Iparjogvédelmi Szemle, 1995 (100. évfolyam, 1-6. szám)
1995 / 1. szám - Dr. Vida Sándor: A német védjegytörvény – magyar szemmel (I. rész)
A német védjegytörvény - magyar szemmel 35 használattal szerzett lajstromozást gátló okokhoz) területileg ugyancsak korlátozottak lehetnek. Előfordulhat tehát, hogy a későbbi védjegynek csak használatát korlátozzák területileg. Ez pedig a gazdaság nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy a kritikus területen alighanem a használati jog „megvásárlására” kerül majd sor. Egy viszonylag kis ország (pl. Magyarország) vonatkozásában az ilyen területi korlátozásnak a jelentősége persze jóval kisebb lehet, mint a legnagyobb területű európai országok közé tartozó NSZK esetén. Valódi jelentősége az ilyen területi korlátozás lehetőségének véleményem szerint azonban inkább abban keresendő, hogy a mostani Németország néhány évvel ezelőtt még két államból állt, amelyek egymástól politikailag és gazdaságilag élesen elkülönültek. 10. A KIZÁRÓLAGOSSÁGI JOG TARTALMA, A BITORLÁS SZANKCIÓI A kizárólagossági jog (14. §) megsértése esetén a védjegy tulajdonosának elsődlegesen eltiltás-abbahagyásra irányuló igénye keletkezik. A kárigényt a törvény olyan esetekre állapítja meg, ha a jogsértés szándékos vagy gondatlan. Bár a gondatlanság az esetek jelentős részében látatlanban is megállapítható, figyelemmel a joggyakorlatra, ahol is az eljárás célja elsődlegesen a bitorlás megszüntetése, ennek a különbségtételnek célja alighanem a gyakorlat orientálása. Egyébként a tapasztalat is azt mutatja, hogy az abbahagyást elrendelő bírósági ideiglenes intézkedést követően az ügyek nagyobbik részében kártérítési per már nem indul. A védett jogtárgyak vonatkozásában ez a törvényhely lényegileg más előjellel, mégpedig a kizárólagossági jog megsértéseként, megismétli a korábbi védjegy terhére megvalósított törlési okok (vö. 5. pont) felsorolását. Durva általánosítással azt is lehetne mondani, hogy minden olyan magatartás, amely ilyen törlési okot valósít meg, a korábbi védjegyhez fűződő kizárólagossági jogot is sérti. Ha persze ennyire egyszerű lenne a helyzet, akkor felesleges lett volna ugyanazokat az elvont tényállásokat még egyszer felsorolni. Ezeknek más aspektusból történő kezelése következtében a jogszabályalkotó azután ezeket hozzáigazítja a változott elvont tényálláshoz. így- a kizárólagossági jog megsértését nem az azonos vagy hasonló védjegy bejelentése, hanem annak használata képezi,- ugyanez vonatkozik az ismert védjegy számára biztosított szélesebb körű oltalomra is, ahol is a bitorlást ugyancsak nem a bejelentés, hanem az azonos, hasonló vagy más árukon történő használat képezi. A jogellenes magatartások körét a törvény negatív megfogalmazással (tehát a tiltott cselekmények felemlítésével), de a törlési okoknál alkalmazott és ehelyütt is csak példálódzó felsorolással írja le. Ilyenek különösen- más védjegyét árukon, csomagoláson, kiszerelésen alkalmazni,- az árut más védjegyével ellátva eladásra kínálni, forgalomba hozni, vagy ilyen célból tárolni,- más védjegye alatt szolgáltatásokat nyújtani vagy kínálni,- más védjegyével ellátott árut importálni vagy exportálni,- más védjegyét üzleti levelezésen vagy reklámban használni. Az indokolás azt mondja, hogy a törvény által használt példálódzó felsorolás alapvető eltérést jelent a korábbi törvénytől. Az ugyanis taxatíve (szerintem: büntetőjogiasan) sorolta fel a tiltott bitorlási magatartásfajtákat. Mint látható, az új törvény ezzel szemben bírói mérlegelés tárgyává teszi, hogy az adott esetben elbírálandó s a példálódzó felsorolásban nem szereplő magatartást jogsértésnek minősíti-e vagy sem. Megemlékezik az indokolás a reklámról is, ahol más védjegyének jogellenes felhasználása a reklám mindenféle formájában és fajtájánál tilos. Más kérdés - mondja az indokolás -, hogy abban a körben, amelyben az összehasonlító reklám megengedett, az védjegy jogilag sem tilos. A védjegytulajdonoshoz hasonlóan kizárólagossági jog illeti meg a vállalatjelző, ill. a mű címének tulajdonosát is (15. §). Ha pedig a védjegyet szótárban, lexikonban, enciklopédiában úgy szerepeltetik, hogy azzal az olvasóban azt a benyomást keltik, mintha árunévről volna szó, akkor a védjegy tulajdonosa helyreigazító nyilatkozat közzétételét igényelheti (16. §). Különösen figyelemre méltó, hogy a hűtlen kereskedelmi ügynökkel vagy kereskedelmi képviselővel szemben a védjegytulajdonos átruházási igényt is érvényesíthet (17. §), ami számára bizonyára nagyobb gyakorlati haszonnal jár, mintha a védjegy törlését kérné, amire persze ugyancsak joga van. (Vö. a 7. pontnál az ezzel kapcsolatos hazai szükségletet, amely e vonatkozásban is fennáll.) Ezenfelül az átruházás helyett azt is igényelheti, hogy a hűtlen kereskedelmi ügynököt vagy kereskedelmi képviselőt tiltsa el a bíróság a védjegy használatától, ill. kötelezze az okozott kár megtérítésére. 11 . A BITORLÁS KÜLÖNÖS SZANKCIÓI Ezeket elsősorban azért tárgyalom a bitorlás tipikus szankcióitól elkülönítve, mert ilyen szankciókat a magyar jog nem ismer. (Nem ismeri viszont a német védjegytörvény a sajtó útján való elégtételadást, ami nálunk és más országokban bevált.) Az egyik ilyen különös szankció a bitorolt védjeggyel ellátott tárgyak megsemmisítése (18. §) - a magyar jog csak a lefoglalást ismeri -, ahol is tárgyak alatt nemcsak az áru, de a csomagolás is értendő. Igaz ugyan, hogy a német törvény fő szabályként a megsemmisítést említi, azt azonban azzal a megszorítással teszi, hogy arra akkor kerül sor, ha a sérelmes jogi helyzet másként nem szün
