Iparjogvédelmi Szemle, 1995 (100. évfolyam, 1-6. szám)
1995 / 1. szám - Dr. Vida Sándor: A német védjegytörvény – magyar szemmel (I. rész)
36 dr. Vida Sándor tethető meg. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha a sérelmet okozó megjelölések eltávolíthatók, pl. ragasztott vagy felvarrt címkék esetén, a bíróság aligha fogja az egész árukészlet megsemmisítését elrendelni. Feltétel nélküli megsemmisítési igénye áll fenn a védjegy tulajdonosának azon berendezések, készülékek (pl. öntó', sajtolószerszám) tekintetében, amelyek kizárólag vagy elsődlegesen azt a célt szolgálják, hogy azok segítségével a védjegy hamisítás műszakilag realizálható legyen. A fizikai megsemmisítésre vonatkozó rendelkezések nem teljesen újak, ez a törvény csupán némiképpen kiterjesztette azokat. Ezeket az ipari termékekkel való kalózkodást tiltó 1990. évi novella vezette be. A másik különös szankció a bitorló tájékoztatási kötelezettségének előírása (19. §). E szerint a jogaiban sértett védjegytulajdonos igényelheti, hogy a bitorolt védjeggyel ellátott tárgyak forgalmazójától azonnali tájékoztatást kapjon mind azok beszerzési forrásáról, mind az azokat forgalmazó vevőkről. Köteles a bitorló közölni az előállító nevét és címét, ill. a tárgyak szállítójának és egyéb korábbi tulajdonosainak adatait, ill. megnevezni a releváns hivatásos kereskedőket, ill. megrendelőket, valamint az előállított, eladott, kézhez vett vagy megrendelt tárgyak mennyiségét. Ha a jogsértés nyilvánvaló, akkor a nyilatkozattételre történő kötelezést a polgári eljárásjog szabályai szerint, bírósági ideiglenes intézkedés iránti eljárásban lehet elrendelni. A bitorló tájékoztatási kötelezettségét ugyancsak az ipari termékekkel való kalózkodást tiltó 1990. évi novella vezette be. (A joggyakorlatra nézve vö. Iparjogvédelmi Szemle 1993. február, 26. old.) Ez egyrészt az EU ide vonatkozó 1986. évi rendeletének, másrészt az USA jogszabályalkotásának (Trademark Counterfeiting Act, 1984) inspirációja alapján történt. Az új védjegytörvény indokolása ezért erről a rendelkezésről csupán annyit mond, hogy a hatályos szöveg az előzőnek továbbfejlesztése, mivel már nem „áruk”-ról, hanem „tárgyak”-ról beszél, aminek eredményeként átfogja a bitorolt védjeggyel ellátott csomagolással, kiszereléssel kapcsolatos tájékoztatási kötelezettséget is. 12. A VÉDJEGYJOG KIMERÜLÉSE Csak zárójelben jegyzem meg, hogy magam a „felemésztés” szót tartom szerencsésebbnek, de minthogy az új szabadalmi törvény tervezete ezt a terminológiát használja, célszerűségi okokból ezt követem. A jogérvényesítés fontos korlátja (24. §), hogy a védjegytulajdonos nem tilthatja meg, hogy harmadik személy is használja a védjegyet olyan árukon, amelyeket ezzel a védjeggyel ellátva a védjegytulajdonos maga vagy az ő hozzájárulásával más belföldön, az EU tagállamaiban vagy az EFTA-országokban hozott forgalomba. Nem alkalmazható ez a rendelkezés, ha a védjegy tulajdonosa alapos okból (aus berechtigten Gründen) tiltakozik a védjeggyel ellátott áru forgalmazásának folytatása ellen, különösen ha a forgalomba hozatalt követően annak minősége megváltozott vagy romlott. Ezek a szabályok a német jogban is újak, azok megfelelnek az EU Irányelvnek. Az Európai Bíróság több ilyen tárgyú határozatot hozott már, ami az indokolás szerint azt is jelenti, hogy az ilyen ügyekben folytatott eddigi német joggyakorlat a továbbiakban már nem alkalmazható. Sőt, folytatja az indokolás, ennek a rendelkezésnek a felvétele azt is szemlélteti, hogy az. új védjegytörvény koncepciója alapvetően eltér a korábbi jogtól: e rendelkezésből többek között az is következik, hogy a német védjegyjog most már a védjegy származást jelző funkciója mellett annak minőségjelző, valamint reklámfunkcióját is elismeri. A magam részéről e rendelkezésekhez csupán annyit jegyzek meg, hogy ha azokat a magyar szabadalmi törvény tervezetének szűkszavú analóg rendelkezésével öszszevetjük, akkor az a következtetés is levonható, hogy a jog kimerülése (felemésztése) szabályának a védjegyek vonatkozásában jóval nagyobb a gazdasági jelentősége, mint a szabadalmak vonatkozásában. Következik ez egyébként az Európai Bíróság ítélkezései statisztikájából is. 13. A HASZNÁLAT HIÁNYA MINT AZ ÉRVÉNYESÍTÉS KORLÁTJA Az EU Irányelv kötelező előírásával összhangban a védjegytulajdonos kizárólagossági jogait (abbahagyási, kártérítési, áru megsemmisítési, tájékoztatási igények) nem érvényesítheti, ha saját védjegyét az utóbbi öt évben egyáltalán nem, vagy nem kellő mértékben használta (25. §), és ha a védjegy bejegyzését követően már öt év eltelt. Enyhíti ennek a redelkezésnek a súlyát, hogy a bíróság nem vizsgálja hivatalból a védjegy használatát, ill. annak hiányát, csupán ha az alperes védekezésében arra hivatkozik. Az indokolás szerint a védjegyjog gyakorlásának hagyományos korlátja, hogy aki a védjegyet funkciójának megfelelően nem használja, az arra alapított jogokat sem érvényesítheti az ütköző védjegyekkel szemben. 14. VÉDJEGYHASZNÁLAT A használati kényszer szabályát (26. §) a törvény pozitív követelményként is megfogalmazza, hangsúlyozva, hogy annak komolynak (ernsthaft) kell lennie. Ugyanakkor azonban méltánylást érdemlő ok fennforgása esetén a használat elmulasztása kimenthető is. A védjegy tulajdonosának hozzájárulásával más által történő használat teljes értékű használatot jelent. A védjegynek a bejegyzett formától eltérő használata is jogfenntartó hatású, ha a másfajta forma a védjegy jellegét nem változtatja.
