Iparjogvédelmi Szemle, 1995 (100. évfolyam, 1-6. szám)
1995 / 1. szám - Dr. Vida Sándor: A német védjegytörvény – magyar szemmel (I. rész)
34 dr. Vida Sándor jegyezni, amelyek csak csekély megkülönböztető képességgel rendelkeznek, ezeknek oltalma is gyenge lesz persze. Ezzel szemben az ún. erős védjegyek oltalma ennél jóval intenzívebben alakul, ha pedig ezen felül a védjegy még „ismert” is, akkor ez utóbbinak oltalma igen messzire nyúlhat. Polarizálódnak továbbá a relatív lajstromozást gátló okokkal kapcsolatos eljárások is: a felszólalási eljárásban az eddigi gyakorlatnak megfelelően csak egyszerű (liquide) ütközéseket fognak elbírálni, ugyanakkor a törlési és bitorlási ügyekben a bírósági eljárásban az oltalomképesség teljes körű vizsgálatára kerülhet sor. Fokozottan ez lesz a helyzet akkor, ha ismert védjegyre alapított jogok érvényesítésére kerül sor a törlési eljárásban. 6. KÖZISMERT VÉDJEGY Amint már említettük (1. pont) a törvény nem definiálja a közismert védjegyet, s az indokolás e vonatkozásban a Párizsi Uniós Egyezményre utal. A közismert védjegy (10. §) persze ugyancsak relatív lajstromozást gátló okot képez. E vonatkozásban azonban a törvény már nem követi töretlenül a liberalizálás elvét ezt a lajstromozási akadályt az iparjogvédelmi hatóság a bejegyzési eljárás során hivatalból is érvényesítheti, mindazonáltal csak akkor, ha a védjegy közismertségéről hivatalból is tudomással rendelkezik (37. § 4. bek.). Egyéb esetekben csak a rendes törlési eljárás keretében érvényesítheti jogait a közismert védjegy tulajdonosa. Az indokolás szerint a jogszabályalkotó azért választotta ezt a (szerintem egészséges kompromisszumú) megoldást, mivel ezt a jogi eszközt is fel akarja használni a védjegykalózkodással szemben, másrészt kereskedelempolitikai szempontokra tekintettel: más országok iparjogvédelmi hatóságaitól a német vállalatok is gyakran igénylik, hogy az ő közismert védjegyeik utánzataitól tagadják meg az oltalmat. Figyelemreméltó a törvénynek az a rendelkezése, hogy ez az előírás nem alkalmazandó, ha a bejelentőt a közismert védjegy jogosultja felhatalmazta. Ez más szóval azt jelenti, hogy a Szabadalmi Hivatal, ill. a bíróság köteles a hozzájáruló nyilatkozatot tudomásul venni. Kézenfekvő, hogy ez az új rendelkezés ugyancsak a tulajdonosi koncepció erősítése jegyében fogant. 7. KERESKEDELMI KÉPVISELŐ VÉDJEGYE További relatív lajstromozási akadályt tartalmaz a kereskedelmi ügynök vagy kereskedelmi képviselő védjegyéről (11. §) szóló rendelkezés. E szerint a védjegy törlésének lehet helye, ha azt a kereskedelmi ügynök vagy kereskedelmi képviselő a tulajdonos engedélye nélkül jelentette be sajátjaként. Ez a rendelkezés, amelyhez hasonlót persze a korábbi törvény is tartalmazott, megfelel a Párizsi Uniós Egyezmény hasonló szabályának, azonban mindkettőnél valamivel messzebbre megy. Ezt a magam részéről ugyancsak a tulajdonosi koncepció nagyobb mérvű érvényesítése egyik jeleként fogom fel. Hasonló rendelkezés felvételére nálunk is megérett a helyzet. Hiszen a tervgazdálkodás korában a jogszabályalkotó nem számolhatott azzal, hogy a gazdasági verseny létrejöttét követően ez utóbbinak ilyen vonatkozású káros kinövései a magyar piacon is nyomban jelentkeznek majd. 8. KORÁBBI HASZNÁLAT Ugyancsak relatív lajstromozást gátló okot képez, és a védjegy törlését teszi lehetővé a más által megvalósított korábbi védjegyhasználat (ez egyébként nálunk is így van). Ezzel egyenrangú törlési ok a vállalatjelzőként vagy mű címeként történő korábbi használat is (12. §). Ezt a törlési okot mint lehetőséget az EU Irányelv is említi. Ezek a törlési okok azonban az eset körülményeitől függően területileg korlátozottan is érvényesülhetnek: ha a megjelölést nem az ország egész területén használták korábban, úgy a későbbi védjegyet - az állandó bírói gyakorlat szerint - nem törlik, hanem csak annak használatát tiltják el az országnak abban a részében, ahol a korábbi használó jogokat szerzett. Az indokolás szerint ennek a joggyakorlatnak fenntartása már csak azért is indokolt, mivel a védjegy oltalma az ország egész területére kiterjed. A külföldi olvasó ebből mellékesen azt a következtetést is levonhatja, hogy a bejegyzéssel és a használattal szerzett védjegyjog mégsem teljesen egyenértékű. Ez azonban nem német specialitás, hasonló jelenség az angolszász jogban is kimutatható. 9. EGYÉB RELATÍV LAJSTROMOZÁST GÁTLÓ OKOK Véleményem szerint különösen példamutató az a jogszabály-alkotói koncepció, amely szerint minden egyéb korábbi jog ugyancsak törlési okot képezhet. Ezek közül a tipikusakat a törvény példálódzva felsorolja (13. §). Ilyenek- a névjog,- a saját képmáshoz való jog,- a szerzői jogok,- a fajtamegjelölés,- a földrajzi származás megjelölése,- egyéb ipari tulajdonjogok. A törlési okok példálódzó felsorolásával a jogszabályalkotó határozottan eltér attól a múlt századbeli (a mi törvényünket is jellemző) büntetőjogias felfogástól, amely taxatíve sorolja fel a törlési okokat. Ehelyett szabad kezet ad a bírónak, hogy az eset körülményeinek mérlegelése alapján hozza meg döntését abban a kérdésben, hogy fennáll-e vagy sem az oltalom megszüntetésre szolgáló ok. Más vonatkozásban ugyanakkor az ilyen fajta „egyéb” relatív lajstromozást gátló okok (hasonlóan a korábbi
