Iparjogvédelmi Szemle, 1995 (100. évfolyam, 1-6. szám)
1995 / 1. szám - Dr. Vida Sándor: A német védjegytörvény – magyar szemmel (I. rész)
A német védjegytörvény - magyar szemmel U en a megjelölés az érdekelt forgalmi körökben kellőképpen ismertté válik. így rendelkezik egyébként az EU Irányelv is. Mindenesetre az ismertté válásnak az NSZK egész területén be kell következnie, minthogy a védjegy oltalma is az egész országra kiterjed. Ebben a különös esetben persze módosul az elsőbbség időpontja, az nem a bejelentés időpontja, hanem az ismertté válás időpontja lesz - mondja az indokolás. Kizárja a törvény a lajstromozásból a megtévesztő megjelöléseket, de csak akkor, ha a megtévesztés szemmel látható. Minden más esetben, például ha a tényállás árnyaltabb, ezt a lajstromozási akadályt csak törlési eljárás keretében lehet érvényesíteni - amint azt az EU Irányelv előírja. Ugyancsak az EU Irányelvvel összhangban lajstromképtelenek azok a megjelölések, amelyek a közrendbe, vagy a jó erkölcsbe ütköznek. Az egyéb, abszolút lajstromozást gátló okokat csak címszószerűen említem, a részletes törvényszöveg közlése nélkül, hiszen ezek a magyar jogban is megvannak: címerek, zászlók, hivatalos ellenőrzési és hitelesítési jegyek. Az EU Irányelvben adott felhatalmazással élve (ez nem kötelező harmonizációs rendelkezés) ki vannak zárva a védjegyoltalomból az olyan megjelölések, amelyeknek használatát a védjegytörvényen kívüli egyéb jogszabályok (élelmiszertörvény, gyógyszertörvény stb.) tiltják. A korábbi törvény ilyen rendelkezést nem ismert, ezt a tilalmat a joggyakorlat alakította ki (ausserzeichenrechtliche Ausschlussgründe). 5. KORÁBBI VÉDJEGYEK Annak vizsgálata, hogy a bejelentett védjegy más korábbi védjeggyel azonos vagy azzal összetéveszthető - az EU legtöbb tagállamához hasonlóan - nem a bejelentési eljárásra tartozik, az az ellenérdekű fél kezdeményezésére indult törlési eljárásban történik. A törlési eljárás feltételrendszerét a törvény a legtipikusabb relatív lajstromozást gátló okok meghatározásával (9. §) alkotja meg. Eszerint a védjegy törlésének van helye (akárcsak a világ valamennyi országában), ha a védjegy valamely korábbi védjeggyel azonos, és azonosak az áruk, ill. szolgáltatások is. Minden más esetben a későbbi védjegy törlésének előfeltétele, hogy összetévesztés veszélye álljon fenn. Az nem előfeltétele a törlésnek, hogy tényleges összetévesztések előforduljanak, de ezek fennforgása mindenesetre támpontot nyújt az összetévesztés veszélye elbírálásához. Az összetéveszthetőségnek nem feltétlenül kell meghatározott származási hely vagy meghatározott vállalat vonatkozásában fennállnia, az is elegendő, ha a két védjegyet egymással gondolatilag kapcsolatba lehet hozni (mittelbare Verwechslung, Verwechslung im weiterem Sinne). Ha az áruk, ill. szolgáltatások azonosak, de a két védjegy csak hasonló, akkor a hasonlóság mértéke lesz irányadó a törlési kérelem elbírálásánál. Azonos védjegyek és hasonló áruk, ill. szolgáltatások esetén ez utóbbiak hasonlóságának mértéke lesz a döntő. Ha mind a védjegyek, mind az áruk, ill. szolgáltatások csak hasonlóak, akkor a hasonlóság mértékét minden vonatkozásban vizsgálni kell. Ez utóbbi helyzetben (is) az eset összes körülményeire figyelemmel kell lenni, így például arra, hogy az adott védjegy, ill. az előállító, vagy a forgalmzást végző szervezet milyen erős vagy gyenge. Minél erősebbek ezek, annál intenzívebben jelentkezhet az összetévesztés veszélye, ez következik az e vonatkozásban kialakult bírósági gyakorlatból is. Ugyanakkor a korábbi joggyakorlatban meghonosodott statikus „áruhasonlóság” fogalmat (Gleichartigkeitsbegriff) ezen túl már nem lehet mechanikusan alkalmazni - mondja az indokolás. Relatív lajstromozást gátló (törlési) okot képez végül az a-a német védjegyjogban is újdonságot jelentő - lehetőség, hogy bár a korábbi ismert védjegy más árukra van bejegyezve, az azzal összetéveszthető későbbi védjegyet egyéb áruk vonatkozásában is törölni lehet, feltéve, hogy- a korábbi védjegy belföldön ismert,- a későbbi védjegy használata következtében a korábban ismert védjegy megkülönböztető képessége vagy értéke sérelmet szenved,- a későbbi védjegy tulajdonosának magatartása tisztességtelen. Az indokolás szerint ilyen esetekben mennyiségi vonatkozásban a fogyasztói véleménykutatás által kimutatott ismertségi fok lesz a döntő, minőségi vonatkozásban pedig a korábbi védjegy hírneve (guter Ruf). Ehhez a szélesebb körű, tehát a védjegylajstromban szereplő áruk körét túllépő oltalomhoz azonban az ismertség egyedül nem elegendő. Az ilyen jogcímen történő törléshez az is szükséges, hogy az ismert védjegy jogi pozíciója is sérelmet szenvedjen. Nevezetesen a megkülönböztető képesség kiaknázása vagy egyéb sérelme a védjegy felvizesítését (nálunk inkább az „elprostituálása” kifejezés használatos) eredményezi, míg a védjegy értékének kiaknázása vagy egyéb sérelme a védjegy hírnevének jogosulatlan kihasználását eredményezi. Ez a szélesebb körű oltalom végeredményben a védjegyben megtestesülő goodwill-t védi, ami különösen élesen világít rá a korábbi német védjegyjogtól való eltérésre - mondja az indokolás. E vonatkozásban megjegyzem, hogy ennek a dinamikus (a korábbi statikus jellegű törlési okoktól jellegében eltérő) rendelkezésnek felvételét a német jogszabályalkotó ugyancsak önként recipiálta, az EU Irányelv e vonatkozásban csak alternatívát tartalmaz, amely a tagállamokat nem kötelezi. E vonatkozásban az indokolás arra is rámutat, hogy európai normáról lévén szó, a hasonló ügyekben eddig követett német versenyjogi gyakorlat nem adaptálható minden további nélkül. Éppen ellenkezőleg, arra lehet számítani, hogy a gyakorlat polarizálódik: az abszolút lajstromozást gátló okok liberalizálása következtében a továbbiakban olyan védjegyeket is be fognak
