Iparjogvédelmi Szemle, 1994 (99. évfolyam, 1-6. szám)
1994 / 3. szám - Dr. Palágyi Tivadar: Fellebbezési eljárás a Német Szövetségi Köztársaságban szabadalmi ügyekben
Iparjogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 99. évfolyam III. 1994. június DR. PALÁGYI TIVADAR Fellebbezési eljárás a Német Szövetségi Köztársaságban szabadalmi ügyekben i. ELJÁRÁS A SZÖVETSÉGI SZABADALMI BÍRÓSÁG ELŐTT A szabadalmi ügyekben a német szabadalmi törvény kétféle eljárásmódot különböztet meg: a fellebbezési eljárást, valamint a megsemmisítési, megvonási és kényszerengedély-eljárást. A fellebbezési eljárás bírósági jogorvoslati eljárásként csatlakozik a megelőző államigazgatási eljáráshoz, míg a megsemmisítési, megvonási és kényszerengedély-eljárás elsőfokú bírósági eljárás, amelyet kereset benyújtásával kell megindítani. i. FELLEBBEZÉSI ELJÁRÁS 1.1. A fellebbezési eljárásban a Szabadalmi Hivatal által kiadott határozatok ellen az államigazgatási eljárás alapelveit figyelembe véve lehet jogorvoslattal élni a Szabadalmi Bírósághoz. A fellebbezés - hasonlóan az államigazgatási keresethez - jogvédelmet biztosít az egyének számára a hivatali intézkedés által okozott jogsérelmek ellen. A fellebbezés jogi formája azonban jelentős mértékben különbözik az államigazgatási kereset formájától. Az utóbbi kereset esetén ugyanis olyan bírósági eljárást vezetnek be, amely nem az államigazgatási hatóság előtti eljárást folytatja, hanem az államigazgatás ellen egy jogigény érvényesítését célozza. Az államigazgatási bíróságok egy államigazgatási cselekmény jogszerűségét vagy jogellenességét állapítják meg. Ezzel szemben a Szabadalmi Bírósághoz benyújtott fellebbezés jogorvoslatot biztosít, és segítségével a Szabadalmi Hivatal egy határozatát felülvizsgálat céljából terjesztik elő; a Szabadalmi Hivataltól mint első foktól a Szabadalmi Bíróság fellebbezési tanácsaihoz vezet az út, amelynek révén a megtámadott döntés megváltoztatását kívánják elérni, és nem a Szabadalmi Hivatal egy másik döntésére tartanak igényt. A fellebbezés tehát nem elsőfokú eljárást indít, hanem egy második (bírósági) fokot jelent. A Szabadalmi Hivatal megtámadott határozata által lezárt eljárás a fellebbezés benyújtása után a Szabadalmi Bíróság előtt bírósági eljárásként folytatódik. Az eljárásban a Szabadalmi Hivatal nem vesz részt, vagyis nem ellenfél a fellebbezési eljárásban, szemben az amerikai Szabadalmi és Védjegyhivatallal, amelynek elnöke a Szövetségi Fellebbezési Bíróság előtti eljárásban félként szerepel. A Német Szabadalmi Hivatal elnöke a fellebbezési eljárásban csak különleges előfeltételek fennforgása esetén vehet részt. A fellebbezési eljárásban a Szabadalmi Hivatal megtámadott határozatát teljes terjedelmében újra vizsgálják. A Szabadalmi Bíróságnak joga van a szabadalmat engedélyezni, ha ennek a kérelem keretein belül megvannak a törvényes előfeltételei. 1.2. A fellebbezést a Szabadalmi Hivatal határozatának kézbesítésétől számított egy hónapon belül írásban kell benyújtani a Szabadalmi Hivatalnál. Amennyiben a fellebbezés olyan határozat ellen irányul, amelyben a szabadalmi bejelentés elutasításáról vagy a szabadalom fenntartásáról, megvonásáról vagy korlátozásáról határoztak, a fellebbezési határidőn belül illetéket is le kell róni; ennek elmulasztása esetén a fellebbezést be nem nyújtottnak tekintik. A fellebbezést a Szabadalmi Hivatal elővizsgálóinak vagy osztályainak határozatai ellen joghatályosnak kell tekinteni attól függetlenül, hogy a megtámadott határozatot egy elővizsgáló vagy egy hivatali tisztviselő adta ki. Nem lehet fellebbezést benyújtani az olyan határozatok ellen, amelyek csak ideiglenes véleménynyilvánítást tartalmaznak és nincs döntési jellegük. Megfellebbezhetők mindazok a határozatok, amelyek egy bejelentést elutasítanak vagy amelyekben egy szabadalom fenntartásáról, megvonásáról vagy korlátozásáról döntenek, továbbá amelyekben a bejelentő jogait megváltoztató helyzetet teremtenek vagy a további eljárást a bejelentőre nézve hátrányos módon változtatják meg. Végül megfellebbezhetők az olyan határozatok, amelyek ellen a törvény kimondottan előírja a fellebbezés lehetőségét; ilyenek például a költséget megállapító határozatok.
