Iparjogvédelmi Szemle, 1994 (99. évfolyam, 1-6. szám)
1994 / 1. szám - Az újítási és találmányi szakértői testület gyakorlatából. Szakértői vélemény
Szakértői vélemény 5 védett termékek eladásával bekövetkező kimerülése, illetve a vevő implicit használati joga világszerte alkalmazott fogalmak. Ennek bemutatására csatolt egy ismert német kommentárban szereplő szövegrészt és egy 1993. évi délafrikai döntésről kapott ismertetőt (amely utóbbi az angolszász jogi interpretációt példázza). in. A SZAKÉRTŐI TESTÜLET ÁLLÁSPONTJA 1. A Szakértői Testület a szabadalmi jogi vitában az irányadó jogszabályok, elsődlegesen a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló, az 1983. évi 5. törvényerejű rendelettel módosított 1969. évi II. törvény (Szt.), illetve a szolgálati találmányért járó díjazásról és a találmányokkal kapcsolatos egyéb intézkedésekről szóló 77/1989. (VII. 10.) MT rendelet (R.) alapján alakította ki - az alábbiakban kifejtésre kerülő - álláspontját. A Szakértői Testület álláspontja, annak jogi megállapításai és következtetései a megkeresésből megismert tényálláshoz kötődnek, csakis arra vonatkozóan helytállóak. 2. A feltett jogértelmezési kérdések miként történő megválaszolása alapvetően a szabadalmi oltalom hatályára vonatkozó érvényes magyar jogszabályi rendelkezések tartalmának feltárásán és helytálló értelmezésén múlik. Ennek alapján közvetlenül adódik a válasz arra a kérdésre, hogy az Ügyfél a gyógyszerkészítmény magyarországi forgalombahozatalával megsérti-e a Szabadalmas jogait, szabadalombitorlást követ-e el, vagy pedig aszabadalmi oltalom hatályán kívüli, a szabad felhasználás körébe tartozó tevékenységet végez. Ugyanebből vezethető le a válasz a feltalálók díjazása kérdésében is. Hangsúlyozni kell, hogy a feleletet — a magyar jog hatálya alá eső tevékenység megítéléséről lévén szó - kizárólag a hazai jogszabályok alapján kell megadni; a külföldi jogi kitekintés - bár kétségtelen haszna van a nemzetközi gyakorlat és tendenciák feltárásának - közvetlenül nem befolyásolhatja a jelen ügyben való állásfoglalást; a tapasztalatok a jogalkotás számara nyújthatnak tanulságot. 3. Az Szt. 11. §-ának (1) bekezdése szerint a szabadalmasnak - a jogszabályok keretei között - kizárólagos joga van arra, hogy a találmányt hasznosítsa, illetve hasznosítására másnak engedélyt (licenciát) adjon. Ez a kizárólagos hasznosítási jog kiterjed a találmány tárgyának a gazdasági tevékenység körében való rendszeres előállítására és használatára, továbbá annak forgalombahozatalára (ezeket a jogirodalom és a gyakorlat hasznosítási módoknak nevezi). A (2) bekezdés alapján az eljárásra engedélyezett szabadalom hatálya kiterjed az eljárással közvetlenül előállított termékre is (ez a közvetett termékoltalom). Szabadalombitorlást pedig az követ el, aki a szabadalmi oltalom alatt álló találmányt jogosulatlanul hasznosítja (Szt. 26. §). 4. A termékszabadalom hatósugara a törvény alapján nagyobb, mint az eljárási szabadalomé. Eljárási szabadalom esetén ugyanis a hasznosítási módok közül - értelemszerűen - csak a használat jöhet szóba, amikor is a termék előállítása a szabadalmazott eljárás használatát jelenti, azzal egybeesik. A közvetett termékoltalom révén a szabadalmas kizárólagos hasznosítási joga kiterjed a közvetlenül előállított termék használatára és forgalombahozatalára is. Lényeges, hogy a közvetett termékoltalomra vonatkozó, a „közvetlenül” kifejezéssel való megszorítás kétirányú: az oltalom nem terjed ki egyrészt a más eljárással előállított azonos termékre, másrészt a szabadalmazott eljárással előállított termék továbbfeldolgozása révén nyert újabb termékre sem. A magyar szabadalmi gyakorlat következetesen alkalmazza a hasznosítási módok önállóságára, illetőleg összefüggésére, valamint a szabadalmi jogok kimerülésére vonatkozó doktrínát. Ezek szerint a hasznosítási módok részben önállóak, részben összefüggenek. Önállóak annyiban, hogy a szabadalmi oltalom megsértését (bitorlását) jelenti az is, ha valaki a magyar szabadalom hatálya alá eső hasznosítási módok közül csak egyet valósít meg jogosulatlanul (pl. a külföldön előállított terméket belföldön forgalomba hozza.) A hasznosítási módok összefüggése pedig azt jelenti, hogy valamely hasznosítási mód jogszerű megvalósítása jogot ad minden olyan hasznosítási módra is, amely a jogszerűen végzett hasznosítási cselekményből a gazdasági élet rendes menetében, rendeltetésszerűen folyik. (Pl. nem bitorló az, aki a szabadalmastól vett berendezést használja, vagy a tőle vásárolt alapanyagból készterméket állít elő és forgalmaz.) A szabadalmi jogban a hasznosítási módok ezen összefüggése azt eredményezi, hogy a szabadalmas az általa gyártott és forgalomba hozott találmány szerinti termék felhasználójával szemben szabadalmi jogából eredően további igénnyel nem léphet fel. Ennyiben tehát a szabadalmas joga kimerül (amit egyes források - köztük a régebbi magyar jogirodalomban is - hallgatólagos hasznosítási engedélynek vagy implicit licenciának szoktak nevezni). Természetes viszont, hogy a jogosulatlanul előállított, behozott, forgalmazott termék tekintetében a szabadalmi jog kimerüléséről nem lehet szó; a szabadalmas ilyen esetben a gazdasági láncolat bármely szakaszában felléphet a bitorlóval szemben. 5. A Szakértői Testület által vizsgált jelenlegi konkrét esetben - a megkeresésben közölt tényállás szerint - a Szabadalmas magyarországi eljárási szabadalmai olyan vegyi anyag előállítására vonatkoznak, amely vegyi anyag gyógyszerkészítmény hatóanyagaként
