Iparjogvédelmi Szemle, 1994 (99. évfolyam, 1-6. szám)

1994 / 6. szám - Dr. Pálos György: Szerzői jogunk a nemzetközi élet sodrában

36 dr. Pálos György szoftver és hardver minden része együttműködjék más szoftverrel és hardverrel, valamint a felhasználókkal min­den olyan módon, mely a működéséhez nélkülözhetetlen. A programnak azok a részei, amelyek a szoftver és hardver részei közötti kapcsolatot és kölcsönhatást bizto­sítják, általában interface-ként ismertek. A működő kap­csolat és kölcsönhatás az „interoperabilitás”. Ezt úgy lehet meghatározni, hogy alkalmasság információcserére és az átvitt adatok kölcsönös használatára. „Kétségek” elkerülése érdekében az Irányelv leszögezi, hogy csak a számítógépi program kifejezése, megjelenési formája (expression) áll védelem alatt, a programelemeket alkotó ötletek és elvek, ideértve azokat is, melyek az inter­­face-t alkotják, nem állnak az Irányelv alapján biztosított szerzői jogi védelem alatt. Ennek következtében a számí­tógépi program alapjait alkotó logikai törvények, algorit­musok, ötletek és elvek nem élveznek védelmet. Az Irányelv fenti bevezető állásfoglalásai megfelelnek a BUE rendelkezéseinek és szellemének. így szervesen beil­leszkednek a szerzői jog jelenlegi nemzetközi gyakorlatába. Az Irányelv alapján létrejövő harmonizálás pedig erősíti a jogbiztonságot, aminek hasznát a programszerzők, ajogtulaj­­donosok és az egész „szoftveripar” élvezni fogják. i. Az Irányelv leszögezi, hogy a tagállamok a számító­gépi programokat szerzői jogi védelemben kötelesek ré­szesíteni, éspedig az irodalmi és művészeti alkotások vé­delmére létesült Berni Uniós Egyezmény értelmében vett irodalmi (literary) műként. (Szerzői jogi értelemben az „irodalom” szó nem korlátozódik a szépirodalomra, pl. a tudományos és szakirodalom is irodalmi mű (literary work). A számítógépi program kifejezés kiterjed az előké­szítő tervezési anyagokra is. A védelem fennáll függetlenül attól, hogy a számítógépi program milyen módon vagy formában valósul meg. A védelem feltétele az eredetiség, tehát a szerző saját szellemi alkotása kell hogy legyen, a védelem más feltétel fennforgásától nem tehető függővé (pl. minőségi vagy esztétikai értékelés). A fentieket az Irányelv 1. cikke írja elő. A hatályos magyar jogszabály ettől csak annyiban különbözik, hogy az Szjt. végrehajtási rendelete a számítógépi programot nem irodalmi, hanem önálló műfajnak tekinti. A magyar szerzői jog is védelemben részesíti az előkészítő anyago­kat. A számítógépi programok vonatkozásában ezt a Leg­felsőbb Bíróság Pf. III. 20. 197/1985/14. számú ítélete is leszögezte. íi. A számítógépi program szerzője az a természetes személy, aki a programot létrehozta (2. cikk). Jogi személy abban az esetben, ha a tagállam jogszabálya jogtulajdo­nosként elismeri. Ez utóbbi rendelkezés az angol copyright rendszert veszi figyelembe. Olyan tagállamban, ahol a jogszabály kollektív műről rendelkezik, a tagállam jog­szabálya által szerzőnek tekintett személyt kell szerzőnek elismerni (pl. Franciaország: oeuvre collective). Védelemben kell részesíteni minden természetes és jogi személyt, aki a nemzeti jogszabályok alapján az iro­dalmi művekre vonatkozó védelemre jogosult (3. cikk). ni. A szerzőt megillető jogokat az angol jogból átvett „restricted acts” címet viselő 4. cikk határozza meg. E jogok gyakorlására a szerzőjogosult, más ezeket a jogokat csak a szerző engedélyével élvezheti, illetőleg gyakorol­hatja. Kizárólag a szerző jogosult, illetőleg ő engedélyezheti: a) a számítógépi program maradandó vagy időleges sokszorosítását (reproduction) bármely módon vagy for­mában, akár az egész program, akár annak egy része vonatkozásában (amennyiben a számítógépi program be­töltése, a képernyőre vitele, futtatása, átvitele vagy tárolá­sa a számítógépi program másolását teszi szükségessé, a másoláshoz a jogtulajdonos engedélye kell); b) a fordítást, átdolgozást, feldolgozást vagy a számító­gépi program bármilyen más megváltoztatását és ezek eredményeinek másolását a program módosítóját megille­tőjogok sérelme nélkül; c) az eredeti számítógépi program vagy másolatainak forgalomba hozatalát bármely formában. A jogtulajdonos által vagy az ő engedélyével a program másolatainak első forgalomba hozatala a Közösségen be­lül kimeríti a másolásra vonatkozó forgalomba hozatali jogot. Tehát ha egy német számítógépi programot a jogtu­lajdonos Franciaországban forgalomba hoz, a forgalomba hozott példány vonatkozásában további kizárólagos forga­lomba hozatali joga megszűnik, a vevő a megvett példányt eladhatja, ingyen kölcsönözheti, de természetesen arról újabb másolatok készítése már jogsértő. Apéldány eladása csak a forgalomba hozatal jogát meríti ki, de nem érinti a szerző, illetőleg a jogtulajdonos fent említett többi jogait. Az Irányelv ki is mondja, hogy a szerző megtarthatja az eladott példány (és ennek másolatai) vonatkozásában a további bérbeadás ellenőrzésének jogát. 3) A szerző kizárólagos jogát - főleg társadalmi érdekből - szűk körben minden nemzeti jogszabály korlátozza. Korlátozásáról az Irányelv is rendelkezik. A ni. a) és b) pontokban ismertetett kizárólagos jogok nem terjednek ki arra az esetre, amikor a számítógépi program felhasználására jogosult személy a felhasználás érdekében - a hiba kijavítását is ideértve - a jogtulajdonos engedélye nélkül jár el. Az említett pontokban felsorolt cselekmények ebben az esetben a jogtulajdonos hozzájá­rulása nélkül sem jogsértőek. Még a felek között kötött szerződésben sem lehet meg­tiltani, hogy a számítógépi program használatára jogosult fél back-up copy-t készítsen, amennyiben ez a használat­hoz szükséges. A számítógépi program használatára jogot szerző fél a jogtulajdonos engedélye nélkül jogosult meg­figyelni, tanulmányozni és vizsgálni a program bármely részét a célból, hogy megismerje a program alapját képező ötleteket és elveket, amennyiben ezt rögzítés, képernyőre vetítés, futtatás, átvitel vagy tárolás során végzi, és e cselekményekre jogot szerzett. A magyar jogban a back-up copy jogosultságának kér­dése szerződés tárgya, a licencadó megtilthatja készítését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom