Iparjogvédelmi Szemle, 1994 (99. évfolyam, 1-6. szám)
1994 / 6. szám - Dr. Pálos György: Szerzői jogunk a nemzetközi élet sodrában
34 dr. Pálos György d) ABUE12. cikk értelmében az irodalmi és művészeti művek szerzőinek kizárólagos joga, hogy engedélyezzék műveik adaptálását, zenei átírását és egyéb átdolgozását. Az Szjt. 17. § (3) bek. rendelkezése ezzel ellentétes szabályozást tartalmazott. („Új, önálló mű alkotásához idegen mű felhasználható; ez a jog azonban nem terjed ki az idegen mű átdolgozására, színpad, film, rádió vagy televízió céljára, valamint az azonos műfajban történő átdolgozásra.”) Amennyiben tehát az átdolgozás nem az idézetben megjelölt célra készült, azt szabad felhasználásnak kellett tekinteni. így például nem volt szabad felhasználás, ha novellából színpadi mű készült, de szabad felhasználás volt, ha színpadi műből novellát írtak. A 17. § (3) bek. hatályon kívül helyezése rendezte ezt a visszás helyzetet, semmiféle átdolgozás nem tartozik többé a szabad felhasználás körébe. ad B) 4. A magyar szerzői jogi rendszernek minden korszerűsége mellett az egyik legnagyobb hibája az volt, hogy jogsértés esetén a sértett felet büntetőjogi szankció nem védte. Ezt a hiányt küszöbölte ki a Btk. módosítása. A jogszabály azonban nem elég, azt végre is kell hajtani. Az illetékes szervek csak most kezdik „kóstolgatni” a Btk. 329/A §-ának rendelkezéseit, az érdekeltek - főleg a sértett károsultak - pedig mintha viszolyognának a feljelentések megtételétől. A fejlett országokban a közvélemény szemében a szellemi alkotások „lopása” egy kategóriába esik a pénz, ékszer vagy más értékes tárgy ellopásával, a szankció is ennek megfelelő. Nemrégiben a rennes-i gazdasági bíróság (Franciaország) csak kártérítésként 60 000 Ffr összeget ítélt meg a Microsoft javára, mert szoftverjét a jogsértő jogosulatlanul másolta. A Bussiness Software Alliance elnöke (Robert Holey man) szerint pl. a Microsoft, jelenlegi nagyságának négyszerese lenne, ha nem volna a szoftverkalózkodás. Szellemi alkotásokra vonatkozó jogszabályaink legnagyobb gyengeségét a büntető szankciók hiánya okozta. A szerző-feltaláló és a jogtulajdonos rendelkezésére álló polgári jogi szankcióknak elriasztó hatásuk nincsen, kis túlzással azt lehet mondani, érdemes jogsértést elkövetni, mert ha nem jönnek rá, tiszta haszon, ha fellépnek ellene, a jogsértő alig fizet többet, mint a normál licencdíjat, és az erkölcsi elégtételre vonatkozó rendelkezéseknek sincs komoly visszatartó erejük. E hiányosságot nyugati partnereink állandóan kifogásolták. Mind az Egyezmény, mind az Európai Unióhoz való csatlakozásunk előkészítése megköveteli, hogy a fejlett államok gyakorlatának megfelelően ne csak polgári jogi, hanem büntetőjogi szankció is fenyegesse a jogsértőt. Nyugati becslések szerint a szoftver, a video- és a hangkazetták területén a kalózkiadás és ajogosulatlan forgalomba hozatal százmilliárdos károkat okoz a jogtulajdonosoknak dollárban. A Btk. a szellemi alkotásokkal kapcsolatban csak a bitorlás bűntettét ismerte (329. §), mely kifejezetten a szocialista központi irányítású gazdálkodásra szabott szankció. Ennek értelmében az, aki más szellemi alkotását, találmányát, újítását vagy ipari mintáját sajátjaként tünteti fel és ezzel a jogosultnak vagyoni hátrányt okoz, bűntettet követ el és három évi szabadságvesztéssel büntethető. Ugyanez a büntetés szabható ki akkor is, ha valaki gazdasági szervezetnél betöltött munkakörével visszaélve a hasznosítást attól teszi függővé, hogy a díjból vagy haszonból részesítik-e. A piacgazdaságban a jogsértések zöme azonban az engedély nélküli használat, az idézett rendelkezés viszont az ilyen jogellenes cselekményre nem vonatkozik. Ezt a visszás helyzetet szüntette meg az 1993. évi XVII. tv. 14. §-a (Btk. 329/A §), mely a szerzői és szomszédos jogok megsértését büntetni rendeli. Ajogalkotók dicsérendő módon figyelembe vették a szerzői jogi törvény majdnem egy évvel később történő módosítását is, és így a büntető szankció nemcsak az irodalmi, tudományos és művészeti alkotás szerzőjének művén fennálló jog megsértésének esetére irányadó, hanem azonos elbírálás alá esik- az előadóművésznek előadói teljesítményén,- a hangfelvétel előállítójának hangfelvételén,- a rádió vagy televízió műsorán fennálló jog megsértése is. A jogsértés akkor büntetendő, ha az vagyoni hátrányt okoz. A büntetés két évig terjedő szabadságvesztés, közérdekű munka vagy pénzbüntetés. Jelentős vagyoni hátrány okozása esetén, vagy ha a jogsértést üzletszerűen követték el, a büntetés három évig terjedő szabadságvesztés, és ha a vagyoni hátrány különösen nagy, öt évig terjedő szabadságvesztés. Gondatlanságból elkövetett jogsértés esetén a büntetés egy évig terjedő szabadságvesztés, közérdekű munka vagy pénzbüntetés. Jogsértés esetén az elkövető tulajdonában lévő dolgot el kell kobozni. Az elkobzásnak akkor is helye van, ha a dolog nem az elkövető tulajdona, de a tulajdonos a bűncselekmény elkövetéséről előzetesen tudott. A büntető szankció nagysága megfelel a nemzetközi gyakorlatnak, most már csak élni kell velük. A szerzői jogi szabálysértésre vonatkozó két rendelkezésnek a szerzői jogok tényleges védelme szempontjából alig van jelentőségük. Az engedélyre, illetőleg elbírálásra vonatkozó 159. § idejét múlta, a hang- és képhordozóra történő jogtalan másolásra, annak forgalomba hozatalára vagy nyilvános előadására kiszabható pénzbírságnak pedig gyakorlatilag semmiféle visszatartó hatása nincs, az élet ezt bebizonyította (165. §). A szerzői jog bevonása a büntetőjog körébe új feladatokat ró a bűnüldöző hatóságokra. így például a szoftverrel kapcsolatos jogsértések esetén számítástechnikai szakértelem nélkül eljárni aligha vezethet eredményre. Örvendetes, hogy az ORFK ezt felismerte és gondoskodik a meg
