Iparjogvédelmi Szemle, 1994 (99. évfolyam, 1-6. szám)
1994 / 6. szám - Dr. Bendzsel Miklós: Magyarország csatlakozása az Európai Szabadalmi rendszerhez
20 dr. Bendzsel Miklós való felvértezettsége (például Dánia esetével összehasonlításban) nem elegendő a megfelelő szabadalmi tájékozottság biztosításához az elsősorban jogi szempontból fogalmazott, tehát a leírás nélkül nehezen értelmezhető igénypontok fordítása esetén. Egy Magyarországon érvényes kizárólagos jog alátámasztására, indokolására és jogosságának bizonyítására szolgáló szabadalmi leírásnak csak idegen nyelven való hozzáférhetősége pedig e jog megnyugtató érvényesítésének gátja lehet. 3. A nyitott magyar gazdaság számára az európai szabadalmi rendszerhez való csatlakozás bármely formája esetén jelentősen megnövekszik a külföldi eredetű magyar szabadalmak (európai úton keletkező) tömege. A technológiai transzfer erőteljes támogatásán és a külföldi működő tőke sikeresebb bevonásán kívül a magyar K+F- tevékenység, illetve a gazdasági ágazatok működési körülményeinek gyors változását idézi elő majd ez a csatlakozás; sajátossága, hogy e tényleges érzékelhető hatások a már megadott európai szabadalmak bejelentési (elsőbbségi) napjukra visszaható hatállyal (amely csak a csatlakozás utáni időpont lehet) érvényesülő módon jelentkeznek. Ezért a magyar szabadalmi hivatalnak hatékony és átfogó missziót kell vállalnia a hazai szabadalomtudatosság kialakítása és elterjesztése érdekében. Kellő szabadalmi tájékozottság, szilárd jogrendszer és megfelelő anyagi erőforrások esetén az integrált magyar szabadalmi rendszer eredményesen ösztönözhet a hazai műszaki megoldások tökéletesítésére, továbbfejlesztésére és megújítására. V. A LEHETSÉGES CSATLAKOZÁSI FORGATÓKÖNYVEK 50. Magyarországnak az Európai Szabadalmi Egyezményhez való csatlakozását rögzítő kötelezettségei (1. 2. és 3. pont) alapján saját csatlakozási pályát kell választania, felkészítési menetrendet kell összeállítania és illeszkedési programot kell készítenie. Az eddigiekben áttekintett tények és ismeretek rendezett és értelmezett halmaza ehhez jó alapot biztosíthat. Az alaposabb gazdasági elemzés szükségességét is fenntartva, biztos kézzel rajzolható meg a következő két év lehetséges csatlakozási forgatókönyveinek három változata. A jövőkutatás és az előrejelzés alaptéziseinek megfelelő „dramaturgiai változatok” (gyors (elfogadó) - megfontolt (kezdeményező) lassú (halogató); optimista - realista - pesszimista) körvonalazása előtt két összetett kérdésre indokolt választ keresni.- Milyen az európai szabadalmi rendszer saját jövőképe, s milyen ebben a számunkra felkínált pozíció és szerep?- Régiónk államai között a közös taktika vagy a verseny a domináns tényező (az iparjogvédelemben), illetve hazánk adottságai alapján az illeszkedés kezdeti fázisában a külső vagy a belső adaptációnak vannak kedvezőbb kilátásai? Az Európai Szabadalmi Hivatal saját 1990. évi „EPOHORIZON 2000” jövőképe alapján az EPC tagállamaival egyetértésben 1993-ban kidolgozta az európai szabadalmi rendszer ezredfordulóig előretekintő fejlesztési koncepcióját. Ennek középpontjában az európai szabadalmi oltalom eszközének hatékonyabb kiaknázását célzó feltételek definiálása áll, a cél az európai ipar versenyképességének és innovációs kapacitásának megszilárdítása. A négy alapvető stratégiai cselekvési irány a következő. 1. Európai viszonylatban kell törekedni egy megfelelő és szinergetikus hatású, koherens szabadalmi oltalmi rendszer kialakítására- a tagállamok hivatalai és az EPO közötti, egymást erősítő szereposztás kialakítása,- a pénzügyi egyensúly biztosítása. 2. Az európai szabadalmi oltalom költségeinek csökkentése. 3. Európai szinten kell meg- és elismertetni a szabadalmi rendszer előnyeit és kiaknázásának lehetőségeit. 4. Ki kell nyitni az európai szabadalmi rendszer ajtaját, szélesíteni kell hatáskörét- új államok csatlakozása az EPC-hez,- a közösségi szabadalom megvalósítása,- új technikai területek oltalmi formái,- műszaki innovációk alacsonyabb szintű oltalmának bevezetése. A címszavakra szorítkozó ismertetés és az OTH Modernizációs Tervében testet öltő hároméves európai együttműködés pozitív választ ad első kérdésünkre: a magyar érdekek érvényesülhetnek az EPC keretei között; az erőviszonyokból adódó különbségeket körültekintő szakmapolitikai tevékenységgel és magatartással kell és lehet előnyökre váltani vagy közömbösíteni. A közép- és kelet-európai régió iparjogvédelmi rendszerének történeti fejlődése a javunkra mutatkozó nemzetgazdasági szintű előnyökről tanúskodik. A töretlen hazai jogfejlődés és a piaci értékrend érvényesítése a szellemi tulajdon terén az önálló politika, a saját értékek és bizonyos vezető szerep érvényesítésére szolgáltatnak alapot - s ebbe a modernizációs pályán való higgadt és fenntartásos haladás is „belefér” (a termékoltalom bevezetésének eltérő ütemezése illusztrálja ezt.) A belső vagy külső adaptáció kérdése valójában részben ütemezési, részben ismét versenyszituációval kapcsolatos dilemma. Feloldani világos csatlakozási koncepcióval, nyilvánosságra hozott olyan csatlakozási menetrenddel lehet, amely reális megfontolásokra alapulva az európai partner számára is méltánylandó szakaszokat, illetve belátható és karakterisztikus csatlakozási „ars poeticá-t” tartalmaz. A bevezetőben felvázolt három lehetséges csatlakozási forgatókönyv a következő.
