Iparjogvédelmi Szemle, 1994 (99. évfolyam, 1-6. szám)
1994 / 6. szám - Dr. Bendzsel Miklós: Magyarország csatlakozása az Európai Szabadalmi rendszerhez
Magyarország csatlakozása az európai szabadalmi rendszerhez 19 mény mostoha felaprózottságán, illetve egyes történeti hiányain a Hivatal önerőből csak egyik olvasóhelyének modernizálására törekedve, részlegesen képes segíteni. Az évi félmilliós dokumentumgyarapodásnak immár több mint a fele optikai lemezen érkezik az OTH-ba, s magas színvonalú kereső és feltáró szaktudás és eszközpark áll az olvasók rendelkezésére. A Hivatal információs rendszere hazai és nemzetközi pályázatok, illetve az EPO és a PHARE-RIPP, valamint a WIPO támogatásával és önerőből, közel 100 munkaállomást összekötő, fejlett hálózati eszközökkel, X. 25. és INTERNET online-kapcsolattal, illetve CD-hálózati szolgáltatással támogatja az egységes iparjogvédelmi nyilvántartó rendszer fejlesztését és a hatósági újdonságvizsgálatot. Jelenleg a szabadalmi rendszer kiterjesztése, a használati minta és a védjegyügyvitel integrálása, illetve a nemzeti lajstromok hatósági és díjnyilvántartási moduljainak egyesítése az aktuális ügyvitel-fejlesztési feladat. (Megoldatlan ugyanakkor a nagytömegű, sok évtizedes szabadalmi dokumentum-gyűjteményrészek alkalmatlan és költséges elhelyezésének javítása.) A nemzeti szabadalmi publikációs tevékenység áttért a CD-hordozóra; 1993-tól úttörő fejlesztéssel öt régióbeli társhivatal számára is (az Európai Szabadalmi Hivatal technológia-transzferjére támaszkodva) az OTH jelenteti meg a szabadalmi leírásokat - elektronizált képmás alakban, optikai lemezen, ESPACE - PRECES néven. Az évi mintegy 2500 magyar szabadalom 8-10 lemezen, a cseh, lengyel, szlovák, román és bolgár szabadalmi dokumentumok társaságában, angol nyelvű bibliográfiai adatokkal jut el a világ öt kontinensére. Figyelemreméltó, hogy az európai támogatás infrastrukturális célú elemei két fő osztályba sorolhatók:- egyrészt nagy értékű és nagy jelentőségű, sok esetben kísérleti célzatú projektek kiválasztottja lett a magyar hivatal (az európai szabadalmi leírások optikai lemezes publikációs rendszerének kiterjesztése, hálózati CD- szolgáltatás hivatali méretekben, nagytömegű elektronikus fakszimile-adatbázis jukebox-rendszerű elérése stb.); ezekben csakis invenciózus, magas szakértelmű helyi adottságaink révén válhattunk önálló partnerré;- másrészt olyan információs termékek előfizetési kedvezményei, ingyenes számítástechnikai eszközadományok és online-előfizetői kontingensek támogatták a Hivatal munkáját, amelyek tartós és változatlan szintű fenntartásával nem számolhatunk; ezért azok rendszerbe („hadrendbe”) állításának költségkihatásával is számolni kell; ezek más alakban csak a teljes jogú EPC-tagság esetén válnak „jogosítványokká”. 49. A hivatali modernizáció folyamatának irányításában összetett felelősségnek kell megfelelni. A közvetlenül értékelhető szervezeti viszonyoktól az országos nagyságrendű hatások felé haladva a következő szempontokat kell mérlegelni. 1. A hivatal szellemi potenciáljának megőrzése és fejlesztése olyan vezetői feladat, amelynek csak sokoldalú felkészítési munkával, az iparjogvédelmi hatósági feladatkör modern, közszolgálati és „diverzifikált” felfogásával lehet megfelelni. Biztosítani kell - a dán példához hasonlóan - a szabadalmi elbírálók olyan „konvertibilis” ismeretanyagát és motiváltságát, amelynek birtokában a nemzeti szabadalmi rendszerből fakadó munkateher csökkenése esetén is értékes, nemzetgazdasági szinten hasznosuló, illetve a csak központi iparjogvédelmi infrastruktúrára építhető szolgáltatások révén a hivatal és a felhasználók számára egyaránt érdekeltséget és költségarányos ellenszolgáltatást eredményező tevékenység legyen folytatható. A nemzeti iparjogvédelmi kultúra egyenrangú hordozói a képviseleti szervek; a csatlakozási forgatókönyvek és a modernizáció összefüggéseinek számbavételekor e szféra érdekeivel is számolni kell. 2. A teljes jogú vagy kiterjesztéses csatlakozással kapcsolatban a nemzeti identitással és a magyar műszaki társadalom helyzetének reális megítélésével összefüggő felelősség is felmerül. Ennek tárgya a szabadalmi leírások, illetőleg az igénypontok magyar nyelvre történő fordításának kérdése. Mint azt a II. fejezetben bemutattuk, a teljes jogú csatlakozás esetén Magyarország az Európai Szabadalmi Egyezmény 65. (1) cikke alapján a szabadalom érvényességéhez igényelheti a jogosulttól az EPO által engedélyezett szabadalom szövegének, tehát a leírásnak és az igénypontoknak a magyar nyelvű fordítását. A kiterjesztési megállapodás szerint csak az igénypontok fordítása szükséges a szabadalom adott országában való érvényességéhez. Az EPO szakmai köreiben előtérbe került az a nézet, hogy a leírás szövegének lefordítása a kis országok nyelvére felesleges, és nagy költségekkel terheli a jogosultakat. Kimutatták, hogy a szabadalomtulajdonosok egy évben körülbelül 800 millió német márkát költenek fordításokra az európai szabadalmi rendszerben. A rendszer továbbfejlesztésének nagy akadályát látják a három „nagy” nyelven (az angolon, a németen és a francián) kívüli egyéb nyelvekre való fordításokban. Ilyen körülmények között tehát csak a terjedelmüket tekintve lényegesen rövidebb igénypontok fordításának igényelhetőségét „ajánlották” fel a kiterjesztéses rendszerben. Ugyanakkor minden fórumon hangsúlyozzák az úgynevezett szabadalmi tájékozottság (patent awareness) fontosságát, vagyis azt, hogy a műszaki fejlesztés során figyelni szükséges az érvényes kizárólagos jogok megsértésének elkerülésére, illetőleg a párhuzamos fejlesztések kiküszöbölése érdekében a találmányok hátterében álló ismeretek jogszerű felhasználására. Úgy tűnik, hogy a magyar érdekek e téren csak a teljes jogú tagság kínálta garanciákkal (1. 26.2 és 29.c) pont) érvényesíthetőek megnyugtatóan, hiszen a tapasztalatok szerint a magyar műszaki társadalom idegen nyelvekkel
