Iparjogvédelmi Szemle, 1994 (99. évfolyam, 1-6. szám)
1994 / 6. szám - Dr. Bendzsel Miklós: Magyarország csatlakozása az Európai Szabadalmi rendszerhez
6 dr. Bendzsel Miklós szolgálati és foglalkoztatási előírásai és vezető tisztségviselőinek kinevezése ügyeiben, továbbá jogosult az EPO elnökének államokkal, kormányközi szervezetekkel és dokumentációs központokkal való tárgyalásokra és egyezménykötésre felhatalmazást adni, ideértve a Kiterjesztési Megállapodást is.) 2. Azokban az államokban, amelyeknek nem hivatalos nyelve az angol, francia vagy a német, az európai szabadalom érvényességéhez az is kiköthető, hogy meghatározott időn belül a leírás és az igénypontok hivatalos nemzeti nyelvű fordítását is benyújtsa a jogosult. A Kiterjesztési Megállapodás csak az oltalmi kört meghatározó, a nem szakértő számára nehezen értelmezhető szabadalmi igénypontok fordításának a benyújtását írhatná elő. 3. A szabadalom, mint kizárólagos jog tartalmát, a szabadalommal és a szabadalmi bejelentéssel kapcsolatos egyéb anyagi jogi szabályokat továbbra is a nemzeti szabadalmi törvény határozná meg; a nemzeti hatóság pedig a szabadalom megadását kivéve eljárna a hatáskörébe utalt ügyekben (esetünkben a szabadalmi oltalom megszűnésének megállapítása, illetőleg újra érvénybe helyezése, a szabadalom megsemmisítése, a nemleges megállapítás, a szabadalmi leírás értelmezése, a szabadalmak fenntartása és nyilvántartás a magyar szabadalmi törvény rendelkezései szerint). Az európai szabadalmi bejelentés elutasítása esetén az EPC alapján a jogosult az EPO-nál fellebbezhet; de a vizsgált konstrukcióban csak azt érhetné el, hogy a magyar hivatal előtti eljárássá transzformálja a kiterjesztéses bejelentést, és - ha az OTH is elutasítja azt - kérheti az elutasítás megváltoztatását a magyar szabályok szerint. Az is lehetséges, hogy az EPO által engedélyezett szabadalom ellen harmadik személyek felszólalást nyújtanak be. Ez esetben a felszólalási eljárás eredményétől függően válik érvényessé a kiterjesztett szabadalom a megjelölt országban. 4. A teljes jogú csatlakozás esetén Magyarország megjelölési díja a kiterjesztési díj 200-250 DM összegével szemben 350 DM lenne, s ez teljes egészében az EPO-t illetné meg; a szabadalmi fenntartási díjak 50%-át pedig ugyancsak az EPO-nak kellene átadni. Ezt az „osztozást” lenne hivatva azonban kompenzálni a döntési jogkörű részvétel „alkotmányos” joga. 5. Mivel a Kiterjesztési Megállapodás ajánlata 5 évre szólna, és további 2 éves időtartamokra meghosszabbítható lenne, megalapozott következtetés annak feltételezése, hogy egy ilyen megállapodás megkötése jelentősen elodázhatja a teljes jogú csatlakozást. Ugyanakkor érzékelhető a „kiterjesztési rendszer” megajánlásában a régiónk átlagának homogén tömbként való kezelésére való hajlam, amelynek engedve a magyar iparjogvédelem megbecsült szuverén nemzetközi pozícióját kellene részben feladni. III. A CSATLAKOZÁSOK NEMZETKÖZI TAPASZTALATAI 27. A Müncheni Diplomáciai Konferencián 1973-ban a résztvevő 21 államból 16 írta alá az európai szabadalmak engedélyezéséről szóló Egyezményt, amely 1977. október 7-én lépett életbe az első 7 ország vonatkozásában. A következő év közepétől fogadta a hágai Nemzetközi Szabadalmi Intézetet is magába foglaló Európai Szabadalmi Hivatal az első európai szabadalmi bejelentéseket. Az európai szabadalmi rendszer térhódítása gyorsuló ütemben ment végbe: 1979-ben több mint 10 ezer, 1983-ban több mint 30 ezer, majd a fennállásának 10. évfordulóját követően 1988-ban már több mint 50 ezer szabadalmi bejelentést fogadtak évente, s ebben az évben lajstromozták a 100 000. európai szabadalmat. 1992-ben pedig az összegzett teljesítmény meghaladta a 200 ezer megadott európai szabadalmat és a félmillió közzétett európai szabadalmi bejelentést. Az elmúlt öt évben a bejelentési aktivitás az évi 55 - 60 ezres szinten stabilizálódott. 1993-ban az összesen 57 ezer szabadalmi bejelentés eredet szerinti megoszlása a következő: a 17 részes tagállamból tették a bejelentések 48,5%át, az igénybevétel szempontjából nyitott európai szabadalmi rendszer legnagyobb bejelentő országa az Amerikai Egyesült Államok több mint 29%-kal, és kimagasló Japán aktivitása 18%-kal (az abszolút rangsorban az európai listavezető Németország a második, több mint !9%-os részesedéssel). A világ valamennyi egyéb országából 1993-ban 2331 európai szabadalmi bejelentés érkezett (4,1%), ebből 28 Magyarországról. A bejelentések egynegyede ún. euro-PCT bejelentés, azaz összesen 42 700 közvetlen európai szabadalmi bejelentés mellett 14 300 - az elhalasztott bejelentői mérlegelést és takarékosságot lehetővé tevő - Szabadalmi Együttműködési Szerződés keretében benyújtottak száma. A múlt évi 57 ezer bejelentés összesen csaknem 445 ezer országmegjelölést tartalmazott (az átlagos megjelölés szám 7,8); a legszélesebb célország-spektrummal jellegzetesen az új, kisebb tagországokból származó bejelentők élnek (Írországból 12,3; Dániából és Spanyolországból eredően pedig egyaránt 10,8 az átlagos megjelölés-szám.) Igen takarékos és céltudatos a Japánból származó bejelentések irányultsága az átlagosan 5 országra szorítkozó szabadalmi igénnyel; a külpiaci „célország” mérete szoros összefüggést mutat a bejelentő valódi versenytársai világpiaci potenciáljának és szóródásának mértékével, illetve az elhatározott piaci stratégia jellegével. Az európai szabadalmi bejelentésekben található célország-megjelölések koncentrációja az egyes EPC-tagországok gazdasági és K+F versenyképességi rangsorának reális és tanulságos tükre. Ezt a listát Németország vezeti több mint 97%-os megjelölési gyakorisággal, majd az Egyesült Királyság és Franciaország következik 93, illetve 91%-kal. A középmezőnyben a 73%-os Olaszország, majd a 60-40%-os
