Iparjogvédelmi Szemle, 1994 (99. évfolyam, 1-6. szám)
1994 / 6. szám - Dr. Bendzsel Miklós: Magyarország csatlakozása az Európai Szabadalmi rendszerhez
2 dr. Bendzsel Miklós a Közösségi Védjegyhivatal megalakulásával és az 1996- ra előirányzott működésbe lépéssel hangsúlyos jele az eltökélt integrációs szándékoknak. 5. Az Európai Szabadalmi Egyezmény a nemzeti szabadalmak egységes, központosított, európai engedélyezésének rendszerét hozta létre. Az európai szabadalom nemzeti szabadalmak kötege, amely az európai, központosított engedélyezés után szétesik; az európai úton megadott nemzeti szabadalmak önálló, egymástól független életet élnek: külön-külön ruházhatók át, adható rájuk licencia, s az egyik országban történő megszűnés nem érinti a másik országban fennálló szabadalmat. 6. Az Európai Szabadalmi Egyezmény nem közösségi jogszabály annyiban, hogy nem a Közösség valamely szerve alkotta (hanem az aláíró államok hozták létre nemzetközi szerződéssel), másrészt annyiban, hogy nem minden EK-tagállam tagja és nemcsak EK-tagállamok tagjai az Egyezménynek. Az Európai Szabadalmi Szervezet jelenlegi 17 tagállama a hivatalos érvényes csatlakozás éve szerint rendszerezve a következő: kérelem elfogadásának alapját. Az e területen érvényesülő politika „nyitott és liberális megközelítéssel” most vesz ugyan lendületet az Igazgatótanács szintjén, a konkrét döntések iránti jelenlegi hajlandóság a formális tagság egy speciális „közbülső” lépcsőfokát, az ún. „kiterjesztési rendszert” támogatja. 8. Az Európai Szabadalmi Egyezmény a tagállamok szabadalmi jogát illetően bizonyos jogegységesítést is megvalósít: a) a szabadalmazhatóság feltételeit illetően - az európai szabadalmak tekintetében - az űj, feltalálói tevékenységen alapuló és iparilag alkalmazható találmányokat elismerve; b) az európai szabadalom minimális oltalmi időtartama húsz év; c) egységesíti az oltalom terjedelmére, annak meghatározására vonatkozó szabályokat; d) az eljárási szabadalmak esetén rendelkezik az oltalom kiterjesztéséről az eljárással közvetlenül előállított termékre is. 1977 1978 1986 1992 Belgium Olaszország Görögország Portugália Egyesült Svédország Spanyolország Írország Királyság Franciaország 1979 1990 Hollandia Ausztria Dánia 1995 Luxemburg Németország 1980 1991 Finnország Svájc Liechtenstein Monaco Az 1995. január 1-jétől az EU tagjainak sorába lép(het)ő EFTA-tagországok biztos osztrák-finn párosából Finnország az EPC következő, ugyancsak jövő év elejétől belépő tagja. A november-decemberi fejleményektől függő svéd-norvég párosból Svédország Ausztriához hasonlóan hagyományos tagország; Norvégia egyelőre tartózkodik az európai szabadalmi rendszerhez való csatlakozástól. 7. Az Európai Szabadalmi Egyezmény 166. cikkelyének (1) a) pontja alapján az EPC csatlakozásra nyitva áll a létrehozását célzó Kormányközi Konferencián részt vett, vagy e konferencia megtartásáról értesítést nyert, illetve részvételi megbízással megkeresett államok számára. Az eddig létrejött és előkészített csatlakozások részesei mind ebbe a csoportba tartoznak. A 166. cikkely (1) b) pontja szerint az Egyezmény csatlakozásra nyitva áll az Igazgatótanács meghívása nyomán bármely európai állam számára; a Magyarország részére az Európai Megállapodás 65. cikk (2) bekezdésében előirányozta csatlakozási kérelem-benyújtási kötelezettség hivatkozási alapja ez. Mind ez ideig nem bocsátottak ki ilyen „meghívást”; összetett politikai, gazdasági és intézményi kérdések egyeztetése képezi a csatlakozási 9. A részleges jogegységesítés mellett az európai rendszer és a nemzeti jogok kapcsolata az együttes fennállás, az egymás mellett létezés elvén alapul: az előbbi nem váltotta fel és nem is rendelődött a nemzeti szabályozás fölé. A bejelentő választhat, hogy az EPC-ben részes valamely tagállamban európai úton (vagyis az Európai Szabadalmi Hivatal előtt lefolytatott eljárásban) vagy nemzeti úton (vagyis az érintett állam iparjogvédelmi hatóságánál lefolytatott eljárásban) kíván-e szabadalmat szerezni. A nemzeti és az európai szint kölcsönhatásának főbb tényezői a következők: a) a kétféle joggyakorlat konvergenciája (merítenek is egymásból); b) a kétféle úton tett szabadalmi bejelentések egymásra vonatkoztathatósága (kölcsönös újdonságrontás, a regionális bejelentés nemzeti úton tettre való átválthatósága stb.); c) az érdemben vizsgált európai és az elővizsgálattal vagy anélkül megadott nemzeti szabadalom kettőssége; d) a tagállamok iparjogvédelmi hatóságai és az Európai Szabadalmi Hivatal közti széles körű együttműködés; e) az Európai Szabadalmi Szervezet felépítése és hatásköri szabályai. Az Európai Szabadalmi Hivatal (EPO) látja el „nemzetek feletti” hatóságként a szabadalomengedélyezés hatósági feladatait (a tagállamoktól átruházott szabadalmi szuverenitás körében); a tagállamok képviseleti szerveként működő Igazgatótanács ellenőrzi a Hivatalt, megállapítja az Egyezmény végrehajtási szabályzatát és egyéb stratégiai döntéseket hoz; magát az Egyezményt pedig csak diplomáciai konferencián a tagállamok teljes egyetértésével lehet módosítani.
