Iparjogvédelmi Szemle, 1994 (99. évfolyam, 1-6. szám)
1994 / 6. szám - Dr. Bendzsel Miklós: Magyarország csatlakozása az Európai Szabadalmi rendszerhez
Magyarország csatlakozása az európai szabadalmi rendszerhez 3 10. Az európai iparjogvédelmi jogharmonizáció az irányelvekben megtestesülő jogközelítés felől halad a rendeleti jogalkotás felé. Fontos célkitűzés a csúcstechnika vívmányainak megközelítőleg egységes vagy hasonló beillesztése a tagállamok jogrendszereibe. A félvezető termékek topográfiájának védelmére vonatkozó 1986. évi irányelvet (amelynek tárgykörét a hazai iparjogvédelem az 1991. évi XXXIX. törvény keretei között adaptálta), követte a biotechnológiai találmányok jogi védelméről szóló 1992. évi irányelv-tervezet, miközben 1988-ban látott napvilágot a tagállamok védjegyjogának közelítésére született irányelv. A rendeleti szintű közösségi jogalkotás az iparjogvédelem három témakörét érintette eddig: a hamisított áruk kereskedelmi forgalomba kerülését megakadályozó intézkedésekét (1986), a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek közösségi oltalmát (1992) és a gyógyszertermékek kiegészítő oltalmi tanúsítványának létrehozását (1992). Az európai szabadalmi rendszer radikális újdonsága az 1975-ben aláírt Luxemburgi Egyezmény konstrukciója (módosították 1985-ben és kiegészítették 1989-ben; az Egyezmény még nem lépett hatályba): nemzetek feletti, egységes közösségi szabadalmat vezet be az európai szabadalom sajátos fajtájaként. Ez a szabadalom az engedélyezést követően is egységesen közösségi marad, hatálya az Európai Unió egész területére kiterjed majd, csak arra vonatkozóan, egységesen ruházható át és adható rá licencia, s az EU egész területére nézve egyidejűleg szűnik meg. A Luxemburgi Egyezményt a tagállamok szerződése hozza működésbe, s csakis azok lehetnek tagjai; hatálybalépése azonban csupán bővíteni fogja a bejelentők rendelkezésére álló oltalomszerzési választékot egy tartalmilag és formailag egyaránt egységes szabadalmi joggal - a nemzeti iparjogvédelmi rendszerek fennállása mellett. Szabadalmi oltalom Magyarországon 11. Az önálló magyar iparjogvédelem „talapzata” a múlt század végén elfogadott két alaptörvény: az 1890. évi védjegy- és az 1895. évi szabadalmi törvény. A fejlődésükben tapasztalható értékrend két mindenkori meghatározó eleme a nemzetközi összhang és a piacgazdasági érzékenység biztosítása. Magyarország 1909 óta tagjaaPárizsi Uniós Egyezménynek és csatlakozott valamennyi fontos, a Szellemi Tulajdon Világszervezet gondozta nemzetközi iparjogvédelmi egyezményhez. 12. Hatályos iparjogvédelmi szabályozásunk alapjai: a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. törvény és a védjegyről szóló 1969. évi IX. törvény, illetve a hozzájuk kapcsolódó jogszabályok a piacgazdasággal összeegyeztethető szabályozást tartalmaznak, s hasonló ihletettségű az ipari minták oltalmáról szóló 1978. évi 28. törvényerejű rendelet is. Az új oltalmi formák bevezetéséről gondoskodó 1991. évi XXXVIII. (használati minta) és a már idézett XXXIX. (topográfia) törvények ugyancsak a két modernizációs követelmény folyamatos érvényesítéséről tanúskodnak. 13. A magyar iparjogvédelmi - s ezen belül a szabadalmi - rendszer továbbfejlesztését sokoldalú jogközelítési kötelezettségvállalások kiegyenlített és harmonikus teljesítésével kell elvégezni. Ez egyrészt a Szellemi Tulajdon Világszervezete keretében előkészítés alatt álló egyezmények perspektivikus figyelembevételét jelenti, másrészt az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) Uruguay-i Fordulójában elfogadott, a szellemi tulajdon kereskedelemmel összefüggő kérdéseire vonatkozó egyezményhez (TRIPS) való igazodást feltételezi. Tekintetbe kell venni a hazánkat iparjogvédelmi harmonizációra kötelező kétoldalú megállapodásokat: a Magyar Köztársaság Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya között 1993-ban létrejött megállapodást a szellemi tulajdonról, valamint az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) tagállamaival ugyancsak 1993- ban kötött szabadkereskedelmi megállapodást. Az előbbi megállapodás X. cikke rögzíti az Európai Megállapodás alapján fennálló jogharmonizációs kötelezettségek ütközésmentes érvényesíthetőségét. 14. Az általános jogharmonizációs kötelezettség teljesítése szükségessé tette a továbbfejlesztés irányainak kijelölését: a) fel kell mérni az elmúlt két és fél évtizedben bekövetkezett technikai fejlődésnek a szabadalmi jogterületre gyakorolt hatását, b) össze kell egyeztetni a szabályozás fogalomrendszerét és alapelveit alkotmányos és gazdasági berendezkedésünkkel, c) felül kell vizsgálni a szellemi tulajdon védelmével kapcsolatos intézményrendszert és korszerűsíteni kell az iparjogvédelmi jogok érvényesítésére szolgáló eszközrendszert. 15. Az átfogó szabadalmi reform első szakaszát az 1983- ban már módosított szabadalmi törvény kulcsfontosságú korszerűsítése: a termékoltalom bevezetését érvényesítő 1994. évi VH. törvény megalkotása és hatálybalépése fémjelzi. Az új, módosító jogszabály - egyebek mellett - 1994. július 1-jei hatállyal megszüntette a gyógyszerek, a vegyi úton előállított termékek, valamint az élelmiszerek kizárását a szabadalmi oltalomból, vagyis bevezette a termékek szabadalmazhatóságát, az ún. közvetlen termékoltalmat. Ezzel teljesítette az Európai Szabadalmi Egyezményhez való csatlakozásunk egyik - legfontosabb - feltételét, ugyanis az EPC értelmében a technikai területtől és a termék- vagy eljárási jellegtől független a találmányok szabadalmazhatósága.
