Iparjogvédelmi Szemle, 1994 (99. évfolyam, 1-6. szám)
1994 / 6. szám - Dr. Bendzsel Miklós: Magyarország csatlakozása az Európai Szabadalmi rendszerhez
Iparjogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 99. évfolyam VI. 1994. december DR. BENDZSEL MIKLÓS Magyarország csatlakozása az európai szabadalmi rendszerhez Az ismert és lehetséges csatlakozási forgatókönyvek elemzése I. A CSATLAKOZÁS INDÍTÉKA ÉS JOGI KERETEI 1. Az iparjogvédelem a versenyelvű piacgazdaságok egyik legfontosabb piachódító, megtartó és fejlesztő eszköze. Az áruk értékét meghatározó műszaki, esztétikai és szemiotikái jellegű szellemi értékkomponensek (találmányok, ipari formatervek és védjegyek) önállóan is forgalomképesek. A termelési hatékonyságot javító, a költségeket csökkentő és a profitot növelő szellemi javak jogtalan elsajátításával szemben védelmet nyújtó szabadalmi és más iparjogvédelmi eszközök a jogosultak számára konkurenciamentes állapotot és áralakító hatalmat biztosítanak. Ez az eszköztár nemzetközileg kialakult jogi keretekkel szolgálja a technológiai transzfert és a közös vállalkozásokat. Az elmúlt két évtizedben a szabadalmi oltalom jelentősége felértékelődött az Európai Közösségek keretében kibontakozott széles körű kutatási és fejlesztési együttműködés és a fejlett technikán alapuló intenzív gazdasági verseny viszonyai között. 2. A Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás (kihirdette az 1994. évi I. törvény) 65. cikke értelmében Magyarország tovább javítja a „szellemi, ipari és kereskedelmi tulajdonjogok” védelmét, hogy a megállapodás hatálybalépésétől számított ötödik év végére a Közösségben érvényesülő védelemhez hasonló szintű védelmet biztosítson, ideértve az ilyen jogok érvényesítéséhez szükséges hasonló eszközöket is. A 65. cikkhez fűzött közös nyilatkozat szerint e tulajdonegyüttes magában foglalja az EGK Szerződés 36. cikkének megfelelően - egyebek között - a szabadalmak, az ipari minták, a kereskedelmi és szolgáltatási védjegyek, az integrált áramkörök topográfiája és földrajzi eredetmegjelölések védelmét is. 3. A 65. cikk (2) bekezdése előírja továbbá, hogy Magyarország 1996. december 31-ig kérni fogja az Európai Szabadalmak Engedélyezéséről szóló 1973. október 5-i Müncheni Egyezményhez (EPC) való csatlakozását; csatlakoznia kell azokhoz a szellemi, ipari és kereskedelmi tulajdonról szóló más sokoldalú egyezményekhez, amelyeknek a tagállamok szerződő felei vagy amelyeket ténylegesen alkalmaznak. A Társulási Tanács dönthet arról, hogy ez a kötelezettség az Európai Megállapodás XIII. Mellékletében megjelölteken túl más sokoldalú egyezményre is kiterjed-e. Az Európai Szabadalmi Egyezmény keretei és működése 4. Az iparjogvédelmi szabályozás a Közösség tagállamaiban is nemzeti alapon, a territorialitás elvére épülve fejlődött ki. A Közösség célkitűzései (az áruk és szolgáltatások szabad áramlása, az egységes piac megteremtése, a gazdasági verseny tisztaságának biztosítása stb.), illetőleg a nemzeti iparjogvédelmi (és szerzői jogi) jogrendszerek közötti feszültség enyhítésére több lépcsőben, az integráció kiépítésének különböző szakaszaival törekednek. Elsőként a nemzeti szabadalmi rendszereket összekapcsoló, közöttük közvetítő mechanizmust alkotó Európai Szabadalmi Egyezményt hozták létre 1973-ban; a második hullámban az egységes piac megteremtését célzó 1985. évi Fehér Könyv és az 1987. évi Egységes Európai Okmány „kisugárzásában” a nemzeti szabályozások kötöttségeinek irányelvek sorával való csökkentése, illetőleg megszüntetése a cél. A Közösség következő integrációs szakaszának még csak a küszöbéig érkezett: az oltalom nemzeti jellegének elvét a közösségi oltalmi rendszerrel szándékozik felváltani, bár a tagállamok szuverenitási elkötelezettsége még tartósan gátja lehet a közösségi szabadalmi oltalomnak. Mindazonáltal a közösségi védjegyrendszer létrehozása az 1994 márciusában hatályba lépett szabályozással,
