Iparjogvédelmi Szemle, 1994 (99. évfolyam, 1-6. szám)
1994 / 1. szám - Bírósági ideiglenes intézkedés iparjogvédelmi ügyekben az NSZK, USA és Nagy-Britannia jogában (III. rész)
22 dr. Vida Sándor szabadalmi ügyekben az ideiglenes intézkedést ugyanolyan alapelvek szerint kell elrendelni, mint minden egyéb ügyben. Melyek ezek az elvek? Az ideiglenes intézkedés célja, hogy az ellenérdekű felet visszatartsa olyan cselekményektől, amellyel az a kérelmező törvény által védett jogait sérti. Az ideiglenes intézkedés azt feltételezi (ex hypothesi), hogy a kérelmezőjoga és annak megsértése bizonytalanok, mégpedig mindaddig, amíg az ügy érdemében a bíróság ítéletet nem hoz. A cél mindig is az volt, hogy az ellenérdekű féllel szemben hozandó esetleges igazságtalan intézkedés kockázatát csökkentsék, amire a múlt század közepén a biztosítékadás intézményét (undertaking to pay damages) honosították meg. Az ideiglenes intézkedés célja a kérelmező védelme olyan károkkal szemben, amelyek nem téríthetőek meg kellőképpen, még akkor sem, ha a bíróság számára kedvező ítéletet hoz. De az ellenérdekű felet is védeni kell, mégpedig oly módon, hogy a bíróság értékeli, hogy az utóbbi pernyertessége esetén annak milyen olyan kárai lehetnek, amelyeket a biztosítékadás sem fedez. Ennek a két ellentétes szempontnak mérlegelése történik célszerűségi szempontok (balance of convenience) alapján. Olyan esetekben, amikor a felek törvény által védett jogait egy vitatott ténykérdés dönti el, az ideiglenes intézkedés iránti eljárásban a bizonyításra nincs megfelelő lehetőség (incomplete). Az ideiglenes intézkedés funkciója nem érvényesül, ha annak alkalmazását valamely technikai jellegű szabály alapján a bíróság attól tenné függővé, hogy az érdemi perben a kérelmezőnek 50% vagy annál kevesebb esélye volna. Ezért a korábbi joggyakorlattól eltérően a mai viszonyok között a bíróságnak csak azt kell vizsgálnia, hogy az ideiglenes intézkedés elrendelése iránti kérelem nem alaptalan vagy zaklató jellegű-e (frivolous or vexatious), más szóval, hogy az ügy komoly-e. Az ideiglenes intézkedés bevezetésének célja annak idején az volt, hogy segítsen a bíróságnak, hogy addig ne kelljen véleményt nyilvánítania, amíg az ügy érdeme tárgyában nem képes dönteni. ' Az ilyen ügyekben irányadó eljárási szabály (governing principle), hogy először azt kell vizsgálni, hogy ha a felperes az ügy érdemében pernyertes lenne, akkor az ítélet alapján minden kára megtérülne-e, amely az ideiglenes intézkedés iránti kérelem benyújtása, valamint az ügyet lezáró jogerős ítélet meghozatala közötti időben elszenvedett. Ha ez valószínűnek látszik, akkor az ideiglenes intézkedés elrendelésének nincs helye. Ha ezzel szemben úgy tűnik, hogy nem ez lesz a helyzet, akkor a bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy az ellenérdekű fél pernyertessége esetén az adott biztosíték az utóbbit ért valamennyi kárt fedezi-e. Ha ez megállapítható, akkor nincs ok (no reason) az ideiglenes intézkedés megtagadására. Visszatérve az adott eset tényállására, megállapítható, hogy az elsőfokon eljárt szabadalmi bíró (Patent Judge) gyógyszerészeti tárgyú szabadalmi ügyekben kitűnő szakértő. Minthogy a fellebbezési tanácsnak ilyen tapasztalata nincs, célszerű volna, ha tartózkodna (should be hesitant), hogy az elsőfokon eljárt bíró határozatát ténybelileg felülvizsgálja, hacsak az nem jogellenes. Az ügy érdemére vonatkozó prognózis, vagyis akár a kérelmező, akár az ellenérdekű fél esélyeinek mérlegelése, csak feszélyezné a bírót, aki majd az ügy érdemében dönteni fog. Ez pedig olyan további szempont, amely az elsőfokon elrendelt ideiglenes intézkedés fenntartása mellett szól. Az itt röviden ismertetett határozatot, amely többszáz esztendős bírói gyakorlattal szakít, persze számos bírálat érte, elsősorban azért, mert a célszerűségi szempontok mérlegelése következtében a felek piaci pozíciójának túl nagy szerepet biztosít. Ugyanakkor a bírálók is elismerik, hogy a Lordok Házának határozata alapján az ideiglenes intézkedés elrendelésére szabadalmi ügyekben, ezentúl jóval nagyobb az esély. Ez pedig megerősítheti érdekelt körökben azt a véleményt, hogy ma a brit szabadalom az ipari versenyben hatékonyabb fegyver, mint korábban volt.26 Bármennyire is előremutató a Lordok Házának ismertetett határozata, a Szabadalmi Bíróság nem követi azt szolgai módon: A célszerűség szabályának (balance of convenience) alkalmazásával elutasította például az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet, amikor az ellenérdekű félnek a szabadalom érvénytelenségére alapított védekezése ki látástalannak tűnt vagy a szabadalmi igénypontok 28 tartalma nem volt világos a bíróság előtt. Mindez persze nem változtat azon, hogy az American Cyanamid ügyben hozott határozat jogforrási erővel bíró precedens (leading source of law).29 4. IDEIGLENES INTÉZKEDÉS VÉDJEGYÉS VERSENYJOGI ÜGYEKBEN Aligha lehet kétséges, hogy az American Cyanamid ügyben hozott precedens jellegű határozat a védjegyjogi, ill. versenyjogi ügyekben is irányadó30, azt a bíróságok elsősorban olyan esetekben alkalmazzák majd, amikor a tényállás vitás.31 Egyéb (nem iparjogvédelmi ügyekben) már nem ilyen egyértelmű a helyzet. Utal erre az American Cyanamid határozat is (particular circumstances of individual cases), s ennek alapján egyéb (családjogi, szakszervezeti stb.) ügyekben a Legfelsőbb Bíróság attól több ízben el is tért . 32 mar. Mielőtt a védjegyjogi és versenyjogi ügyekben követett bírósági gyakorlatra rátérnénk, ehelyütt is érdemes a müncheni Max Planck Intézet által végzett jogi tény kutatás eredményéről beszámolni.33 Eszerint az 1980-1986 közötti időben Nagy-Britanniában összesen 89 védjegybitorlási ügyben rendelt el a bíróság ideiglenes intézkedést és csupán 14 ügyben hozott érdemi ítéletet. Ez pedig azt jelenti, hogy az ideiglenes intézkedések és az ügyek érdemében hozott ítéletek egymáshoz viszonyított aránya
