Iparjogvédelmi Szemle, 1994 (99. évfolyam, 1-6. szám)
1994 / 1. szám - Bírósági ideiglenes intézkedés iparjogvédelmi ügyekben az NSZK, USA és Nagy-Britannia jogában (III. rész)
Bírósági ideiglenes intézkedés iparjogvédelmi ügyekben 21 amelyben a Legfelsőbb Bíróság3 * * * * * * * * * * * * * 17 elrendelte, hogy a bíróság és a kérelmező képviselője a Pandit cég üzleti helyiségeibe behatolhasson. Ezt követően a Legfelsőbb Bíróság számítógépgyártással kapcsolatos ipari kémkedés feltárása érdekében rendelt el hasonló intézkedést az Anton Pillér cég kérelme alapján, majd ezt hasonló határozatok követték. Az Anton Pillér ügyben hozott végzésre, mint precedensre épülő joggyakorlat alkalmazása során több ügyben előfordult azonban, hogy az ellenérdekű fél az önvád (self-incrimination) tilalmára hivatkozással kérte az ún. ✓ x 18 Anton Pillér végzés hatályon kívül helyezését. A Rank Film ügy ilyen tárgyú fellebbezés alapján került végül is a legfelsőbb fórum, a Lordok Háza elé, ahol is az eljáró tanács többsége úgy vélekedett, hogy az ilyen védekezés nem alaptalan. Az egyik bíró19 azonban törvénymódosítást kezdeményezett: álláspontja az volt, hogy ha az önvád tilalmának alkalmazása következtében másvalakit jogaitól megfoszthatnak, vagy pedig tulajdonának védelme nem biztosítható, akkor ez a tilalom (privilege) nem alkalmazható. Az elnök, a Lordkancellár is magáévá tette ezt a nézetet, és a Parlament elé terjesztette az állásfoglalást, utóbbi pedig 1981. július 28-i ülésén megszavazta a lopásról szóló törvény (1968) új 72 szakasszal való kiegészítését. Eszerint „Bármiféle szellemi tulajdon (szabadalom, szerzői jog, lajstromozott ipari minta, műszaki vagy kereskedelmi információ vagy egyéb szellemi tulajdon) megsértése, valamint szolgai utánzás (passing off) miatti polgári jogi ügyben az önvád (self-incrimination) tilalma nem érvényesül.” E törvénymódosítás következtében lehetetlenné vált, hogy ilyen ügyekben eredménnyel lehessen az önvád tilalmával védekezni. Persze a formaságokat be kell tartani: így az ellenérdekű fél számára meg kell engedni, hogy kapcsolatba léphessen saját ügyvédjével, ha viszont üzlethelyiségeibe a belépést nem teszi lehetővé, akkor a bírósággal szembeni engedetlenség (contempt) polgári jogi és büntetőjogi következményeinek teszi ki magát. 3. IDEIGLENES INTÉZKEDÉS SZABADALMI ÜGYEKBEN A szabadalmi perek hosszadalmassága, bonyolultsága és költségessége vonatkozásában Nagy-Britannia sem jelent kivételt.20 Ezért a szabadalombitorlási perekben - akárcsak más országokban - az angol bíróságok részéről is bizonyos idegenkedés volt észlelhető az ideiglenes intézkedésekkel szemben: a kérelmezőnek olyan, szinte megdönthetetlen bizonyítékokat (prima facia case) kellett a bitorlás fennforgása, valamint a szabadalom érvényessége vonatkozásában produkálnia, vagy pedig a szabadalmazott találmány olyan széles körű ismertségét bizonyítania, hogy e követelmények miatt az ideiglenes intézkedés elrendelé-21 sének esélyei rendkívüli mértékben lecsökkentek. Ebbe a bírósági gyakorlatba, amely végeredményét illetően hasonló volt más országokéhoz, döntő változást hozott az American Cyanamid c/a Ethicon ügyben a Lordok Háza által hozott határozat.22 Az ügy nemcsak precedens jellege miatt figyelemreméltó, hanem azért is, mert ezzel az angol joggyakorlat világviszonylatban is úttörő, egyesek szerint forradalmi23 útra lépett. A tényállás röviden a következőképpen foglalható össze: a kérelmező szabadalma sebészeti célú, polihidroxi-ecetsav-észter (PHAE)-ből készített, steril és felszívódó gyógyászati segédanyag találmányt védett. Az ellenérdekű fél kopolimerből készült sebvarró cérnát gyártott és tervezett a brit piacon forgalomba hozni. Kérelmező szerint a sebvarró cérna az ő szabadalmába ütközött, miért is ideiglenes intézkedés kibocsátásával kérte e gyógyászati segédanyag forgalmazásának eltiltását. Az elsőfokon eljáró szabadalmi egyesbíró helyt adott az ideiglenes intézkedés iránti kérelemnek. A Legfelsőbb Bíróság fellebbezési tanácsa ezzel szemben hatályon kívül helyezte az ideiglenes intézkedést. A Lordok Háza viszont hatályába visszahelyezte (restored) azt. A harmadfokú határozat indoklása abból indul ki, hogy annak eldöntése, vajon szabadalombitorlás forog-e fenn vagy sem, a kérelmező szabadalmának főigénypontjában szereplő három szó „a polihidroxiecetsav-észter” értelmezésétől függ. E vonatkozásban az ellenérdekű fél a kérelmező szabadalmának érvényességét vitatta, újdonság hiányára (obviousness) hivatkozással. Erre az értelmezési vitára tekintettel helyezkedett a Legfelsőbb Bíróság fellebbezési tanácsa arra az álláspontra, hogy a szabadalombitorlás nem kézenfekvő.24 A Lordok Háza ítéletének indoklása e vonatkozásban utal a bírósági gyakorlatban meggyökeresedett „megdönthetetlen bizonyítékok” (prima facie case), ill. a „megalapozottság” (well established) kritériumokra, amelyekre a Legfelsőbb Bíróság hivatkozott. A Lordok Háza szerint azonban ehelyett inkább a célszerűséget (balance of convenience) helyes vizsgálni. Kétségtelen - mondja a határozat-, hogy a korábbi joggyakorlatban a bevezetettség, a „megalapozottság” volt a döntő, amikor a bíróság szabadalmi ügyben az ideiglenes intézkedést elrendelte vagy megtagadta. (így például a Smith v. Grigg (1924) ügyben, v. ö. 1. Law Reports King’s Bench Division 655.) Ma már azonban a Szabadalmi Hivatal újdonságvizsgálói a szabadalmi igénypontokat nagy szakértelemmel vizsgálják. Fennáll továbbá a szabadalmi bejelentés elleni felszólalás lehetősége is, s ennek alapján a Szabadalmi Fellebbezési Bíróság újból felülbírálja a szabadalom igénypontjait. E körülményekre tekintettel napjainkban a szó szoros értelmében megdönthetetlenül bizonyítottnak (prima facie) tekinthető, hogy a szabadalom érvényes, miért is az ideiglenes intézkedés vonatkozásában követett korábbi bírósági gyakorlat meghaladottnak tűnik. Ez pedig azt jelenti, hogy
