Iparjogvédelmi Szemle, 1994 (99. évfolyam, 1-6. szám)
1994 / 1. szám - Dr. Farkas József: Díjigények érvényesítése csőd-, felszámolás- és egyéb válsághelyzetekben
16 dr. Farkas József Ha az adós érvényes díjazási szerződés mellett szolgálati találmányt hasznosít, és az apportált vagyonnal (pl. üzemmel) együtt ez a hasznosítás is az új céghez kerül át, úgy az a kérdés merül fel, hogy a feltaláló szempontjából ezt átruházásnak kell-e tekinteni, amiért díjazás jár, vagy az új szabadalmas vegye-e át a díjazást. Gyakorlati okból az utóbbi megoldás a kívánatos. Mert igaz ugyan, hogy a felszámoló lépése a szabadalom átruházása, amiért a feltaláló díjat kérhet - de erre aligha lesz fedezet, hiszen ennél a változatnál a hitelezők sem kapnak pénzt, hanem az új cégnél válnak résztulajdonossá. Természetesen, ha az új tulajdonos megtagadja a feltaláló díjazását, annak két választása lehet:- átruházás címén kér díjat a felszámolótól- kipróbálja a PK 274 sz. határozatot a gyakorlatban és perel. Amivel szemben viszont semmi hasznos tanácsot nem tudok adni, az a következő eset: az új cég átveszi apportként az üzemet és a technológiát, de nem kell neki a szabadalom, mire a felszámoló felmondja a díjazási szerződést és lemond a szabadalomról. Ez a változat egyébként még olyan következménnyel is járhat, hogy ha az adós idegen szabadalmat hasznosított licencszerződés alapján, a licencadó dönti el, hogy köt-e az új céggel hasznosítási szerződést vagy sem, feltalálóinak további díjazása pedig ettől függ. 7. A SZABADALOM ELVÉSZ Meg kell említeni azt az esetet is, amikor a felszámoló nem értékesíti a szabadalmat, nem is mond le róla, a fenntartási díjat mechanikusan fizeti, de a felszámolás végén az adós cég - a szabadalmas - jogutód nélkül megszűnik. Jog nem létezhet jogosított nélkül, s így ez az eset a szabadalom megszűnésének egyik változata. 8. A FELTALÁLÓK JOGON KÍVÜLI LÉPÉSEI Miközben eddig arról volt szó, hogy mit tud nyújtani a jog a feltalálónak válsághelyzetekben, s azt a következtetést kell levonni, hogy elég keveset - a kép teljessége érdekében hozzá kell tenni, hogy sok feltaláló (ennek tudatában) leleményesen aktivizálódott. A feltalálók, akiknek a know-how is a fejükben van, ha tehetik, saját javukra kamatoztatják a műszaki ismeretanyagot, a legkülönbözőbb módokon. Számos volt vállalati találmány működik magántulajdonban, társaságoknál vagy egyéni vállalkozóknál. Ezt megkönnyíti az, hogy Magyarországon a modern időkben nem fejlődött ki a bitorlások felderítésének intézményi, személyi és eszközrendszere, s így különös kockázat nincs. Azok az ünnepélyes ígéretek, amelyeket hol az EGK-nak, hol az USA-nak teszünk, Soroksárig el sem hallatszanak; realizálásuk - ha semmi nem jön közbe - a jövő század feladata lesz. m. AZ EGYÉB VÁLSÁGHELYZETEK A címben szereplő „egyéb válsághelyzetek” nyilván főként az átalakulások és privatizáció körében jelentkeznek. Ezek közül ezúttal csak egyetlen kérdéssel kívánok foglalkozni, konkrét példát is ismertetve. Az ÁVÜ jogkörét jelenleg szabályozó, 1992. évi LIV. törvény 53. §-a feljogosítja a Vagyonügynökséget arra, hogy az államigazgatási felügyelet alatt álló állami vállalattól a rábízott eszközöket elvonhassa. A vagyon elvonása esetében az elvonás időpontjában fennálló tartozásokért - az elvont vagyon erejéig és az elvonás arányában - a Vagyonügynökség kezesként felel. Kimondja még e paragrafus, hogy „az elvonás folytán a hitelezőket ért kárért a Vagyonügynökség tartozik felelősséggel.” Ugyanezen törvény később, a 72. § (1) bekezdésben a következőket mondja: „a Vagyonügynökség jogosult az állami vagyont oly módon is hasznosítani, hogy azt nem pénzbeli hozzájárulás formájában bocsájtja gazdasági társaság rendelkezésére”. Ennek a felhatalmazásnak az előbb idézett szakasszal nyilvánvaló összefüggése van, hiszen az ÁVÜ úgy bocsátja a társaság rendelkezésére a vagyont, hogy azt az államigazgatási felügyelet alatt álló vállalattól előzetesen vagy egyidejűleg elvonja. Példánk szempontjából lényeges még az ÁV Rt-ről szóló 1992. évi Lili. sz. törvény 30. § (1) bekezdése, amely szerint az ÁV Rt-hez tartozó vállalatok tekintetében az ÁVÜ jogait az ÁV Rt gyakorolja. Ez jelen esetben azért lényeges, mert az ÁV Rt-ről szóló törvény végrehajtására kiadott 126/1992. sz. rendelet szerint egyebek mellett a vállalati rendben gazdálkodó ipari kutató intézetek is az ÁV Rt-hez kerültek. Példánk alanya az 1949 óta működő Műanyagipari Kutató Intézet, amely jelenleg végnapjait éli. Esetében ugyanis az ÁV Rt úgy határozott, hogy a vagyonból kiemel kb. 40 MFt értéket, s azzal, valamint a személyzetből kiválasztott 30-40 munkatárssal, egy készpénzt biztosító ipari nagyvállalattal együtt Kft-t alapít, a szakmai tevékenység fenntartandó részének további vitelére, míg magát az intézetet a maradék vagyon értékesítése után végelszámolással megszünteti. E határozat végrehajtása kapcsán az ÁV Rt apportként bevitt az intézet vagyonából 22 db szolgálati találmányt, összesen 1,5 MFt értékben, vagyis azokat képletes összegre leértékelve. A konkrét esetben elmaradt a lázadás, mert az új Kft átvállalta a feltalálók díjazását, legalábbis arra az esetre, ha a későbbiekben a találmány, amelyben érdekeltek, hasznosításra vagy egyéb értékesítésre kerül. Ha azonban eltekintünk ettől a szerencsés áthidaló megoldástól, a feltaláló reménytelen kiszolgáltatottságával találkozunk. Ha ugyanis felidézzük az imént idézett jogszabályhelyet, a kérdések egész sora merül fel:
