Iparjogvédelmi Szemle, 1994 (99. évfolyam, 1-6. szám)
1994 / 1. szám - Dr. Farkas József: Díjigények érvényesítése csőd-, felszámolás- és egyéb válsághelyzetekben
Díjigények érvényesítése 17- az elvonás folytán az eredeti szabadalmas (intézet) felelőssége megszűnt-e?- egyáltalán fel volt-e a találmány a vállalati vagyonon belül értékelve, és ha igen, milyen módszerrel és értékben?- ha ez az előbbi érték ismert, de nem azonos azzal az értékkel, amelyen a találmányt apportként szolgáltatták, akkor melyik az irányadó?- a törvény az elvonás időpontjában fennálló tartozásokért teszi felelőssé az ÁVÜ-t, amibe esetleg beleférnek a feltaláló már lejárt követelései, de a jövőre vonatkozó igényei semmiképpen;- a hitelezőkkel szemben kimondott felelősség a feltalálóra aligha alkalmazható. E most csak jelzésszerűen felvillantott problémák mellett nyilván az sem bíztató, hogy a feltaláló az AV Rt ellen indítson pert és ennek keretében keresse igazságát bizonytalan ideig. Ennél a változatnál talán reményteljesebb kísérlet lehet fellépni az új társaságnál a PK 274 sz. határozat alapján. Sokat segítene a magukra maradt feltalálóknak, ha a Legfelsőbb Bíróság ezt a határozatot az új törvényre és a mai közgazdasági környezetre áthangszerelve újból kiadná, továbbá az az ismeretlen jótevő, aki az új határozat tudatosítását elő tudná mozdítani. IV. A HULLÁMVÖLGY A magyar gazdaságon átvonuló vihar természetesen és szükségszerűen apasztja a meglévő - főleg szolgálati - találmányok számát, de egyben korlátozza az új találmányok létrejöttét is, vagy legalábbis az azok szabadalmaztatására való törekvést, hiszen ez csak jövetükben bízó gazdálkodó szervezetektől várható el. Ezt a - remélhetőleg csak átmeneti - hullámvölgyet az adatok is jól érzékeltetik: Az OTH adatai: ILLETÉK NEM FIZETÉSE MIATT MEGSZŰNT SZABADALMAK Hazai Külföldi Év Egyéni Vállalati Egyéni Vállalati össz. 90 74 308 23 289 694 91 406 1380 61 986 2833 92 584 2212 74 941 3811 93' 383 1305 66 810 2564 1447 5205 224 3026 9902 LEMONDÁS MIATT MEGSZŰNT SZABADALMAK Hazai Külföldi Év Egyéni Vállalati Egyéni Vállalati Össz. 90 0 7 0 1 8 91 1 58 1 2 62 92 1 61 0 5 67 93' 0 7 0 1 8 2 133 1 9 145 * I-in. negyedév A SZABADALMI BEJELENTÉSEK ALAKULÁSA MAGYARORSZÁGON Szabadalmi bejelentések összesen Külföldi bejelentések Belföldi bejelentések Belföldi egyéni bejelentések Belföldi szolgálati bejelentések 1983 4 545 I 785 2 760 1 362 1 398 1984 4 886 2017 2 869 1 372 1 497 1985 5 075 2 171 2 904 1 445 1 459 1986 5 588 2 740 2 848 1 506 1 342 1987 6 200 2 971 3 229 1 790 1 439 1988 6 820 3 558 3 262 1 798 1 464 1989 6 935 4 278 2 657 1 446 1 211 1990 8 550 6 044 2 506 1 542 964 1991 10 578 8 379 2 199 1 461 738 1992 9-920 8 291 1 629 1 088 541 A visszaesés még akkor is lehangoló, ha - okkal - feltételezzük, hogy a veszni hagyott találmányok tekintélyes része személyi és/vagy presztizsokokból létrejött szabadalom volt, különösebb gyakorlati hasznosság nélkül. Még ennek feltételezése mellett is bizonyos, hogy értékes találmányok tömege is elveszett vagy elvész. Az, hogy ez a mai állapot valóban csak hullámvölgy-e, amelyet lassú emelkedés követ, azon múlik, hogy a fokozatosan kialakuló új magyar gazdaság - és főleg az ipar - beéri-e követő szereppel, vagy tud-e (és mennyiben) originálisát, eredetit is teremteni. Ha igen, úgy ennek védelmében újra nő majd a találmány jogi védelmének szerepe, aminek formái között legfontosabb a szabadalom. E gazdasági alapfeltétel nélkül a feltaláló védelme - pusztán jogi eszközökkel - illúzió. Viszont a gazdasági élénkülés megindulásával és a műszaki fejlesztés újjászületésével párhuzamosan jogi eszközökkel is védeni kell, sőt néha preferálni a feltalálót, a jogszabályokat a változó környezethez igazítva. Az az alapgondolat ugyanis, hogy a találmány hasznából a feltalálónak garantáltan részesednie kell, hosszú távon a szabadalmasnak és a nemzetgazdaságnak is érdeke, tehát rendszer-semlegesen, változatlanul érvényes. I—III. negyedév
