Iparjogvédelmi Szemle, 1993 (98. évfolyam, 1-6. szám)
1993 / 2. szám - Tanulmányok. Dr. Szarka Erő, Fischer Kálmán: A "lényegében származtatott fajta" fogalma és különböző magyarázatai
18 dr. Szarka Ernő — Fischer Kálmán a jövőbeni fejlődés a túlszabályozás miatt gátolva lesz, mert bizonyos lehetőségekre nem lehet számítani. Ezenkívül a bevezetésnek gyakorlatinak és nem túl bonyolultnak kell lennie. Amint a következőkben kiderül, ez az elv főleg az oltalmi kör kérdéseit és a nemesítői jog alkalmazását érinti. Ennélfogva a nemesítő kezdeményezésére van bízva, hogy él-e ezekkel a jogokkal. ÁLTALÁNOS SZEMPONTOK Ebben az új elvben a „lényegében származtatott fajta” fogalma inkább a genotípussal, mint a fenotípussal foglalkozik. Ellentétben az UPOV-konvenció 7. cikke „világos megkülönböztethetőség” elvével, amelyet bizonyos jellemzők kifejeződésének alapján kell elbírálni, a 14. cikk (5) bekezdése azzal a kérdéssel foglalkozik, vajon a kiindulási fajta genotípusának lényeges része átjutott-e; amely más szóval azt jelenti: vajon a kiindulási fajta genotípusának gyakorlatilag teljes egésze megmaradt-e? Ebben a tekintetben csak az átjutott teljes genotípus mennyisége (egyezés/genetikai távolság) kell, hogy döntő legyen. Ezenkívül - egy adott növényfajta genetikai összetételétől és a kialakult nemesítői technológiától függően - az egyezés mennyiségének megkívánt küszöbértéke különböző fajtáknál különböző lehet. A 14. cikk (5) bekezdésének b) pontja szerint a „genetikai távolságot/egyezést” „termékrőltermékre” alapon kell elbírálni az alkalmazott származtatási eljárásra vonatkozóan. A származtatási eljárásokra megadott lista (természetes vagy indukált mutánsok vagy egy szomaklonális variáns szelektálása, variáns egyes szelekciója kiindulási növényfajtából, visszakeresztezés, transzformálás genetikai manipulációkkal [lásd 14. cikk (5) bekezdésének c) pontját]) nem kimerítően teljes lista. Annak megítélésére, hogy egy növényfajta lényegében származtatott fajta vagy sem, szükség van arra, hogy tudományosan megalapozott, megbízható eljárások álljanak rendelkezésre. Az adott terméktől függően ez az értékelés változhat a származtatás különböző alkalmazott eljárásaival összefüggésben és a különböző genetikai távolságok szerint. Tudományos és megbízható eljárások lehetnek a genetikai távolságok igazolására az RFLP (Restricted Fragment Lenght Polymorphism - Korlátozott Fragmentumhossz Polimorfizmus), a RAPD (Random Amplification of Polymorphic DNA - Polimorf DNS Véletlenszerű Kiterjesztése) és a PCR (Polymerase Chain Reaction - Polimeráz Láncreakció). Ezt az értékelést csak a szakterületen jártas szakértő végezheti. A növényfajta-hivataloknak csak az a kötelessége, hogy bebizonyítsák, vajon egy oltalomra beterjesztett növényfajta teljesíti-e az oltalom követelményeit, kiállja-e a DUS-vizsgálat - (distinctness, uniformity, stability - megkülönböztethetőség, egyneműség, állandóság) próbáját, tekintet nélkül arra a kérdésre, vajon ez lényegében származtatott fajta vagy sem. így az ASSINSEL számára fontos és nyilvánvaló, hogy a lényegében származtatott fajta meglétének meghatározása nem szabad, hogy része legyen a növénynemesítői jogok megadása munkamenetének, de a hozzáférhetőséget a regisztrált adatokhoz biztosítani kell. Annak meghatározása, hogy egy növényfajta lényegében származtatott fajta vagy sem, főleg azon a kérdésen múlik, vajon ez valamely oltalmazott fajtából származik-e. Ha egy növényfajtát egy kiindulási fajtától függetlenül fejlesztettek ki, nem lehet függőség. Figyelembe kell venni azonban a bizonyítási teher általános szabályait. Egy lényegében származtatott fajta örökre lényegében származtatott fajta marad. Ez azt jelenti, hogy más fajták jogilag nem származhatnak egy lényegében származtatott fajtából még akkor sem, ha a kiindulási fajta oltalmi időszaka már kimerült,és ennélfogva a függőség a továbbiakban nem létezik. Ezt a nagyon új elvet főleg azért kell bevezetni, hogy hatékonyabban védje a kiindulási nemesítőt, és nem azért, hogy azokat védje, akik származékokat készítenek a kiindulási fajtákból. A 14. CIKK (5) BEKEZDÉSÉNEK SPECIÁLIS ÉRTELMEZÉSEI A lényegében származtatott fajta elve csak „az oltalmazott fajta” érdekében létezik [lásd a 14. cikk (5) bekezdés a) pontjának (i) alpontját] és az alábbiakat jelenti: a) A kiindulási fajtának oltalmazott fajtának kell lennie. b) Függőség egyedül csak egy oltalmazott fajtától létezhet. c) Egy függő fajta származhat közvetlenül a kiindulási fajtából vagy egy olyan fajtából, amely maga is zömmel a kiindulási fajtából származik [lásd a 14. cikk (5) bekezdés b) pontja (i) alpontját]. Az ASSINSEL a 14. cikk (5) bekezdésének b) pontját, amely szerint „egy fajtát a kiindulási fajtából lényegében származtatottnak kell tekinteni”, úgy értelmezi, hogy a lényegében származtatásnak ki kell elégítenie az alábbi három követelményt a kiindulási fajtával kapcsolatban: világos megkülönböztethetőség (a 7. cikk értelmében), zömmel származás, genetikai azonosság. Ha bármelyik követelmény nem teljesül, függőség nem áll fenn. Vagyis ténylegesen a genetikai azonosság kérdése a fő kérdés, és nem annyira azoknak a jellemzőknek a kifejezése, amelyek inkább fenotípusosak, mint genotípusosak. Ezeket az alapelemeket kell figyelembe venni terményről-terményre alapon abból a célból, hogy megfelelő speciális szempontokat dolgozzunk ki a
