Iparjogvédelmi Szemle, 1993 (98. évfolyam, 1-6. szám)
1993 / 2. szám - Tanulmányok. Dr. Szarka Erő, Fischer Kálmán: A "lényegében származtatott fajta" fogalma és különböző magyarázatai
A „ lényegében származtatott fajta" fogalma 17 nek, vagy bizonyos „minimális különbség”-et jelentenek meglévő fajtákhoz viszonyítva), addig a bitorlást a már oltalmazott fajtákkal való hasonlósággal vagy megegyezéssel kell értékelni. Függőség ennél fogva akkor áll fenn, amikor egy oltalmazott fajta „lényeges jellemzői” reprodukálódnak egy másik, későbbi fajtában. Ahol A oltalmazva van és A++ lényegében származtatott A+-ból, amely maga lényegében A-ból származtatott, a CIOPORA úgy véli, hogy az A++-nak függőnek kell lennie A-tól, ha - az A+-hoz hasonlóan - reprodukálja az A lényeges jellemzőit (normálisan ez a helyzet alakul ki mutációknál); a 14. cikk (5) bekezdés b) pont (i) alpontját kifejezetten ezzel a jelentéssel értelmezi. Ahol az A már nem oltalmazott, de az A+ még oltalmazott, kételyei vannak, vajon jogos-e kizárni a függőséget ilyen esetben [14. cikk (5) bekezdés a) pont (i) alpontjának utolsó része]. Amikor az 1991. évi szöveget megfogalmazták, a CIOPORA szerint jobban kellett volna ügyelni az alábbiakra. Az egyezmény 1991. évi szövege új kikötéseinek az volt a célja, hogy jobban,védjék a kiindulási fajta nemesítőjének kutatási erőfeszítéseit, és elkerüljék, hogy a csupán „megtalálók” szabadon és könnyen hasznot húzzanak ezekből az erőfeszítésekből. A technológia jelenlegi stádiumában lehetetlen bizonyítani, vajon az A++ lényegében az A+-ból vagy az A-ból származik. Sok esetben a kiindulási fajta nemesítője maga találja meg vagy idézi elő saját kiindulási fajtájának mutációit. Mivel egy A kiindulási fajta gyorsan VI. eltűnhet a piacról az ilyen mutációk egyike miatt, a nemesítőnek ezért túl drágává válhat, hogy fenntartsa oltalmi jogosultságát A-ra, miközben folytatja a mutáció (pl. A+) oltalmazását. „Növényfajták” esetében az, ami oltalmazva van egy lényegében származtatott A+ fajtában, nem az eltérő jellemző önmagában, hanem a fajta maga egészében véve. Ennélfogva, ha az A már nincs oltalmazva, de az A+-t oltalmazza (vagy ellenőrzi) az eredeti A fajta nemesítője, és ha az A++ lényegében származtatott az A+-ból, „miközben megőrzi az A lényeges jellemzőit”, helytelen lenne mentesíteni az A++ feltalálóját a függőségtől. Hasonlóan az ipari termékeknél levő függőséghez: amikor egy lényegében származtatott fajta oltalmának (legyen az szabadalom vagy nemesítői tanúsítvány) jogalapja függ egy kiindulási fajtára adott oltalom korábbi jogalapjától, a kiindulási fajta nemesítőjének vagy az „ellenőrző” jogalap tulajdonosának fel kell tudni lépnie a második jogalap kereskedelmi gyakorlatbavétele ellen, mivel ez sérti az ő korábbi jogait. Ami a dísznövényfajtákat és gyümölcsfa-fajtákat illeti, itt nem lehet szó kényszerengedélyről, mivel a közérdeket alig érintik az ilyen növények, és így részben a magánjog licenciaszerződésekre vonatkozó előírásaira, részben az illetékes bíróságokra marad, hogy megoldják azokat a konfliktusokat, amelyek a függőség ilyen szituációiban felvetődhetnek. A függőség a növényfajták területén nem nyújt semmiféle különlöges különbséget a szabadalmazott ipari találmányokhoz viszonyítva. Ez csak gyakrabban fordulhat elő, különösen a mutációk esetében. VI. AZ ASSINSEL NYILATKOZATA A LÉNYEGÉBEN SZÁRMAZTATOTT FAJTÁKKAL KAPCSOLATBAN Nyilatkozatot nyújtott be az ASSINSEL (International Association of Plant Breeders for the Protection of Plant Varieties - Növénynemesítők Nemzetközi Egyesülete a Növényfajták Oltalmazására) is. Az ASSINSEL a 14. cikk (5) bekezdésének tanulmányozása után arra a következtetésre jutott, hogy ennek az új fogalomnak a megvalósításánál az alábbiakat kell tekintetbe venni. Az ASSINSEL minden korábbi nyilatkozatában erősen helyeselte a lényegében származtatott fajták fogalmának bevezetését. Tekintettel a növénynemesítés és a biotechnológia területén a legutóbbi időkben végbement fejlődésre, valamint az áttekinthetőség hiányára a szabadalmak, illetve a növénynemesítői jogok területén az ezek által nyújtott oltalom mértékében, úgy véli, hogy az új elv hidat épít a két oltalmi rendszer között az érintett területen működők érdekében. Ez az új elv drasztikusan csökkenti a plagizálás lehetőségét a növénynemesítésben. Meg van győződve, hogy ez az új elv a növénynemesítői jogok fontos erősítését idézi elő anélkül, hogy az úgynevezett „nemesítői kiváltság” kulcskérdésében bármiféle reális korlátozást jelentene. Ennek az új elvnek a bevezetése az UPOV- konvencióba új lépést képvisel új területek felé. Amint ez szokásos ilyen szituációkban, vannak bizonytalanságok és kétségek. Ennek megfelelően ebben a stádiumban a nemzeti törvényhozóknak — akárcsak az UPOV elnökségének — nyilatkozataikat ennek az új elvnek általános megszövegezésére kell korlátozniuk, és nem szabad túl messze menniük a részletes szabályozásban. Egy túl részletes szabályozás magával hozhatja azt a kockázatot, hogy a mulasztások később válnak nyilvánvalóvá, vagy hogy
