Iparjogvédelmi Szemle, 1993 (98. évfolyam, 1-6. szám)

1993 / 2. szám - Tanulmányok. Dr. Szarka Erő, Fischer Kálmán: A "lényegében származtatott fajta" fogalma és különböző magyarázatai

16 dr. Szarka Ernő - Fischer Kálmán sem igényelhet az (A++) nemesítőjétől. Ennél fogva a japán szakértők úgy gondolják, hogy — ezt kihangsúlyozandó — az (A+) nemesítője igényelhet megfelelő juttatást az (A++) nemesítőjétől annak ellenére, hogy az (A++) nincs az (A+) oltalmi körében. Ezt az alábbiak szerint próbálják illusztrálni: (A) (A+) — (A++) ilJ , tfr i í A JAPÁN SZAKÉRTŐK NÉHÁNY SZEMPONTJA AZ UPOV-IRÁNYELVHEZ A LÉNYEGÉBEN SZÁRMAZTATOTT FAJTÁKRÓL (i) Az irányelv segítségével a szakterületen jártas személy képes legyen könnyen és világosan felismerni a lényegében származtatott fajtákat. (ii) Az irányelv foglalja magába a nemesítési módoknak a 14. cikk (5) bekezdés c) pontjában V. leírt példáit szükséges elemként, mivel az ezeken a módokon nemesített fajtáknak nagy esélye van arra, hogy lényegében származtatott fajták legyenek. (iii) A 14. cikk (5) bekezdés b) pont (i) alpontjában leírt „lényeges jellemzők” értelmezésével kapcsolat­ban a „lényeges” kifejezés vagy mennyiségi alapon értelmezendő, vagy azon az alapon, hogy ezek minő­ségi jellemzők. A Változat: „Egy fajta akkor tekinthető lényegében származtatott fajtának a kiindulási fajtából, ha azt a 14. cikk (5) bekezdésének c) pontjában megadott nemesítési módokkal nemesítették a kiindulási faj­tából, és megőrzi azon jellemzők kifejezésének több mint 70%-át, amelyek a kiindulási fajta genotípu­sából vagy genotípusainak kombinációjából jönnek létre.” B Változat: „Egy fajta akkor tekinthető lényegében származtatott fajtának a kiindulási fajtából, ha azt a 14. cikk (5) bekezdésének c) pontjában meghatározott nemesítési módokkal nemesítették a kiindulási fajtából, és megőrzi egy „lényeges jellemző” kifejezését, amely a kiindulási fajta genotípusából vagy genotípusainak kombinációjából jön létre, és amely jellemzőt a kiindulási fajta nemesítője igényelt a kiindulási fajta bejelentésének időpontjában”. V. A CIOPORA GONDOLATAI ÉS KOMMENTÁRJAI A FÜGGŐSÉG ÉS A LÉNYEGÉBEN SZÁRMAZTATOT FAJTÁK PROBLÉMÁJÁRÓL A CIOPORA (Intenational Community of Bree­ders of Asexually Reproduced Ornamental and Fruit­­tree Varieties - Ivartalanul Szaporított Dísznövény- és Gyümölcsfajták Nemesítőinek Nemzetközi Közös­sége) hozzászólásában úgy véli, hogy a lehetőségek határain belül azok a lényegében származtatott faj­ták, amelyek a kiindulási fajtától alig különböznek, már a szabadalmi vagy növényoltalmi hivataloknál folyó eljárásokban legyenek kiszűrve. Ehhez persze az szükséges, hogy a „minimális különbség” harmo­nizált szabályai ki legyenek dolgozva. Amennyiben a fajták közötti csekély különbségek a „minimális különbség” határain belül vannak, a növényfajta­oltalom már ebben a stádiumban elutasítható a lé­nyegileg származtatott, alig különböző fajtákra. A CIOPORA a függőséggel kapcsolatban úgy véli, hogy annak fogalma az 1991. évi szöveg 14. cikk (5) bekezdés a) pont (ii) alpontjában szegényesen van megfogalmazva, és ezt a készítendő irányelvben jobban ki kell fejteni. A CIOPORA szerint, tekintettel a hagyományos nemesítés és a genetikai manipulációk közti érintke­zési felület növekvő problémáira, és tekintettel arra, hogy a genetikai információ alapvetően szabadalmak­kal van oltalmazva, a függőségi ügyeket szükségsze­rűen a nemzeti törvényhozás révén kell szabályozni és a bíróságok révén kell értelmezni; mégpedig hasonló módon, folyamodjanak akár fajtaoltalomért, amelyet növénynemesítői jogi tanúsítvány, növényszabadalom vagy használati (minta) szabadalom véd, akár bio­technológiai jellegű találmányi oltalomért, amelyet szabadalom véd. Akár növényfajta-oltalom, akár ipari találmányi ol­talom esetében a függőséget úgy kell tekinteni, mint a bitorlás speciális esetét egy kiindulási és már „ol­talmazott” fajta vagy találmány és egy ezt követő fajta vagy találmány között, amely, bár „elég eltérő”, hogy szabadalommal vagy növénynemesítői tanúsít­vánnyal „oltalmazható” legyen, mégis túl „közel” van a kiindulási termékhez, következésképpen a kiindu­lási termékre adott jog oltalmi körén belül esik. A CIOPORA ismételten ragaszkodik ahhoz, hogy amíg a szabadalmazhatóságot vagy „oltalmazható­­ság”-ot egy fajta nemesítői jogainál a különbségek alapján kell megállapítani (feltéve, hogy az ilyen kü­lönbségek egy bizonyos „feltalálói lépés”-t képvisel­

Next

/
Oldalképek
Tartalom