Iparjogvédelmi Szemle, 1993 (98. évfolyam, 1-6. szám)

1993 / 6. szám - Dr. Vida Sándor: Végrehajtási kényszer az Európa-védjegynél

36 dr. Vida Sándor lásokat (ezt lehetne különös résznek nevezni) dolgoz fel. Érdemes ezek közül is néhányról megemlékezni, ill. azo­kat címszószerúen jelezni. Ilyenek: a) Rosszhiszemű védjegybejelentés semmissége (Rterv. 41. cikk 1. bek. b) pont). E téma számunkra sem idegen. Erre a körülményre alapított törlési kérelmet az elmúlt évben több védjegyjogosult is nyújtott be az Országos Találmányi Hivatalhoz, ismereteim szerint azonban nem vezettek eredményre; van ezek között olyan, amelyikben a bírósági eljárás még folyamatban van. b) Újbóli védjegybejelentés az ötéves türelmi idő lejárta után. A Rterv. 41. cikk 1. bek. b) pontja (rossz­hiszeműség tilalma) e vonatkozásban nem alkalmazan­dó, miért is az ilyen újbóli bejelentések a jogszabály kijátszásának általános tilalma miatt érvényteleníthe­­tők.9 Ez a probléma a magyar védjegyek külföldi ana­lóg védjegyeinek fenntartásával kapcsolatosan bír gyakorlati jelentőséggel. Tekintettel azonban arra, hogy ismereteim szerint eddig egyetlen, külföldön nem hasz­nált magyar védjegy külföldi újbóli bejelentését sem támadták meg a versenytársak, gyakorlati megfontolá­sok alapján (hosszú távú védjegypolitika, évekig elhú­zódó értékesítési gondok, egyes piacok zártsága, minőségi és árproblémák stb.) a magyar vállalatok kül­földi védjegyei oltalmának fenntartásánál mégiscsak ezt a megoldást célszerű választani ahelyett, hogy ötéven­ként új védjegyeket találnának ki és jelentenének be, ami sokkal inkább munka- és költségigényes, mint az újbóli bejelentés némi jogi kockázattal járó módszere. c) Csak exporthoz használt védjegy. Az Európa-védjegy az ilyen védjegyhasználatot joghatályosnak ismeri el (13. cikk la bek. b) pont). Hasonlóképpen rendelkezik az EK védjegyjogi harmonizációs irányelv is (10. cikk 2. bek. b) pont). A világ valamennyi országában jelentős gazdaságpoli­tikai érdek fűződik az export előmozdításához, ami ezt a szabályt indokolttá teszi. Ehhez hazai tapasztalatok alap­ján csupán annyit teszünk hozzá, hogy a magyar védjegyek közül igen gyakran az exportra is használt védjegyek a legértékesebbek, ezek karbantartására a védjegyjogosul­tak általában kellő gondot fordítanak. ZÁRSZÓ Jó, időtálló törvény alkotása még egyetlen országban sem könnyű. Kézenfekvő, hogy a különböző jogrendszerű országok (hogy csak a legfontosabbakat említsük: angol, francia, német) számára elfogadható közös nevező létrehozása sokkalta bonyolultabb, nehezebb feladat. Az ilyen vállal­kozás gyakran csak „véráldozat”, pontosabban a hazai jogi tradíciók feláldozása árán lehetséges. Ezért ha az Európa-védjegyről szóló rendelet tervezete (s itt csak a használati kényszerre vonatkozó, ehelyütt röviden vázolt néhány rendelkezésre gondolok) a tökéle­testől néha elég távol esik, ezt tulajdonképpen nem is lehet nagyon csodálni. Ugyanakkor felmutat viszont a rendelet tervezete több olyan előremutató rendelkezést is, amely saját jogalkotá­sunk továbbfejlesztése szempontjából el kell hogy gondol­­koztasson bennünket. JEGYZETEK 1. Az Európa-védjegyről szóló rendelet tervezetét (legutóbbi szöveg) közli: GRUR Int. 1989, 123. o. - A továbbiakban a nem egészen pontos Rterv. rövidítést használjuk a német VOV (Vorschlag einer Verordnung über die Gemeinschaftsmarke) rövidítés megfelelője­ként. 2. Richtlinie des Rates der EG v. 21.12.1988 zur Angleichung der Rechtsvorschriften der Mitgliedstaaten über die Marken. ABI. EG Nr. L. 40, I. o. 3. Dr. Tatlay Levente: Védjegyjogi normák egységesítése és közelí­tése a Közös Piac országaiban. Iparjogvédelmi Szemle, 1993. április, 21.0. 4. Hackbarth, Rolf. Grundfragen des Benutzungszwangs im Gemein­schaftsmarkenrecht. A Max-Planck-Institut für ausländisches und internationales Patent-, Urheber- und Wettbewerbsrecht kiadványso­rozata, 86. kötet Carl Heymanns Kiadó, Köln 1992. 257. o. 5. V.ö. 1. sz. jegyzet 6. Baumach, Adolf és Hefermehl, Wolfgang'. Warenzeichenrecht. 12. kiad. München 1985. 7. Több angol forrásra hivatkozással Hackbarth id. mű 127. o. 8. DIU (Declaration of Intention to Use) 9. Hackbarth id. mu 197. o.

Next

/
Oldalképek
Tartalom