Iparjogvédelmi Szemle, 1993 (98. évfolyam, 1-6. szám)
1993 / 6. szám - Dr. Vida Sándor: Végrehajtási kényszer az Európa-védjegynél
Iparjogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 98. évfolyam VI. 1993. december DR. VIDA SÁNDOR Végrehajtási kényszer az Európa-védj egynél Az Európa-védjegy (= a Közös Piac tagországainak egységes védjegye) évtizedek óta álom csupán, az azonban a Közös Piac Maastrichtben elhatározott fokozódó integrációja, ill. annak felgyorsulása esetén egyik napról a másikra valósággá válhat. Hiszen a vonatkozó jogi szabályozás 1988-ban már végleges formát nyert1, s csupán politikai csatározások (az Európa-védjegy Hivatalának székhelye, a nyelvhasználat kérdése) akadályozzák a hatálybalépést. A politika azonban kiszámíthatatlan, ezért persze az ellenkező véglet is elképzelhető: lehet, hogy még a 2000- dik év is úgy köszönt ránk, hogy az Európa-védjegy még mindig csipkerózsika álmát alussza. Figyelemmel azonban az EK-hoz történt társulásunkra, akár rokonszenvezünk az Európa-védjeggyel, akár gyanakvással vagy esetleg ellenszenvvel fogadjuk azt, az intézményrendszer megismerése elengedhetetlen. Az Európa-védjegy előkészítő munkálatainak anyaga, valamint az erről szóló irodalom igen terjedelmes. Ebből a következőkben csupán a téma egyik legfontosabb aspektusát, a használati kényszerre vonatkozó rendelkezéseket ismertetjük. 1. HASZNÁLATI KÉNYSZER A védjegy lajstromozása a védjegy „születését” jelenti. A védjegy tényleges élete azonban annak a piacon való megjelenésével veszi kezdetét. Ez a tény adja a ratio legis-ét annak a széles körben elterjedt szabályozásnak, hogy ha a védjegy hosszabb ideig nem jelenik meg a piacon (a legtöbb országban ez az idő öt év, de vannak országok, ahol ez a türelmi idő rövidebb), akkor a védjegyjog megszűnését vagy hivatalból állapítják meg (USA, Japán), vagy a védjegy megtámadhatóvá válik (magyar Vjt. 19. § 2. bek., valamint az EK tagállamai védjegytörvényeinek döntő többsége). Hogy ezt a gazdasági valóságra épített jogi normát az EK-ban mennyire alapvetőnek tartják, mutatja, hogy az EK tagországai védjegyjogi normáinak egységesítéséről és közelítéséről szóló 89/104/EK Irányelv2 is mind a védjegyhasználat fogalmának, mind a használati kényszer intézményének európai szintű egységesítését írja elő.3 A német szakirodalom részletező módszerére jellemző, hogy erről az egyébként érdekes témáról már önálló monográfia is jelent meg4, holott az NSZK még nem is adaptálta az előzőekben említett EK harmonizációs Irányelvet, valamint az EK egyetlen tagja sem ratifikálta még az Európa-védj egyről szóló rendelet tervezetét. Az alábbiakban a hivatkozott monográfiára támaszkodva ismertetünk a védjegyhasználattal kapcsolatos néhány, magyar szempontból is érdekesnek tűnő rendelkezést. 2. HASZNÁLAT HIÁNYA MIATTI MEGSZŰNÉS A Rterv. 39. cikk 1. bek. a) pontja szerint a bejegyzéssel hatályossá vált védjegyjog a használatra biztosított türelmi idő lejártát követően azonnali hatállyal (ex nunc) az érvénytelenség állapotába kerül, feltéve, hogy a védjegyet nem használják. A Rterv. szerint (akárcsak a német, francia, angol vagy magyar jogban) a védjegyjog megszűnése nem automatikusan következik be. A védjegy a használatra biztosított türelmi idő lejárta után is érvényben marad, ami egyrészt következik a Rterv. szóhasználatából: a nem használt védjegy „töröltetik” (wird), másrészt abból a rendelkezésből, hogy „ha ezen (türelmi) idő lejártát követően, vagy a megszüntetési kérelem benyújtását megelőzően, vagy a viszontkereset benyújtását megelőzőleg a védjegy használatát komoly mértékben megkezdték vagy újból felvették. ..” akkor ezzel a védjegyjogosult mulasztását orvosolta. A használat újbóli megkezdésének jogi korlátja azonban, hogy az öt évnél hosszabb ideig nem használt védjegy használatának újbóli megkezdése csak akkor lehet jogkeletkeztető, ha a használat megkezdését megelőző három hónapban a védjegyjogosult „nem tudott vagy nem tudha-
