Iparjogvédelmi Szemle, 1993 (98. évfolyam, 1-6. szám)
1993 / 6. szám - Technikatörténet. Adler Györgyné: Szent-Györgyi Albert – a tudós és az ember
22 Adler Györgyné „Egyik nap egy kedves, amerikai születésű magyar fiatalember, J. Swirbely jött hozzám Szegedre dolgozni. Amikor megkérdeztem, hogy mihez ért, azt felelte, meg tudja állapítani, vajon egy adott anyag tartalmaz-e C-vitamint. A hexuronsavamból még mindig volt körülbelül egy grammnyi. Odaadtam neki, hogy ellenőrizze vitaminaktivitását. Közöltem vele, hogy valószínűleg azonosnak találja majd a C-vitaminnal. Mindig is erős volt a gyanúm, hogy így van, de még sohasem ellenőriztem. Nem voltam járatos ezen a területen, az állatkísérletekben, és számomra az egész dolog túlságosan káprázatos volt, a vitaminok pedig - szerintem - elméletileg érdektelenek voltak. „Vitamin” azt jelenti, hogy az embernek meg kell enni. Amit pedig az embernek meg kell enni, az a konyhafőnök elsődleges gondja, nem a tudósé. Mindenesetre Swirbely megvizsgálta a hexuronsavat. A teljes vizsgálat két hónapot vett igénybe, de az eredmény már egy hónap után is nyilvánvaló volt, a hexuronsav: C-vitamin. Nem csináltunk ebből titkot, és befejeztük a kísérletet, ami nem hagyott kétséget az azonosság felől. Átkereszteltük hát (Haworth és én) a hexuronsavat „aszkorbinsavra”. A C-vitamin és az aszkorbinsav azonosságáról a budapesti Orvosegyetemen tartott előadást és a Nature c. folyóirat 1932. április 16-i számában publikálta eredményeit. Szent-Györgyi Albert neve ismertté vált az egész világon, előadói meghívások, kitüntetések sora követte felfedezését, aminek sokat köszönhetett Szeged közgazdasága is. A C-vitamin hihetetlen mértékben népszerűsítette a paprikát, és része volt abban, hogy a paprikaexport néhány év alatt megötszöröződött. A tudós professzor nagyon örült annak, hogy munkássága hozzájárult Szeged város gazdasági fellendüléséhez. A szegedi konzervgyár termékeként hamarosan megjelenő Vitapric nevű paprikapép pedig egy újabb vitamin felfedezésének lett az alapja. A laboratóriumi munkával párhuzamosan ugyanis vizsgálatok indultak Kramár Jenő és Rusznyák István irányításával a klinikákon. Kiderült ugyanis, hogy a paprikában a C-vitamin mellett egy másik anyag van jelen, amely a vérerek falának átjárhatóságát szünteti meg. A vegyületet izolálva megállapították, hogy az a fiavonok csoportjába tartozik, s az érfalak permeabilitására gyakorolt hatása alapján P-vitaminnak nevezték el. Aszkorbinsav (C-vitamin) A NOBEL-DÍJ 1937. október 28-án a stockholmi Karolinska Intézet az orvosi Nobel-díjat Szent-Györgyi Albert egyetemi tanárnak ítélte oda. A díj átadásának hírére Szeged lelkesen ünnepelte a díj tulajdonosát. A díj átadási ünnepségén Stockholmban Hammersten svéd professzor többek között a következőket mondta a kitüntetés indoklásában: „A Szent-Györgyi által felállított új tételek teljesen új helyzetet teremtettek a kémiában. Szent-Györgyi elméletei és kísérletei magyarázták meg a katalizációnak eddig teljesen ismeretlen lefolyását. .. .Éles meglátásai képessé tették őt arra, hogy a lényegest a lényegtelentől elkülönítNa tessék! Az aszkorbinsav orvosilag igen fontosnak bizonyult, de egy szemernyi sem volt belőle, és a rendelkezésre álló növényi források egyike sem tette lehetővé a nagyarányú előállítást. Magyarországon mellékvese sem állt rendelkezésre nagy mennyiségben. Véletlenül úgy esett, hogy Szeged a paprikaipar központja. Cambridgeben nem volt paprika. Egyik este friss paprika volt vacsorára. Nekem nem volt kedvem megenni, és valamilyen kifogáson gondolkodtam. Egyszerre csak eszembe ötlött, hogy gyakorlatilag ez az egyetlen növény, amelyet sohasem vizsgáltam meg. Bevittem a laboratóriumba, és úgy éjfél körül már tudtam, hogy a C-vitamin kincsestára, s grammonként két milligrammot tartalmaz. Néhány héttel később több kilogramm kristályos C-vitaminom volt, amit szétosztottam az egész világon a vele dolgozni kívánó kutatók között. Ez rövidesen lehetővé tette ateljes analízist és szintézist. A Nobel-díjat részben ezért a munkáért kaptam.” se...” A Nobel-díj odaítélésének hírére 1938. április 7-én a szegedi egyetemi tanács javaslatára Szent-Györgyi Albertet a természettudományi kar díszdoktorává avatták. A díszes egyetemi ünnepség után professzortársai „paprikadiploma” átadásával fejezték ki barátságukat és szeretetüket Szent-Györgyi Albert professzor iránt. A SZEGEDI ÉVEK MÁSODIK SZAKASZA A negyvenes évek elejére Szent-Györgyi professzor úgy vélte, elegendő a tapasztalata ahhoz, hogy az eddiginél összetettebb biológiai folyamat tanulmányozásába kezdjen, amely közelebb visz legfőbb érdeklődési köréhez, az élet lényegének megértéséhez. Kutatómunkája során lelkes és tehetséges fiatal kutatógárdát gyűjtött maga köré. Közülük 1940-1941-ben ma
