Iparjogvédelmi Szemle, 1993 (98. évfolyam, 1-6. szám)
1993 / 4. szám - Tanulmányok - Szitáné Dr. Kazai Ágnes: A szabadalmi statisztikai adatok felhasználási lehetőségei
Szabadalmi statisztikai adatok felhasználási lehetőségei 29 A szabadalmi jelzőszámok főbb előnyei az alábbiakban foglalhatók össze:- a szabadalmi statisztikák nagy számban és hosszú idősorban állnak rendelkezésre,- a szabadalmi információk alapján a műszaki fejlődés irányai megismerhetők,- a szabadalmaztatás költségei tetemesek, így többnyire a magas színvonalat képviselő és üzleti sikerrel kecsegtető találmányok jelennek meg a bejelentésekben. A kétségtelen előnyök mellett ismernünk kell a szabadalmi mutatószámok alkalmazásának hátrányos vonásait:- nem szabadalmaztatható valamennyi felfedezés, és a cégek maguk sem kívánnak minden találmányt szabadalmi oltalomban részesíttetni (például ipari titokként kezelik),- a szabadalmaztatási kedv egyenetlenül oszlik meg a különböző technológiai területek, illetve iparágak között, valamint az egyes nemzeti piacokon,- a fejlett ipari országok általában részesei a nemzetközi szabadalmi megállapodásoknak, mégis az egyes országokban benyújtott bejelentések száma függ a biztosított védelem természetétől, hatékonyságától, költségeitől és időhosszától,- a gyakorlatban számos esetben fordulnak eló „piacvédő" szabadalmak, melyek célja a konkurencia kiszorítása,- a szabadalmak gyenge mérőszámok, az évente megadott oltalmak nagy része értéktelen, felhasználásra soha sem kerül. Mindezen torzító hatások ellenére - D. Archibugi álláspontja szerint - nem kell elvetnünk a szabadalmaztatási adatok statisztikai és elemzési célú felhasználását az alábbi indokok miatt:- Valósnak kell elfogadnunk azt a felvetést, hogy igen sok szabadalom soha sem kerül gyakorlati alkalmazásra, de a kutatás-fejlesztési tevékenységre ugyanez a megállapítás igaz. Számos kutatás nem eredményez találmányt, illetve nem kerül gazdasági bevezetésre. A fentiekből következően a szabadalmaztatás pontosan azt tükrözi jól, ami a kutat- ásfejlesztési tevékenység sajátossága, vagyis a bizonytalanságot.- Ugyancsak megfelel az igazságnak az az állítás, miszerint a szabadalmakat nemegyszer piacvédelemre, a konkurencia „blokkolására” használják fel, de - alkalmazási céloktól függetlenül - a szabadalmak jól jellemzik a cégek technológiai, innovációs képességeit. 3. A szabadalmak, a felfedezések és az innováció kapcsolata A gazdasági és tudománypolitikai területek kutatói számára nemcsak a szabadalmi statisztikák adatai fontosak, hanem olyan kérdések is, hogy a találmányokat mekkora százalékban szabadalmaztatják, illetve a szabadalmi oltalmat szerzett találmányok milyen arányban kerülnek hasznosításra. E kérdés azért érdekes, mert köztudomású, hogy számos felfedezés eredménye sosem kerül szabadalmaztatásra, illetéktelen felhasználás elleni védelemként az ipari titok lehetőségével élnek. (A D. Archibugi által említett példa szerint a COCA-COLA formulát több éven keresztül sikerült ipari titokként kezelni.) A szabadalmaztatás hiánya önmagában tehát nem zárja ki annak lehetőségét, hogy ezen alkotások innovációk lennének. Emellett viszont sok szabadalmaztatott találmány - alkalmazás hiányában - nem válik innovációvá („alvó szabadalom”). Az e téren folytatott kutatások azt mutatják, hogy a gazdálkodó szervezetek a találmányi szintűnek ítélt, tulajdonukban lévő műszaki alkotásaiknak kb. 66-87 százalékát próbálják oltalom alá helyeztetni. (E részarány értékelésénél figyelembe kell venni azt, hogy nem minden kutatási eredmény szabadalmaztatható, illetve sok felfedezés ered olyan magánszemélyektől, illetve egyetemektől, kutatóintézetektől, akik (amelyek) nem kívánnak szabadalmi oltalmat szerezni, csak tudományos, publikációs céljaikat elérni. Az említett felmérések másfelől annak feltárására irányulnak, hogy a szabadalmi bejelentésekben foglalt találmányok milyen arányban kerülnek gyakorlati alkalmazásra. A vizsgálati eredmények e téren azt mutatják, hogy a hasznosított találmányok aránya az összes bejelentés kb. 40-60 százalékára tehető. 4. A szabadalmak értékelése A szabadalmi statisztikák felhasználásakor visszatérő problémaként jelentkezik az adatok alkalmassá tétele a kvantitatív elemzésre. A szabadalmi statisztika mechanikusan összegzi a különböző gazdasági és műszaki jelentőségű találmányokat. Számos kutatás próbálta egyedileg meghatározni a szabadalmak műszaki, gazdasági értékét, pl. fontosságuk kimutatásával, a szabadalom idézettségének meghatározásával, vagy az oltalom fenntartása alapján. A szabadalmak jelentőségének egyedi értékelése nagy időráfordítást és speciális szakértelmet igényel. Az idézettség vizsgálatának az a tény mond ellent, hogy a szabadalmaknak csak kis hányadát idézik az utána következő szabadalmi irodalomban. Végül pedig a szabadalmak fenntartásában jelentős különb
