Iparjogvédelmi Szemle, 1993 (98. évfolyam, 1-6. szám)
1993 / 4. szám - A találmány megszületésétől az oltalomig. A Magyar Iparjogvédelmi Egyesület Konferenciája - Dr. Völgyesi Lászlóné: Az újdonság hiánya miatt elutasított szabadalmi bejelentésekkel kapcsolatos tapasztalatok a fellebbezési eljárásban
20 dr. Völgy esi Lászlóné el. A közzétételre a szabadalmi hivatal hivatalos lapjában került sor. A szabadalmi bejelentés ellen - többek között az újdonság hiánya miatt is - felszólalásnak volt helye. A hivatal bejelentési osztálya a felek és a szakértők meghallgatása után döntött a szabadalom megadása, megszorítása vagy megtagadása felől. A bejelentési osztály határozata ellen 30 napon belül felfolyamodásnak volt helye a bírói osztályhoz, amely - belátása szerint- a felek és a szakértők meghallgatása után hozta meg határozatát, amely ellen minden további jogorvoslat kizárt volt (34, 35, 36.§). A szabadalom megadását követően csak a szabadalom megvonására vagy megsemmisítésére volt lehetőség, amelyet keresetben a bírói osztálynál kellett kérni és a bírói osztály ítélete ellen a szabadalmi tanácshoz lehetett fellebbezni, amely a kérdésben véglegesen döntött (38.§). A szabadalmi tanács az 1869. évi IV. tv. 7. §-ában meghatározott minősítéssel bíró elnökből, valamint a legfelsőbb bíróságok tagjai közül ebbeli hivataluk tartamára, továbbá a műegyetem tanárai közül öt évi időtartamra kinevezett ülnökökből állt. A szabadalmi tanács a határozatát hét tagból álló tanácsban hozta, amely az elnökön vagy helyettesén kívül négy bírói és két műszaki tagból állt. (26 .§). Az 1920. évi XXXV. tv. több vonatkozásban módosította az első szabadalmi törvényünket, ezek közül lényeges az a rendelkezés, amely szerint szabadalmi hatóság a továbbiakban a szabadalmi hivatal helyett a szabadalmi bíróság, a szabadalmi tanács helyett pedig a szabadalmi felsőbíróság. Az 1927. évi XX. tv. a szabadalmi felsőbíróságot megszüntette és megállapította, hogy bírói hatásköre a Magyar Királyi Kúriára száll át. A szabadalmi bíróság bejelentési osztálya három tagú tanácsban hozta meg határozatait, amely egy jogi és két műszaki képesítésű bíróból állt, a bírói osztály pedig a bejelentési osztály határozatai ellen benyújtott felfolyamodások esetén a szabadalmi bíróság elnökének vagy helyettesének elnöklete alatt öttagú tanácsban járt el, amely tanács - a tanács elnökét is beszámítva - két jogi és három műszaki képesítésű bíróból állt. Más esetekben a bírói osztály háromtagú tanácsban járt el, ilyenkor egy jogi és két műszaki képesítésű bíróból állt. A szabadalmi felsőbíróság az elnöknek vagy helyettesének elnöklete alatt öttagú tanácsban határozott, amely- az elnököt is beszámítva - három ítélőbírói és két műszaki képesítésű tagból állt. Ugyanilyen szakmai összetételben ítélkezett a Kúria is, azzal a különbséggel, hogy az eljáró tanács elnöke a Kúria valamelyik tanácsának elnöke volt. A már említett 1949. évi 8. tvr. a szabadalmi bíróságot megszüntette, bírói osztályának hatásköre a budapesti ítélőtáblára, majd pedig a Budapesti Fővárosi Bíróságra, egyéb hatásköre pedig az Országos Találmányi Hivatalra (OTH) szállt át. A bírósági szervezet további átalakításával pedig a szabadalmi perek másodfokú elbírálása a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe tartozott, amely 3 tagú tanácsban (két bíró és az OTH egy műszaki képzettségű szakülnöke részvételével) hozta meg határozatait. Az előzőekben vázolt szervezeti felépítés alapján megállapítható: a szabadalmi bejelentéseket, valamint az egyéb iparjogvédelmi kérdéseket eldöntő valamennyi fórum műszaki képesítésű szakülnök részvételével működött, és a bejelentési eljárás egyfokú jogorvoslattal zárult. Ehhez képest a hatályos törvényünk lényeges változást hozott, mert a megváltozott szervezeti és jogorvoslati rendszerben a szabadalmi bejelentések elbírálása - rendes jogorvoslat keretében - eljuthat a Legfelsőbb Bíróságra, ugyanakkor e végső döntést hozó fórum már nem különleges, hanem általános összetételű tanácsban eljárva hozza meg minden iparjogvédelmi kérdésben a döntéseit. II. A szabadalmi bejelentéseknek az OTH általi elutasítására leggyakrabban azért került sor, mert az OTH a bejelentett megoldás újdonságát nem látta megállapíthatónak. Nem érdektelen ezért röviden áttekinteni, hogy a szabadalmi bejelentések újdonságvizsgálata jogrendszerünkben hogyan alakult. Ahogy arról már említés történt, első szabadalmi törvényünk nem ismerte a szabadalmi bejelentések hivatalbóli újdonságvizsgálatát. Ismeretes volt azonban a felszólalásjogintézménye, amelyet a szabadalmi bejelentés közzétételét követően két hónap alatt lehetett előterjeszteni. A felszólalásban az újdonság hiányára bárki hivatkozhatott. A felszólalás egy példányát a bejelentőnek kézbesítették, aki erre észrevételeket tehetett. Ezt követően a szabadalmi hivatal (bíróság) bejelentési osztálya a feleket és szükség szerint tanúkat, valamint szakértőt meghallgatva hozta meg határozatát, amellyel a szabadalmat vagy elutasította, vagy megadta, illetve azt megszorította. Ez ellen lehetett jogorvoslattal élni a bírói osztályhoz, amely a kérdésben véglegesen döntött. Annak ellenére, hogy 1949-től kezdődően a szabadalmak újdonságának vizsgálata a bejelentést elbíráló hatóságnak hivatalbóli kötelessége lett, a felszólalás jogintézménye tovább élt jogrendszerünkben. Amiatt, hogy a találmány tárgya nem új, nem jelent haladást, iparilag nem értékesíthető, továbbá hogy a leírás vagy az igénypontok nem érthetőek, nem világosak, félrevezetőek,
