Iparjogvédelmi Szemle, 1993 (98. évfolyam, 1-6. szám)
1993 / 3. szám - Dr. Kende Béla: Sui Generis oltalmi formával nem védett szellemi alkotások problémaköre
24 dr. Kende Béla A védelmi idő kezdete per analogiam határozható meg. Az analógiát a szerzői jogból kell kölcsönvennünk. Idevágóan még lényeges az igényérvényesítés határideje, és fontos gondolnunk az igényérvényesítéssel összefüggésben az elévülési határidőkre. Nem érdektelen hivatkoznunk a Ptk. 87. §-ára, amely szerint akinek szellemi alkotáshoz fűződő jogát megsértik - a külön jogszabályban meghatározott védelmen kívül - a személyhez fűződő jogok megsértése esetén irányadó polgári jogi igényeket támaszthatja. Ugyanezen paragrafus (2) bekezdése tételes jogként rögzíti, hogy „A külön jogszabályok hatálya alá nem tartozó szellemi alkotásokat és a személyek vagyoni értékű gazdasági, műszaki, szervezési ismereteit és tapasztalatait érintő védelem körében a jogosult azt is követelheti, hogy az eredményeit elsajátító vagy felhasználó személy részeltesse őt az elért vagyoni eredményben”. A Ptk. 86 §-ának (3) bekezdése határozza tehát meg a know-how fogalmát. Ehhez a meghatározáshoz némi megjegyzést fűznék. Két problémakör vethető fel. Az első kérdés az, vajon know-how-nak minősüle az a szellemi alkotás, amelyről rendelkezik ugyan külön jogszabály, de e jogszabály adta lehetőségekkel nem kíván az alkotó élni. Természetesen a találmányra gondolok. Erről külön jogszabály rendelkezik, nevezetesen a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvény, de e törvényben biztosított oltalmi igény lehetőségével nem kíván az alkotó élni. A kérdésre válaszom igenlő, vagyis nem veszti el az alkotás rangját és a generális szabály által biztosított védelmet az alkotás, és az alkotó sem veszti el a jogait, ha nem kíván élni a speciális jogszabály által biztosított lehetőséggel. A másik problémakör az, hogy a törvényi definícióban a társadalmilag széles körben való felhasználhatóság szerepel kritériumként, amellyel szemben arra az értelmezésre hajlok, hogy ez felöleli a társadalmilag értékes vagy méginkább a vállalkozó számára értékkel bíró alkotást is, tehát a társadalmilag széles kör nem szerencsés megfogalmazás. Eleddig senki sem vitatta azt, hogy az értékkel bíró alkotás e fogalomba belefér. Megjegyzem még, hogy a „társadalmilag széles kör” a társadalmi, politikai váltás előtti jogszemlélet terméke. A Ptk már idézett 86. § (4) bekezdésébe sorolt tapasztalatok is a know-how fogalomkörébe tartoznak. A Polgári Törvénykönyvünk által alkotott knowhow fogalom korszerű, csekély módosításra szorul, a gyakorlat helyesbítő értelmezéssel jól tud vele dolgozni. IV. A know-how törvényi fogalmát a legtöbb jog nem határozza meg. Két kérdés elől nem lehet kitérni, nevezetesen: mi a fogalma és milyen jellegű jogi védelem fűződik hozzá. A know-how fogalma szerintem megoldott a magyar polgári jogban az említett módosítással. A Nemzetközi Kereskedelmi Kamara a következő definíciót fogadta el: „... az ipari know-how az alkalmazott műszaki ismereteket, módszereket és ipari célokat szolgáló eljárások gyakorlati megvalósításához vagy kivitelezéséhez szükséges adatokat jelenti... A know-how-t titkosnak kell tekinteni, ha a közönség számára hozzáférhető formában nincs közzétéve, és kidolgozója vagy aki azt törvényesen megszerezte, minden ésszerű lépést megtesz jogosulatlan továbbadásának megakadályozására”. Az AIPPI magyar csoportja által kidolgozott meghatározás a következő: „... az ipari know-how az olyan, értéket képviselő, gyakorlatba vett vagy vehető műszaki tudás, tapasztalat, adat, módszer, illetőleg ezek összessége, amely kizárólag korlátozott szakmai körben, abból tovább nem terjedően ismeretes, és egészében sem másfajta iparjogvédelmi oltalom alatt nem áll, sem publikálva nincsen. A különböző álláspontok egységesek abban, hogy a know-how olyan műszaki megoldás, amely használati értékkel rendelkezik és forgalomképes. Az ipari know-how mellett létezik nemcsak ipari, hanem például kereskedelmi, kereskedelemszervezési, pénzügyi-szervezési, gazdaságszervezési know-how is. Én ezt az álláspontot osztom. Ezt támasztja alá a Polgári Törvénykönyv is, miután a 86. § (3) bekezdése nem zárja ki a nem ipari szellemi alkotásokat, de nem zárja ki ezeket a 86. § (4) bekezdése sem a szellemi alkotáshoz fűződő jogok köréből. V. Szólnom kell röviden arról, hogy mi minősül alkotásnak. Erre a szerzői jog köréből is szerezhetünk ismereteket, továbbá az ún. iparjogvédelmi jogszabályokból. Az alkotás valamely magasrendü szellemi tevékenység eredménye. Az eredeti jelleg alapvető fogalmi elem. Abba nem szükséges részletezően belemennünk, hogy a szerzői jogi alkotásoknál mik a kritériumok és mik a kritériumok a szabadalomnál. (Ismert előttünk az újdonság, a haladójelleg és az ipari értékesíthetőség vagy megvalósíthatóság követeimé-
