Iparjogvédelmi Szemle, 1993 (98. évfolyam, 1-6. szám)
1993 / 3. szám - Dr. Palágyi Tivadar: A szabadalomengedélyezési eljárás képviseleti szempontból
Iparjogvédelmi szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 98. évfolyam III. 1993. június DR. PALAGYI TIVADAR* A szabadalomengedélyezési eljárás képviseleti szempontból Előadásomban nem szándékszom a Hivatal joggyakorlatáról kizárólag jót mondani, és ez a későbbiekből ki is fog tűnni, de elöljáróban le kívánom szögezni, hogy mind a magyar képviseleti szervek, mind a külföldi bejelentők szemszögéből igen kedvező, hogy a Hivatal a külföldről érkező szabadalmi bejelentések magyar fordításának benyújtására többször is engedélyez határidőhosszabbítást. Ez annál is inkább elismerésre méltó, mert az idegen nyelven benyújtott leírások hazai nyelvre való későbbi fordítására a skandináv országokon kívül másutt gyakorlatilag alig van lehetőség. A találmányi bejelentések egységességének elbírálása terén a Hivatal joggyakorlata kielégítő, mert az elbírálás alapját képező azon szempont, hogy több találmány akkor foglalható egy bejelentésbe, ha közös találmányi gondolaton alapszanak, összhangban áll egy nemzetközileg is általánosan elfogadott alapelvvel. Számos külföldi bejelentő méltánytalannak tartja azonban azt a gyakorlatot, hogy több találmány esetén a második és további találmányok után külön illetéket kell leróni. Ez számos külföldi bejelentő számára nehezen érthető, mert a legtöbb országban ismeretlen az ilyen pénzügyi gyakorlat. Az egységesség elbírálása kapcsán csak mint nem különösebben jelentős részletkérdést említem meg, hogy nem minősíthető egyneműnek a Hivatal joggyakorlata olyan bejelentések egységességének elbírálása terén, amelyek növényvédőszerekre, rovarirtószerekre és hasonló tárgyú bejelentésekre vonatkoznak. Itt a külföldi bejelentők gyakran igénylik az oltalmat nemcsak a kompozícióra és annak, továbbá a kompozíció hatóanyagának az előállítására, hanem a kompozíció és/vagy hatóanyag felvitelére is a védeni kívánt növényre, ill. az irtandó rovarra és azok környezetében a talajra vagy a rovar élőterületére. Újabban ilyen jellegű igénypontokra is egyre több esetben engedé* szabadalmi ügyvivő, Danubia Szabadalmi Iroda, Budapest lyez a Hivatal oltalmat, a joggyakorlat azonban nem mondható egységesnek. Az egységesség megítélésében tehát viszonylag ritkán van okunk kifogásolni az OTH álláspontját, sőt megállapítható, hogy egyes esetekben a Hivatal kimondottan liberálisan kezeli ezt a kérdést, így például vírusos megbetegedés elleni oltóanyag tárgyú bejelentések esetében az eredeti leírás termékigénypontjai alapján javasolni szokták eljárási igénypont felállítását polipeptid, a poli^eptide' kódoló DNS-szekvencia, DNS-rekombináns molekula, valamint transzformált gazdasejt előállítására, sőt ezeken kívül a leírás alapján még diagnosztikai kitre vonatkozó igénypont beiktatására is tett már a Hivatal javaslatot. A magyar szabadalmi törvény által előírt négy szabadalmazási feltétel közül elsősorban az újdonság kérdésével fogok foglalkozni, mert a másik három követelménnyel kapcsolatban ritkábban merül fel kétség, ill. joggyakorlati probléma. Az újdonság követelményének hazai elbírálása kapcsán a joggyakorlat egyáltalán nem mondható egységesnek, aminek alapvető okát abban látom, hogy bár a magyar szabadalmi törvény nem írja elő szabadalmazási követelményként a feltalálói tevékenységet vagy a találmányi szintet, a gyakorlatban azonban ezt is vizsgálják. Igaz ugyan, hogy az 1969. évi II. törvény miniszteri indokolása két helyen is hivatkozik feltalálói tevékenységre, de a törvény szövegében ilyen követelmény nem szerepel. Ennek ellenére a Hivatal elbírálói az újdonság vizsgálatakor gyakran kifogásolják a feltalálói tevékenység hiányát is, és az utóbbi esetben, vagyis amikor úgy látják, hogy a bejelentés tárgya nem elégíti ki a találmányi szint követelményét, ezt az újdonság követelményével kapcsolatos véleményükben juttatják kifejezésre.
