Iparjogvédelmi Szemle, 1993 (98. évfolyam, 1-6. szám)
1993 / 3. szám - Dr. Palágyi Tivadar: A szabadalomengedélyezési eljárás képviseleti szempontból
18 dr. Palágyi Tivadar Az ilyen alapon történő elutasítás a törvény szövegével nem támasztható alá, és ezért érthetetlen is a legtöbb külföldi bejelentő számára, mert ők ahhoz vannak szokva, hogy újdonsághiány miatt egy bejelentést csak akkor utasítanak el, ha annak tárgya egy anterioritásban teljes mértékben ismertetve van. Ha ez az eset nem forog fenn - és ilyesmi valóban rendkívül ritkán fordul elő -, az elutasítás alapja csak a feltalálói tevékenység vagy találmányi szint hiánya, ill. a bejelentés tárgyának kézenfekvösége lehetne egy vagy több anterioritás ismeretében. Azt, hogy az OTH a magyar szabadalmi bejelentések újdonsághiányra alapozott elutasítása esetén ténylegesen a feltalálói tevékenység hiányára alapozva utasítja el a bejelentést, egyértelműen bizonyítja az a tény, hogy rendszerint több anterioritást kombinálva minősíti a bejelentés tárgyát ismertnek és így újdonsághiány miatt nem szabadalmazhatónak. A „mozaikszemlélet”, vagyis több anterioritás kombinációja azonban csak a feltalálói tevékenység vagy a találmányi szint vizsgálata esetén megengedett, és így az OTH újdonsághiányra alapozott elutasítása tulajdonképpen minden olyan esetben, amikor az újdonsághiányt két vagy több anterioritás kombinációjára alapozzák, jogszerűtlennek minősíthető. Külföldi bejelentők képviselete során nem ritkán ütközünk abba a nehézségbe, hogy ezt a nyilvánvaló ellentmondást kellene megmagyaráznunk a szabadalmi jog alapelveit jól ismerő külföldi megbízónak. Nem követendő, tehát negatív példaként hivatkozom itt egy gépészeti tárgyú, gépkocsihűtőre vonatkozó bejelentésre, amelyet az OTH előadója újdonsághiányra hivatkozva utasított el, de lényegileg a feltalálói tevékenység hiányát kifogásolta, mert négy anterioritást nevezett meg olyan nyomtatványokként, amelyek külön-külön ismertetik az igényelt megoldás egyes elemeit, és ezek alapján állapította meg, hogy a bejelentés tárgya nem szabadalmazható, azonban az anterioritások egyike sem gépkocsihűtöre, hanem közülük három fűtőberendezésre, egy pedig vegyi üzemekben használt hőcserélőre vonatkozott. Az elutasító határozat azonban azért szolgál rá, hogy itt külön megemlítsem, mert az elővizsgáló - miután kifogásolta a bejelentés igénypontjainak szóhasználatát - felsorolta benne, hogy a „védeni kért megoldás lényegi ismérvei” hogyan értelmezhetők. Ilyen vonatkozásban 9 önkényesen kiragadott, az igényponti jellemzőkkel összhangban egyáltalán nem álló jellemzőt adott meg, és ezek egynémelyikével kapcsolatban bizonygatta részletesen, hogy azok nem oltalmazhatok, anélkül azonban, hogy a benyújtott igénypont jellemzői által ténylegesen meghatározott berendezéssel kapcsolatban érdemileg állást foglalt volna. Ez az OTH határozat tehát sajnálatos módon arra az esetre is példát szolgáltat, amikor a hivatali előadó teljesen helytelen premisszából kiindulva minősíti ismertnek a bejelentés tárgyát, figyelmen kívül hagyva a bejelentés leírásában foglaltakat. A fenti, nem szerencsés joggyakorlat nyilvánvalóan azáltal lenne feloldható, ha az új magyar szabadalmi törvény a szabadalmazhatóság feltételeiként - a 3. Straszburgi Egyezmény és az azon alapuló Európai Szabadalmi Egyezmény előírásaival összhangban - az újdonságot, a feltalálói tevékenységet és az ipari alkalmazhatóságot írná elő. A hivatali határozatok nem ritkán kifogásolják azt, hogy a bejelentő az igénypontokban nemleges vagy negatív jellemzést alkalmaz. Vannak esetek, amikor ez joggal kifogásolható, mégpedig akkor, ha a negatív jellemzést el lehet kerülni egyenértékű pozitív jellemzők beiktatásával. A gyakorlatban azonban számos olyan eset is előfordul, amikor a negatív jellemzés az oltalmi kör meghatározásához elengedhetetlenül szükséges. Ilyenkor ma már korszerűtlennek minősíthető az ilyen jellemzővel megszövegezett igénypont elutasítása, annál is inkább, mert a külföldi gyakorlatban - és így az Európai Szabadalmi Hivatal gyakorlatában is - tapasztalható olyan irányzat, amely hajlamos eltekinteni az ilyen szabályok merev megtartásától. Itt most olyan hivatali határozatokra fogok hivatkozni, amelyek szerintem nem indokolhatók a negatív jellemzés tilalmával, hanem annak egyoldalúan szélsőséges értelmezésén alapszanak. Ilyennek minősíthető az az eset, amikor a Hivatal elővizsgálója negatív jellemzésnek minősítette egy gépészeti tárgyú bejelentés igénypontjában a „forgácsmentes alakítás” kifejezést. Egy vegyészeti tárgyú bejelentés kapcsán egy elővizsgáló, aki egyébként már régen nincs a Hivatalban, a „nemionos” jelző helyett az „ionmentes” jelző használatát javasolta, mondván, hogy így elkerülhető a negatív jellemzés. A rend kedvéért jegyzem meg, hogy végül sikerült vele elfogadtatni az eredeti kifejezést. Egy gépészeti tárgyú bejelentésben az elővizsgáló kifogásolta a „bütyök felülete szabálytalan” kifejezést, mert ez szerinte „csupán egy nemleges körülményre látszik utalni”. Igen gyakran találkozni az OTH határozataiban azzal a kifogással, hogy a bejelentő célkitűzéssel jellemez. így pl. egy gépészeti bejelentésben ilyen alapon kifogásolták a „rugalmas alakváltozás” kifejezést. Egy kohászati tárgyú bejelentés igénypontjában az elbíráló az alábbi jellemzőt: „... az aprítást x mmnél kisebb szemcseméretre végezzük, és a mágneses dúsítás során y és z g/cm3 fajsúlyhatárok közé eső