Iparjogvédelmi Szemle, 1993 (98. évfolyam, 1-6. szám)
1993 / 3. szám - Dr. Jakabné Molnár Judit: A találmányi gondolat tettenérése a szabadalmi leírásban
A találmányi gondolat tettenérése a szabadalmi leírásban 15 z Ez a módosítás az igényelt oltalmi kört már olyan mértékben korlátozta, hogy a találmány újdonságát sem az előzmények, sem az ismételten elvégzett újdonságvizsgálat adatai nem rontották. A Hivatal a bejelentésre így szabadalmat engedélyezett. De joggal merülhet fel a kérdés, hogy valójában mikor született meg az a találmányi gondolat, amelyre a bejelentő végül is szabadalmat szerzett, hiszen a bejelentés napja 1983. december 23-a volt, míg az igénypontok elsőbbsége 1989. március 29. Ez a gyakorlat a hivatali ügyintézés elhúzódása és igen nagy költségigénye mellett - hiszen háromszor kellett teljes körű újdonságvizsgálatot végezni, és az adott ügyben 18 levélváltásig jutottunk el - nem túl szerencsés a köz, de bizonyos értelemben a bejelentő szempontjából sem. Gondoljunk csak arra, hogy ezt a bejelentést a hivatal valamikor 1985-ben közzétette. A nyilvánosságra került találmányi gondolathoz és oltalmi igényhez képest egészen más megoldás került végleges oltalom alá, ami még akkor is sok félreértés, későbbi vita alapja lehet, ha a kellő gondosság harmadik személytől azt követeli meg, hogy ne csak a közzétételi példányt nézze meg, hanem vesse össze a közzétett és a megadott igénypontokat is. A bejelentő szempontjából az oltalmi idő kvázi lerövidülése teheti megfontolandóvá a módosításnak ezt a fajtáját. Hiszen az oltalmi idő a bejelentés napjától számított húsz év, hiába van az igénypontoknak későbbi, mint az adott esetben, öt évvel későbbi elsőbbsége. A módosítás lehetőségével csínján kell bánni, márcsak azért is, mert az előkészületben lévő új szabadalmi törvény nagy valószínűséggel szigorúbban fogja ezt a kérdést szabályozni. Az EPA előírásai nagyon szigorúak a módosítás kérdésében. Joggyakorlatukat egy Münchenben hallott példával szeretném érzékeltetni. A bejelentés tárgya könyvtárakban vagy üzletekben használt könyv-, folyóirattartó polc, úgynevezett téka volt. Ennek a tartóeszköznek, amelyre a bemutatásra szánt könyveket vagy újságokat helyezik ki, egy, a függőlegeshez képest kicsit hátradöntött támasztófala és egy vízszintes vagy enyhén befelé lejtő alsó lapja van. A feltaláló véleménye szerint, ha a polcot jóval a szemmagasság fölött helyezik el, alulról nem lehet látni, hogy van-e valami a polcon, vagy az üres-e. A felismert hiányosság kiküszöbölésére a kitűzött feladat megoldásaként a téka vízszintes lapját a találmányi gondolat szerint üvegből kell készíteni. Az eljárás során a bejelentő átdolgozott igénypontsorozatot nyújtott be, amelyben oltalmi igényét átlátszó anyagból készült vízszintes polc kialakításában jelölte meg. Az EPA elővizsgáló az üveg helyett átlátszó anyag megfogalmazást bővítő értelmű módosításnak tartotta, azzal érvelve, hogy az üveg lehet átlátszó, de nem kell átlátszó legyen. Ilyen értelemben az üveg és az átlátszó anyag fogalma egymásnak nem szinonimái. Az átlátszó anyag az üvegen kívül kiterjedhet sok minden másra is, például a plexire, egyéb műanyag fóliára stb., ami érthetővé teszi ezt az értékelést. Utoljára az alaki előírások fontosságára szeretnék néhány szóban kitérni. Nagyon sokszor éri vád a hivatalt az alaki előírások túlzott mértékű megkövetelése, a formai szempontoknak sokszor már az ésszerűtlenség képzetét keltő betartatása miatt. A bejelentő szemszögéből például az azonos hivatkozási jelekhez tartozó megnevezések nagyon szigorúan vett azonosságának a megkövetelése, vagy az azonos szerkezeti elemnek a leírás egészében megkövetelt azonos megnevezése sokszor tűnhet pusztán kukacoskodásnak, értelmetlen bürokráciának. Ezekkel a véleményekkel szemben úgy gondolom, hogy az alaki szabályok betartása a találmányi gondolat érthető bemutatása szempontjából nem felesleges, sőt bonyolultabb találmányok értelmezését megkönnyíti. A több elemből álló, nehezen körülírható megoldásoknál a formai kérdések felületes kezelése értelmezési problémákhoz vezethet. Az elmondottakat egy példával szeretném alátámasztani. A bejelentés csomóponti csatlakozó szerkezetre vonatkozott rúdelemek csatlakoztatásához. Ismeretes, hogy állványok vagy rácsos szerkezetek rúdjait úgy erősítik egymáshoz, hogy az egyik rúdhoz csomólemezt erősítenek, és a csatlakozó rudat ehhez a csomólemezhez kötik. Az ilyenfajta összeerősítésnek hátránya, hogy amikor két párhuzamos rúd közé egy harmadikat, ezekre merőlegesen be akarnak erősíteni, a párhuzamos rudakat a térben egymástól el kell távolítani. A találmány az állványrudak olyan csatlakoztatására vonatkozott, amelynél a párhuzamos állványrudak elmozdítása nélkül lehetett a következő rudat csatlakoztatni. Maga a megoldás gépészeti szempontból rendkívül egyszerű, jól áttekinthető volt. A leírás megszerkesztésénél, a találmányi gondolat kifejtésénél nehézséget jelenthetett, hogy a találmány legáltalánosabb megfogalmazása rendkívül sok kiviteli alakot, nagyon sok variációs lehetőséget takart. A leírás és az igénypontok megszerkesztését tovább bonyolította, hogy a magyar bejelentésben három uniós elsőbbséget igényeltek, azaz három elsőbbségi irat összedolgozásával jött létre a magyar leírás és igény
