Iparjogvédelmi Szemle, 1993 (98. évfolyam, 1-6. szám)
1993 / 3. szám - Klenk Vilmos: A találmány oltalmához szükséges mellékletek kidolgozásának folyamata
A találmány oltalmához szükséges mellékletek kidolgozásának folyamata 9 tizált vállalatok érzékenysége a licenciadíj (feltalálói díj) mértéke iránt, alaposabb és körültekintőbb munkát, minden részletre odafigyelést, minden részletében messzetekintőbb szerkesztést kíván a mellékletek kidolgozójától.' A mellékletek kidolgozása szempontjából különös figyelmet a szabadalmi leírás és a rajz igényel. A többi melléklet tartalmát vagy ezekből meg lehet határozni, vagy csak adatszerű közlést, illetve nyilatkozatszerű tartalmat követelnek. (Példaként a kivonat említhető). A szabadalmi leírásba beleértem a szabadalmi igénypontokat is. A szabadalmi leírással és rajzokkal szemben támasztott alapvető követelmények, és általában ezen iratok rendeltetése ismeretes minden kolléga előtt. (Előttem is.) Nem is ezen követelmények kielégítése és az ezeknek megfelelő iratok elkészítése jelent problémát. A nehézséget az jelenti számomra - újabban -, hogy egyrészt kielégítő részletességgel ismertesse a leírás a találmányt, de mégse tartalmazzon olyan ismereteket, amelyek a szabadalom megszerzése - és megtartása! - szempontjából túllépik a szükségesség határát, azaz az ismertetés több mint elégséges. Ezt a két irányban ható feszültséget a „szakember” tudásanyagának szem előtt tartásával, másrészt az egyes műszaki részletek, valamint az egész találmány révén biztosítható „hatás” (hatások) elemzésével lehet feloldani. Tudott tény, hogy szabadalmi jogszabályaink több helyen utalnak „szakemberre”, éppen a találmány szabadalmi leírásbeli megértése, kielégítő ismertetése, az igénypont értelmezése vonatkozásában. Ezért már előre számítani kell ennek az absztrakt szakembernek az ismeretkörére. A szabadalmi joggyakorlatban előforduló „szakember” ismeretkörével és e kérdéskör részletes vizsgálatával foglalkozik dr. Palágyi Tivadar a Szakember a szabadalmi joggyakorlatban című tanulmányában. (Megjelent a Szabadalmi Közlöny 1974. évi októberi és novemberi számában.) A találmányhoz fűződő hatás szerepével, jelentőségével pedig Kővári Györgynek a Szabadalmi Közlöny 1969. évi októberi számában megjelent cikkéből lehet közelebbről megismerkedni. Úgy vélem, alátámasztást kapott az állítás, hogy a témával kapcsolatos tevékenység sok szubjektív elemet tartalmaz. Ezenkívül a találmány milyenségétől, a találmánnyal érintett műszaki szakterülettől és még számos más tényezőtől függ, hogy milyen menetrendet, milyen módszereket követ a mellékletek kidolgozója. Nézetem szerint elvileg számtalan módszer lehetséges ugyanazon cél - mármint a jogvédelemhez szükséges megfelelő iratok kialakításának - elérésére. A feltalálóval és a megbízóval folytatott alapos megbeszélések, iratváltások során mindenekelőtt azt kell tisztázni, hogy a találmány szolgálati jellegü-e vagy sem. Az egyik vagy másik eset fennállásának tisztázása mellett az illető eset kellő jogi dokumentáltságát szoktam biztosítani. Tisztázni kell azt is, hogy csak magyar szabadalom megszerzése a cél, vagy emellett külföldi oltalom biztosítását is tervezik. A döntéstől függően célszerű már az első iratokat úgy megszerkeszteni, hogy azok esetleges külföldi bejelentésekhez is legalább alapul szolgáljanak. A továbbiakban a feltalálótól igyekszem átvenni mindazokat az ismereteket, amelyek a találmány kialakulásánál szerepet kaptak. Igyekszem beleilleszkedni a feltaláló helyzetébe azáltal, hogy körülményeit, műszaki és gazdasági adottságait, valamint lehetőségeit, s nem utolsó sorban meggondolásait igyekszem magamévá tenni. E megismerési folyamat során nemcsak a szűk értelemben vett találmányra vonatkozó ismereteket kérem feltárni, hanem szélesebb körre kiterjedően kérek kitanítást. E kitanítást szükséghez képest iratokkal, rajzokkal kérem alátámasztani. Az említett, kissé bő ismertetésből határozom meg a találmányt - most már én magam. Ennek keretében felvázolom magamnak a szükséges ábrákat, s meghatározom az ismertetéshez kellő szerkezeti elemek, alkatrészek nevét. Az ábrák kialakításánál - az általános törekvéssel összhangban - mindenkor azt tartom feladatomnak, hogy lehetőleg vonalas vázlatok szerepeljenek, és ne konkrét, műhelyrajz jellegű, szerkesztett nézetek illetve metszetek. Az elnevezések megválasztásánál is a lehető általánosítást igyekszem biztosítani. Az elnevezések terén követett általánosító törekvést annak ellenére indokoltnak tartom, hogy a 4/1983. I.M. sz. rendelet 1. §-a értelmében - amely a 4/1969. sz. OMFB-I.M. sz. rendeletet módosítja és ennek 6./A §-át hozza be - az egyes igényponti jellemzők helyettesítésére mód nyílik. (Ekvivalencia lehetősége.) Az ekvivalencia érvényesítése ugyanis csak díjazási esetben lehetséges az említett jogszabály szerint, de például státusz ügyekben nem. A rajz ábráinak kialakítása és az egyes elemek nevének megválasztása során általában tovább folyik bennem a találmány lényegének kikristályosodása. A tevékenységem következő szakasza az igénypontok, elsősorban a főigénypont vázlatos összeállítása. A főigénypont első közelítését jelentő fogalmazvány kialakulása után szövegezem meg a technika ismert
