Iparjogvédelmi Szemle, 1993 (98. évfolyam, 1-6. szám)
1993 / 3. szám - Klenk Vilmos: A találmány oltalmához szükséges mellékletek kidolgozásának folyamata
10 Klenk Vilmos szintjének vázlatát, az általam idézni szükséges irodalmi helyek megjelölésével és idézésével. Az irodalmi előzmények kritikai elemzése mellett alakítom ki a találmány konkrét célkitűzését. A célkitűzés meghatározásánál a főigénypont szövegtervezetét is figyelembe kell venni, sőt a legtöbb esetben mindkét szöveg változtatása révén kell kimunkálni a célkitűzés és a főigénypont közötti összhangot. Itt szeretnék néhány, talán kérdéseket támasztó részletre magyarázatot adni. Az egyik ilyen kérdéses részlet lehet az előbb előadottakból az, hogy miért én adom meg az ismert technikai szint ismertetését jelentő irodalmat és annak kritikai elemzését. Ezt ugyanis a feltaláló jobban tudja, jobban ismeri. Kétségtelen tény az, mégis szükséges a feltaláló ismereteit, valamint az általa szolgáltatott irodalmi adatokat az oltalmi igény szemszögéből redukálni és koncentrálni. A feltaláló ugyanis nem, vagy nem mindig az oltalomra figyelemmel adja meg az irodalmi előzményt. Ez nem is baj. A feltalálótól e tekintetben is bővebb ismertetést kérek és várok, hogy ebből a keretanyagból én határozhassam meg a hivatkozások szükséges és elégséges körét. Ugyanígy állok a célkitűzéssel is. Ez lehet a másik kérdést kiváltó részlet. A célkitűzést is én határozom meg, mégpedig szintén a főigénypont szerkezete és szövege alapján és persze figyelemmel a már kialakított technikai előzményre. Az általam így meghatározott cél „közvetlen cél”, mégpedig a találmány szempontjából értelmezett közvetlenséggel. A feltalálók „kivallatása” során kapott célkitűzés általában sokkal bővebb körű, mint amit a találmány, illetve csak a találmány segítségével lehet elérni. A főigénypont, a technikai szint, valamint a célkitűzés egymással összefüggésben történő „csiszolása” mellett kialakul, körvonalazhatóvá válik az a „felismerés” is, ami a találmány kialakításának az alapjául szolgálhat - legalábbis így lehet beállítani. Legtöbbször ugyanis nem kikristályosodott felismerés vezet a találmányhoz! A feltalálók általában tudatos fejlesztési tevékenységet folytatnak, és ennek során születhet olyan megoldás - sokszor a teljes komplex feladat-megoldás keretén belüli részmegoldás amit szabadalmazható találmánynak „ismernek fel”! Tehát legtöbbször nem egy „felismerés” vezet találmányhoz, hanem egy új megoldás kialakulása után ismerik fel, hogy találmány született. A szabadalmi ügyvivőnek viszont ki kell elégíteni a szabadalmi leírással szemben támasztott követelményeket és meg kell szövegeznie a találmányt megalapozó felismerést. A már említett céltudatos „csiszolás” közben tervezem meg az aligénypontokat, vagyis az igénypontsorozatot. Az aligénypontok megítélésében a gyakorlat eltérő álláspontokat szült. Nézetem szerint a hagyományos elv az egyedül helytálló, miszerint az aligénypont a korlátozás eszköze és lehetősége. Ebből eredően nem lehet - nem kell - az aligénypontban, annak önálló értelmezésében találmányt követelni. Az aligénypont értelmezése mindig csak a benne hivatkozott főigényponttal - esetleg ezen felül hivatkozott más aligényponttal - együtt lehetséges. Ebből eredően úgy fogható fel egy-egy aligénypont tárgya, mint egy-egy jellemző, egy az illető aligényponttal létrehozott korlátozott főigénypontban. Az igénypontsorozat kialakításával kapcsolatban érdekes lehet annak elemzése, hogy célszerű-e, hasznos-e, értelmes-e sok aligénypontot tartalmazó igénypontsorozatot kialakítani. E kérdéskörben Ladoméri Szmertnik álláspontjával értek egyet, miszerint túl sok aligénypont felállítása a találmány komolyságának, hitelének megingását vonhajta maga után. Ennek alátámasztására szabad legyen a következőket előadni. Ismeretes, hogy az olyan igénypontsorozat, amelynek minden aligénypontja hivatkozik a főigénypontra és minden korábbi aligénypontra is- amilyenek általában az igénypontsorozatok - 2n_1 kifejezéssel meghatározott számú megoldási változatot jelent, ahol „n” az igénypontok számát jelenti. Ha például egy 9 igénypontból álló igénypontsorozatot veszünk szemügyre, akkor kiszámíthatjuk, hogy az 256 megoldási változatot jelent. Egy másik példa kedvéért tekintsünk egy 17 igénypontból álló igénypontsorozatot. Ez az igénypontsorozat 65 536 megoldást határoz meg. Vajon reális ez? Node vannak- főleg USA szabadalmi leírásokban látható - 30-35 igényontból álló igénypontsorozatok is! A jogvédelemhez szükséges mellékletek kialakításánál - a leírás megszerkesztésénél - nagy szerepet tulajdonítok a találmány révén előálló hatás jó kifejtésének. A „hatás” ugyanis szerephez jut mind a szabadalom-engedélyezési eljárásban, mind a státusz ügyekben. Ezért nem lehet közömbös a hatás előnyös kifejtése. Természetesen a hatás körülírásánál is ügyelni kell arra, hogy az összhangban álljon a főigényponttal, a célkitűzéssel, a technika ismert állásával, továbbá nem utolsósorban a „felismeréssel”. E rövid és távolról sem teljes képet adó ismertetés alapján is látható, hogy a jogvédelemhez szükséges, megfelelő mellékletek kialakítása elmélyült, mind szakmai, mind morális szempontból magas színvonalon álló tevékenységet igényel. Az ilyen tevékenység napi gyakorlatával foglalkozó szabadalmi
