Iparjogvédelmi Szemle, 1993 (98. évfolyam, 1-6. szám)
1993 / 3. szám - Klenk Vilmos: A találmány oltalmához szükséges mellékletek kidolgozásának folyamata
Iparjogvédelmi szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 98. évfolyam III. 1993. június KLENK VILMOS* A találmány oltalmához szükséges mellékletek kidolgozásának folyamata Témám kapcsán magyar eredetű találmányok hazai szabadalmaztatását tartom szem előtt. A mellékletek kidolgozását - feltételezésem szerint- képviselő, szabadalmi ügyvivő végzi. Külföldről származó ügyeknél már megszűrt, stratégiailag meghatározott anyagot kap a hazai képviselő; úgy is mondhatni, hogy kényszerpályán fut a tevékenysége során. Témám jellegéből következik, hogy annak kifejtése nem járhat olyan eredménnyel, amit általános vagy legalább széles körű követésre lehet ajánlani. A mellékletek anyagának összeállítása, a rajzok kialakítása (ha vannak rajzok), a szövegezés, mind olyan tevékenység, amelyek végzéséhez nem lehet ökölszabályt adni - mert nincs is ilyen. Azt még nagyjából lehet körvonalazni, hogy egyegy fajta melléklet kész formájában milyen legyen, vagyis mit tartalmazzon. Vannak előírások, amelyek a kész mellékletek egyes jellegzetességeit meghatározzák, bár inkább azokat a „tulajdonságokat” jelölik meg, amelyeket nem tartalmazhatnak a mellékletek. A gyakorlat - mármint a joggyakorlat - nyújt legtöbb útmutatást a mellékletek kialakításához. Szükségesnek tartom megjegyezni, egy pillanatig se tűnjön úgy, mintha egyedüli, vagy akárcsak ajánlott módszert ismertetnék. Másrészt célszerűnek tartom ráirányítani a figyelmet arra, amit egyébként mindannyian tudunk - hogy a mellékletek kidolgozásának folyamatában dominálnak a szubjektív elemek. A szubjektum hatása mind a kidolgozó részéről, mind a másik oldal- megbízó, feltaláló - részéről jelentkezik. (Kívánkozik a megjegyzés, hogy az elbírálási tevékenységben is nagy része van a szubjektív befolyásnak.) Szándékom szerint saját tapasztalataimat, saját módszereimet szeretném vázolni anélkül, hogy azokat akár megközelítően is jóknak, vagy véglegeseknek tartanám. Már csak azért sem tarthatom ezeket a módszereket jóknak és véglegeseknek, mert magam is szinte folyamatosan változtatom. E módszerek egyébként szükségképpen is változtak és változnak a jogszabályok változásai folytán, a gyakorlat módosulatai következtében, a gazdasági viszonyok változásai miatt és számos más körülmény hatására is. Példaként említem, hogy miként változott - változik - meggondolásaim sora a gazdasági viszonyok megváltozása folytán. Azt hiszem nyílt titok volt előttünk, hogy a magyar szabadalom a tervgazdaság szóval jellemezhető gazdasági rendszer idején nem volt a verseny eszköze. Nem is volt verseny! A szabadalom arra kellett, hogy a feltalálók viszonylag méltányos díjazásához jogalapot nyújtson. Nem kellett tartani ebben az időszakban a konkurenciának a szabadalmakkal szembeni fellépésétől. A statisztika igazolja, hogy milyen kevés kontradiktórius ügy volt. Az is nagyon ritkán fordult elő, hogy a feltalálói díj mértékét az igénypont (igénypontok) által meghatározott oltalmi kör figyelembevételével határozták meg. Főleg e két körülmény miatt - az említett időszakban - azt tartottam szem előtt a mellékletek kidolgozásánál, hogy a szabadalom engedélyezését elérjem általuk. Ezért főleg arra ügyeltem, hogy a mellékletek a Hivatal részéről támasztható törvényi és gyakorlati követelményeket kielégítsék. (Lehet ezt a magatartást etikai szempontból támadni. A támadás jogos. Azt hiszem sokan követtük ezt a módszert - tudatosan vagy anélkül —, hiszen ennek volt realitása). A megváltozott rendszerben a szabadalom ténylegesen a verseny eszköze. Ezért a piac hatása, a konkurencia mindenkor várható intervenciója, a priva* szabadalmi ügyvivő, S.B.G. & K. Ügyvédi
