Iparjogvédelmi Szemle, 1992 (97. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 1. szám - Dr. Paul Braendli: Az Európai Szabadalmi Rendszer
Az Európai Szabadalmi Rendszer 7 zettségű munkaerőt kellene alkalmaznia, akik 57 éven át, három műszakban, megállás nélkül olvasnák végig ezeket a dokumentumokat, és amint befejezték, újból kellene kezdeniük. Azt hiszem, a dolgot nem kell tovább részleteznem. A nyilvánvaló tanulság az, hogy ezt a feladatot nem lehet hagyományos módszerekkel elvégezni — különösen mivel azzal jár, hogy az adatokat fel kell dolgozni, és terjeszteni kell a műszaki innovációban érdekelteknek, elsősorban a kis- és középvállalatok számára. Ezek az Európában mindenütt megtalálható vállalatok, másokkal egyetemben, már a nemzeti szabadalmi hivatalok útján igénylik az információs termékeket és szolgáltatásokat. A széles körű szabadalmi információ elengedhetetlenné vált az ipari innováció számára, ennélfogva a gazdasági fejlődés számára is, amelyre előadásom elején már utaltam. Különösen az elmúlt három évben az EPO szabadalmi információs politikája néhány fontos fejlesztést eredményezett. Csupán megemlítem, hogy 1991. január 1-jétől kezdődően átvettük a korábbi Nemzetközi Szabadalmi Dokumentációs Központot, az INPADOC-ot és saját Szabadalmi Információs Főigazgatóságot állítottunk fel Bécsben. A hivatal által alkalmazott korszerű technológia — például a CDROM ESPACE project — már ezt megelőzően is fontos szerepet játszott abban, hogy a szabadalmakban foglalt műszaki ismeretek szélesebb körben váljanak hozzáférhetővé. A nemzeti hivatalokat egyre inkább igénybe veszik abból a célból, hogy adatokat szolgáltassanak a műszaki információ ezen értékes tárházának kiépítéséhez és saját szolgáltatásaikkal emeljék színvonalát — más szóval helyi információ-közvetítő szerepüket igazítsák a regionális igényekhez. Egy nagyon lényeges témáról szeretnék beszélni: az Európai Szabadalmi Egyezmény korszerűsítéséről és a szabadalmi jogszabályok összehangolása érdekében tett további lépésekről. A Müncheni Egyezmény immár csaknem 20 éve érvényben van, ez idő alatt lélegzetelállító műszaki haladás következett be. Ennek következtében az Európai Szabadalmi Egyezmény rendelkezéseit folyamatosan felül kell vizsgálni, hogy időszerűek maradjanak. Az Európai Szabadalmi Szervezet Adminisztratív Tanácsa által az elmúlt években végrehajtott számos módosítás jól mutatja, milyen eltökélt szándékunk e szemlélet fenntartása. Nincs idő arra, hogy valamennyit felsoroljam; hadd hangsúlyozzak csupán egyetlen küszöbön álló változást. Az EPO elnökeként tett javaslatomra az Európai Szabadalmi Szervezet Adminisztratív Tanácsa diplomáciai értekezletet hív össze a jövő hónapban Münchenben, az egyezmény 63. cikkének felülvizsgálatára, amely az európai szabadalom oltalmi idejét határozza meg. Elsősorban a gyógyszeripar részéről hangzanak el jogos panaszok, miszerint 10-12 év is eltelik egy új gyógyszerre vonatkozó szabadalmi bejelentés benyújtása és a termék piacra kerülése között. Szélsőséges esetekben az is előfordulhat, hogy a szabadalmi oltalom idejéből csak 8 év marad a gyógyszer kereskedelmi hasznosítására, ami általában nem elegendő a tetemes kutatási és fejlesztési befektetések megtérüléséhez. Javaslatot nyújtottunk be az értekezletnek a 63. cikk 2. bekezdésének újraszövegezését illetően. Eszerint a szerződő államoknak a jövőben jogában állna, hogy meghosszabbítsák az európai szabadalom oltalmi idejét vagy kiegészítő oltalmat engedélyezzenek közvetlenül az eredeti oltalmi idő lejárta után. Ez akkor lehetséges, ha a szabadalom olyan találmányra vonatkozik, amelynek egy adott országban történő forgalomba hozatalát hatósági engedélyhez kötik. Az új rendelkezés lényeges vonása, hogy nem korlátozódik gyógyszeripari termékekre, más területeken, például az egészségügy és a környezetvédelem területén történő fejlesztéseknél is figyelembe lehet venni. A javaslat szövege nem áll ellentétben az EGK keretében jelenleg készülő, vonatkozó rendelkezésekkel. Egyes esetekben az Európai Szabadalmi Egyezmény módosítására vonatkozó kezdeményezés teljesen más oldalról indul el. Gondolok itt például a Szabadalomjogi Szerződés néven ismert, a szabadalmi jogszabályok összehangolásáról szóló szerződés hatására, amely szerződést a WIPO által Hágába összehívott diplomáciai értekezlet vitatta meg. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznék, csak utalok arra, hogy a szerződés célja a szabadalmi jog lényeges elemeinek világméretű összehangolása. Ebben az esetben az Európai Szabadalmi Egyezményen alapuló európai szabadalmi jog harmonizálása egyengette az utat. De ugyanakkor Európának is meg kell mutatnia, hogy hajlandó és képes alkalmazkodni a világméretű fejlődés érdekeihez. Szándékosan hagytam utoljára az európai szabadalmi rendszer másik lényeges elemét, a közösségi szabadalomról szóló egyezményt és ezzel együtt a jövőbeli egyedüli európai piacot. Valószínűleg mindkettő jelentős hatást gyakorol majd a most már Közép- és Kelet-Európa felé is terjeszkedő páneurópai gazdasági övezetre. Először a közösségi szabadalomról magáról szólnék pár szót: A félreértések elkerülése végett szeretnék emlékeztetni arra, hogy a közösségi szabadalom is európai szabadalom. Az engedélyezésig semmi különbség nincs a kettő között, kivéve természetesen azt, hogy közösségi szabadalom csak az összes tagállam egészére nézve szerezhető. A közösségi szabadalom az európai szabadalom sajátos formája, amennyiben a nemzeti jogszabályoktól független, egységes jogot képvisel. Egyedül az EPO illetékes ügyintézésében, beleértve a megsemmisítési eljárást is, kivéve, ha az