Iparjogvédelmi Szemle, 1992 (97. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 1. szám - Dr. Vörös Imre: Dobrovszky Jenő: „Iparjogvédelem és csúcstechnika a piacgazdaságban és a nemzetközi együttműködésben” c. doktori értekezésének opponensi véleménye
Iparjogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 97. évfolyam, II. 1992. február DR. VÖRÖS IMRE* Bobrovszky Jenő: „Iparjogvédelem és csúcstechnika a piacgazdaságban és a nemzetközi együttműködésben” CÍMŰ DOKTORI ÉRTEKEZÉSÉNEK OPPONENSI VÉLEMÉNYE I. Kissé furcsának tűnhet, ha az opponens dicsérettel kezdi mondanivalóját, mégis: elöljáróban le kell szögezni: Bobrovszky Jenő munkája kitűnően sikerült, jól átgondolt, minden tekintetben igazi doktori értekezés. 1. Azzá teszi a témaválasztás aktualitása, az értekezés módszertana, így különösen az összehasonlító jogi módszer sokrétű és igényes alkalmazása, a gyakorlati tapasztalatok és szempontok elméleti nézőpontokkal való színvonalas ötvözése, a belső és a nemzetközi aspektusnak napjainkban végképp nélkülözhetetlen együttes figyelembevétele, végül a jól sikerült szerkezet. A szerző rendkívül aktuális témát választott: a magyar gazdaság — igaz, nem előzmények nélkül, de — mégiscsak most teszi az első következetes lépéseket a piacgazdaság felé vezető úton. Ezen az úton a szellemi alkotásoknak, ezek jogi védelmének, így az iparjogvédelemnek a területe már csak ezért is figyelmet, fokozott figyelmet érdemel. Ugyanakkor nemcsak egyszerűen a piacgazdaság felé haladunk, hanem világpiac felé is: nemzeti gazdaságunk most integrálódik — sok kínlódás és verejték árán — a világgazdaságba, mindenekelőtt az európai országok gazdasági térségébe, ezen belül is elsősorban az Európai Közösségek gazdasági és nemzetközi jogi egységébe. Az iparjogvédelem nemzetközi aspektusainak újragondolása tehát ma több, mint időszerű. Elmúltak azok az idők, amikor az iparjogvédelem vagy az azzal szorosan összefüggő versenyjog a Magyar Iparjogvédelmi Egyesület konferenciáinak, elnökségi üléseinek egyfajta „hobbija” volt: jó szándékú, de a gazdasági élet mindennapjaiban nem a súlyának megfelelő komolysággal vett, mert tervgazdaságban egyszerűen közvetlenül és teljes mértékben nem forintosítható témával, értékekkel foglalkozó szakemberek belső ügye volt. De az Európai Közösségekhez való társulásunk a nemzetközi aspektusokat, az Európai Közösségek piacán való mozgást, szabadalmi licenciaszerződéseinket és egy sor más kérdést is teljesen új megvilágításba helyez, hiszen ugrásszerűen megnő azon vállalkozások száma, melyek közvetlenül kerülnek szembe az iparjogvédelem nemzetközi vonatkozásaival. Végül aktuálissá teszi a témát a technikai fejlődés, annak újabb és újabb eredményei, majd az ezek nyomában az azokra adott jogi-iparjogvédelmi válaszként adott új intézmények kialakulása. Miközben részpublikációk serege emeli ki, elemzi ezt vagy azt az aspektust, a téma átfogó feldolgozására még nem került sor. 2. Kiemelésre érdemes a szerző által választott feldolgozási módszer is. Az interdiszciplinaritás a szerző számára a hagyományosnál többet jelent: a közgazdasági szempontok a műszaki-technikai tényezőkkel együttes figyelembevétele kombinálódik a par excellence jogi aspektusokkal. Feldolgozásában a technikai haladásból következik annak piacgazdaságra gyakorolt hatása, ez utóbbiból a nemzetközi összefüggések, ezekből pedig a jog önfejlődésére vonatkozó tételek kifejtése. Az interdiszciplinaritás megmutatkozik a jogon belül is: a szerző otthonosan mozog a polgári jog és a nemzetközi vonzatok kezelésében csakúgy, mint ezzel összefüggésben a nemzetközi szervezetek szerepének megítélésében. A disszertáció nagy értéke ez a komplex értelemben is vehető interdiszciplinaritás: a különféle jogágak együttes figyelembevétele mellett a jogalkotás, a jogalkalmazás, a gyakorlat és a nemzetközi kapcsolatok együtthatásával való módszertani operálás. Végül a módszertan tekintetében kiemelendő a disszertáció azon értéke, hogy abban együttesen jelennek meg a szerzőnek — az iparjogvédelem elismert szaktekintélyének — empirikus vizsgálatai, a gyakorlat tapasztalatai, saját munkájából adódó ismeretek a hazai és a külföldi szakirodalom bemutatásával, elemzésével együtt. Az értekezés elmélet és gyakorlat színvonalas szimbiózisává válik. Végül külön is értékelendő az összehasonlító jogi módszernek a célra orientált alkalmazása: a szerző nem egyszerűen a hagyományos „tiszteletköröket” teszi meg, hanem gondosan válogat. Az összehasonlítás kritériuma: azon országok jogi megoldásainak összehasonlítása, melyek az iparjogvédelmi tevékenység tekintetében a technikai haladás: a szabadalmi * Dr. Vörös Imre alkotmánybíró.
