Iparjogvédelmi Szemle, 1992 (97. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 1. szám - Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika a piacgazdaságban és a nemzetközi együttműködésben
Iparjogvédelem és csúcstechnika a piacgazdaságban és a nemzetközi együttműködésben 35 Az innováció gazdaságpolitikai prioritássá válása hátterében az a felismerés húzódott meg, hogy egy társadalom kreatív és innovatív potenciálja, a műszaki haladás üteme a gazdasági növekedés fő meghatározója. Ugyanakkor a K+F költségek mértéke, megtérülésük aszinkronitása és kockázata olyan mértékben növekedett, hogy a vállalkozók a szabadalmi rendszer, illetve a piac ex post elismerése alapján nem képesek viselni ezeket. Az értekezés bemutatja az USA, Japán és az EGK országainak innovációs stratégiáját, beleértve a Stevenson-Wydler innovációs törvényt és a Sprintprogramot. 8.2. Az értekezés empirikus felmérések tapasztalatai alapján összegezi az innovációnak az elmúlt évtizedekben kialakult szerteágazó, soktényezős akadályait a magyar társadalomban és gazdaságban, és megvizsgálja az iparjogvédelem helyét a kialakítandó magyar innovációs stratégiában. Valamiféle „csodaképlet” (automatikusan vezérelhető kibernetikus innovációs kör, rendszer, lánc, térháló) valószínűleg soha nem lesz megtalálható, a pozitív — részben közvetlen, részben közvetett, áttételes — befolyásolás lehetőségeit a komplex, szerteágazó társadalmi, gazdasági, nemzetközi tényezők, a tudomány-technika-termelés-fogyasztás dinamikus összefüggései folyamatos elemzésével lehet feltárni. A fejlett piacgazdaságok történelmi tapasztalatai alapján a főként támogatási szempontú technológiapolitikát korszerű és hatékony innovációs stratégiává kell átalakítani, amely az ihlettől a piacig, a „Wissen” helyett a „Können” pedagógián alapuló oktatástól a kutatáson át a termelésig és a kereskedelemig, az egész társadalmi és gazdasági hálóra, a teljes „létláncra” kiterjedően mozdítja elő közvetett, áttételes eszközökkel az innovációs ciklust. Az államra főként a pénzügyi politikában (adó, hitel, kockázati tőke stb.), az információellátásban, az iparjogvédelem mint az innovációs politika „kemény magja” szabályozásában és az innovációs ciklus működésének előmozdításában hárulnak közvetlen feladatok. Megfontolandó egy innovációs kockázatközösségen alapuló veszteségbiztosítási rendszer és egy „Pro inventore” alapítvány létrehozatala a műszaki alkotó és az innovációs vállalkozó tevékenység támogatására. Az innovációs stratégia alapelveit és az állam ezzel összefüggő feladatait egy átfogó innovációs törvénynek kell kifejeznie. 9. Az üzleti titok (know-how) védelme és az utánzás szabadsága 9.1. Az üzletititok-védelem tárgya maga az áruként szereplő ismeret (know-how), amelynek körébe tartozhat a találmány is, az üzleti titok mint „zárolt tudattartalom” oltalma viszont jogi jelenség, miként a szabadalom. Az oltalom kivétel az utánzás szabadsága mint általános életszabály alól. Az értekezés áttekinti az üzletititok-védelem és az utánzás szabadságának szabályozását és gyakorlatát az USA, Japán és az EGK keretében, beleértve az USA Egységes Üzleti Titok Törvényét és annak szabályait a mérnöki visszafejtésről („reverse engineering”). A mérnöki visszafejtés a piacon jogszerűen vásárolt áru tanulmányozása, amelynek során a terméktől elindulva és visszafelé haladva kitalálják azt a módszert, amellyel az készült. A szakmai konszenzus világszerte az, hogy a mérnöki visszafejtés megengedett a szellemi tulajdonban. A kérdés csak az, hogy az így nyert információ — a szolgai másolásnak nem minősülő módon — szabadon felhasználható-e (mint az üzleti titok esetében), vagy csak a fejlesztés kiindulópontja lehet (mint a szoftverek és az integrált áramkörök esetén) vagy függő viszonyba kerülhet a bejelentés kiindulópontját képező alkotással (mint a szabadalmi jogban és a növényfajták esetében). 9.2. Az üzleti titok tárgya (a know-how) jellemzői: — információ (ismeret, tapasztalat), amely — a gyakorlatban alkalmazható (műszaki, szervezési, gazdasági, üzleti jellegű), — lényeges (értékes, hasznos), — titkos vagy egyéb okból korlátozottan hozzáférhető. 9.3. Az üzletititok-védelem (a know-how oltalom) nemzetközileg kialakult lényegadó jellemzői az alábbiak: — relatíve kizárólagos hasznosítási jog, amely csak az ismeretnek más által való jogtalan elsajátítása, felhasználása, nyilvánosságra hozatala ellen ad fellépési lehetőséget, tehát a de facto birtokhelyzetet védi külön állami aktus nélkül, — a független, párhuzamos fejlesztés és a mérnöki visszafejtés ellen nem nyújt védelmet, — csak akkor vehető igénybe, ha az ismeret nem áll szabadalmi vagy más nevesített iparjogvédelmi oltalom alatt, — a szolgálati viszonyban létrejött ismeret, tapasztalat nem nyer know-how oltalmat a munkáltatóval szemben, az arra vonatkozó rendelkezési jog a munkáltatót illeti meg. A mérnöki visszafejtés elvének elfogadása lényeges tartalékokat szabadíthat fel a követő jellegű magyar műszaki fejlesztésben. 10. A magyar szabadalmi rendszer europaizálása és globális harmonizációja 10.1. A gyakorlatban az iparjogvédelmi integrációk négy (transzmissziós, unifikációs, multinacionális és szupranacionális) fokozatát különböztethetjük meg. Az Európai Gazdasági Közösségnek az európai szabadalmak engedélyezéséről szóló Müncheni
