Iparjogvédelmi Szemle, 1992 (97. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 1. szám - Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika a piacgazdaságban és a nemzetközi együttműködésben
34 Bobrovszky Jenő jog (szabadalmi és vele analóg jogok, védjegy, ipari minta, szerzői jog). A közkincs, a birtokvédelem, a szellemi tulajdonjog státusai piramis módjára, alulról felfelé egyre szűkülő volumenű alkotáscsoportot ölelnek fel, és szabályaik egyre részletezőbbek, kimunkáltabbak, hazai és nemzetközi biztosítékokkal alátámasztottak. A területi elv és az oltalom végessége értelmében a közkincs vagy jogi védelem kérdése lényegében földrajzi és időbeli kategória. Amíg azonban a szellemi alkotásokra vonatkozó nevesített iparjogvédelmi szellemi tulajdonjog (pl. szabadalom) megadásának területi és időleges hatálya van, az oltalom nélküli nyilvánosságra hozatal exterritoriális hatályú közkinccsé tételt eredményez. A szabadalmi és vele analóg oltalmak a titok köréből az oltalmon keresztül a közkinccsé válás felé csatornázzák ki az alkotások útját. A közkincs státusa a szellemi javak alapállapota, nagy gyűjtőmedencéje, amely felé a jogi oltalomból gravitálnak egy irreverzíbilis folyamatban. 6.7. A szellemi javak jogi státusa nem inherens tulajdonságuk, hanem a jog által megállapított külső, társadalmi meghatározottságuk. Az intellektuálispszichológiai természetű szellemi szubsztanciát a szellemi tulajdon elméletileg felbontja, a szabályozás pedig államakarat formájában strukturálja, különböző absztrakciós szintek és hasznosítási módok szerint rétegezi, és az egyes metszeteknek (a kifejezési formák és ideák különböző szelvényeinek, továbbá a jó hírnévnek) konkrét tér-idő dimenziókat, mértéket és formát ad (oltalmi idő, terület, terjedelem), és egyben meghatározza a szellemi javak felhasználásának jogszerű módjait. 7. Az iparjogvédelem funkciói a piacgazdasági innovációs folyamatokban 7.1. A korszerű piacgazdaságokban az innováció mint a gazdasági növekedés endogén tényezője, a spontán piaci folyamatok (különösen a technikai kínálati nyomás és a piaci keresleti szívás) és az állami beavatkozások egymást erősítő összekapcsolódása révén bontakozik ki. Az értekezés elemzi az innovációs klímát alakító társadalmi és gazdasági háló szövevényes tényezőcsoportjait, amelyek gazdasági, műszaki, társadalmi, oktatási, kutatási, személyi, szervezeti, szabályozási, piaci és egyéb kondíciók egyaránt lehetnek. A tág értelemben vett innovációs ciklusnak háromfokozatú lefutása van: a feltalálás-megvalósítását vétel („invenció-innováció-imitáció triász”). Az első szakaszban (az invenció létrehozatala és átalakítása innovációvá fokozatban) nagy akadályokkal kell megküzdeni, a második szakaszban (az innováció átvétele imitáció útján) minimális a gazdasági akadály („innovációs/imitációs költségrés”). A szabadalmi oltalomnak tehát az a rendeltetése, hogy az első szakaszt ösztönözze a második szakasz visszafogásával, engedélyhez kötésével. Ha az innováció átvétele imitáció útján teljes mértékben szabad, korlátlan lenne, az innovációs/imitációs költségrés miatt az innovációs erőfeszítések, beruházások vállalásának és a találmányok nyilvánosságra hozatalának gazdasági motivációja tűnne el. 7.2. A szabadalmi jogi kizárólagos hatás közgazdaságilag kínálatkorlátozó, az adott termék tekintetében konkurenciamentes állapotot hoz létre, és egyedül a fizetőképes kereslet által behatárolt áralakítási hatalmat, azon keresztül pedig extraprofit lehetőséget teremt, amely ösztönzi a feltalálói kreativitást, az innovációs beruházást és a technológiatranszfert. Mivel a szabadalom az ösztönzést a találmány piaci értékesülésén keresztül biztosítja és a piac korlátos feltételek között működik, a feltalálói alkotószenvedély alapján létrehozott találmányok egy része megelőzi, illetve meghaladja a piac találmányfelvevő képességét, „invenciós/innováciÓ6 hasznosulási rés” keletkezik. A szabadalomnak a piacgazdaságban a korábban vázolt oltalmi funkció mellett — amely az idea kizárólagos, utilitárius eszközként való gyakorlati felhasználását szabályozza — a másik fontos funkciója az információ, amely az ideát visszatükröző jelformákkal kapcsolatos. Az ipari minták oltalmának a szabadalmakhoz hasonlóan oltalmi és információs funkciója van. 7.3. A védjegyek piacgazdasági funkciói (megkülönböztető, minőségi garancia, hirdetési, eredetiségjelző, licenc-, know-how- és goodwill-transzfert előmozdító szerep) napjainkban szorosan kapcsolódnak az innovációhoz, ezért az értekezés ebben a vetületben elemzi ezeket a funkciókat. A védjegyek esetében az oltalmi és információs funkció összeolvad: az oltalom a jel információs felhasználására vonatkozik. A védjegyek esetében a szabadalmi és a vele analóg információkhoz képest fordított az áruval kapcsolatos szemiotikái viszony: a szabadalmi információ tárgyát képező szellemi szubsztancia, a találmány az árun belül, az információ ezen kívül található, a védjegyek esetében viszont a jel az árun mint jelhordozón van elhelyezve, az általa jelzett szellemi szubsztancia, a jó hírnév viszont kívül, a piaci köztudatban tükröződik. 8. Állami innovációs stratégiák és iparjogvédelem 8.1. A fejlett ipari országokban az innováció ma már nem tartozik kizárólagosan az autonóm piaci szféra önszervezése és önszabályozása körébe, hanem az államok is aktív szerepet vállaltak a hosszú távú innovációs stratégiában és a rövid távú promóciós tevékenységben.
