Iparjogvédelmi Szemle, 1992 (97. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 1. szám - Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika a piacgazdaságban és a nemzetközi együttműködésben
Iparjogvédelem és csúcstechnika a piacgazdaságban és a nemzetközi együttműködésben 33 A szabadalmi kizárólagos jog erkölcsi megalapozottságú és — az adminisztratív monopóliumokkal szemben — nincs privativ, megfosztó hatása, mivel olyan új találmányra vonatkozik, amely nem tartozott a vállalkozási szabadság körébe, és amelynek titkát a feltaláló a szabadalom ellenében feltárta, továbbá rendeltetése az innováció előmozdítása, új termék, eljárás megalkotásának ösztönzése. A szabadalom prokompetitív eleme abban nyilvánul meg, hogy bárki számára nyitva áll a közzétett találmányból merített impulzusok révén a találmány továbbfejlesztésének vagy alternatív megoldások kifejlesztésének lehetősége. A szabadalom ilyen módon egy „önfeloldó” kizárólagosság. A szabadalom kooperatív eleme az átruházhatóságban és licencia adásában juthat kifejezésre. A szabadalom tehát versenykorlátozás a verseny erősítése érdekében, kis mértékben „adagolt” kizárólagosság az innováció ösztönzése céljából. Az értekezés áttekinti az USA, EGK és Japán „antitrust” gyakorlatát, amely szerint az iparjogvédelmi jogok önmagukban nem tekinthetők monopóliumnak, a jogok nem rendeltetésszerű, visszaélést jelentő gyakorlása azonban piacmonopolizáló versenykorlátozásnak minősülhet. 6. A szellemi szubsztancia és a szellemi tulajdon szerkezete 6.1. A nemzetközi jogharmonizációra nagy hatást gyakorló amerikai és japán szellemi tulajdoni doktrína szerint a szellemi alkotás két elemből tevődik össze: a kifejezési formából és a gondolati tartalmat képező ideából. Ez a dichotómia képezi az alapját a szerzői jog és a szabadalmi jog elválasztásának: a szerzői jog az idea kifejezését, a szabadalmi jog az idea termékben vagy termelési eljárásban való alkalmazását védi. A szerzői jog hagyományosan az eredeti kifejezési forma jelként való, kommunikatív, szellemi szükségleteket kielégítő felhasználására irányul. A szerzői művek között megkülönböztethetjük az autonóm képzeleten alapuló fiktív, illetve művészi műveket, a leíró jellegű tényműveket és a kettős természetű, jelként és eszközként is alkalmazható funkcionális alkotásokat. Ez utóbbiak kapcsán az alkotás gyakorlati, utilitárius eszközként való felhasználására vonatkozik a szabadalmi jog, használati minta jog, növényfajták, integrált áramkörök oltalma. 6.2. A szellemi tulajdon két absztrakciós szinten jelenik meg: a szabadalmi oltalomban részesülő találmány meghatározása az igénypont verbális-logikai definíciója révén a lényeg magas absztrakciós szintjén történik, az oltalom az idea produktív hasznosítását öleli fel; az oltalom tárgyának konkrétabb, a jelenség szintjén történő meghatározása történhet az idea kiviteli alakján (használati minta, ipari minta, integrált áramkör, növényfajta), illetve a kifejezési forma esetében az adott szerzői művön keresztül; az oltalom alapvetően a kiviteli alak, illetve az adott mű reproduktív felhasználására vonatkozik. 6.3. A forma mint strukturális alkotás hármas természetű, az esztétika, a technika és a szemiotika keresztútján fekvő alkotás, amely művészi mű vagy ipari minta, technikai jellegű találmány vagy használati minta és szemiotikái jellegű védjegy is lehet. Az értekezés bemutatja a forma oltalmának kumulációját és tipikus elhatárolásait az egyes jogokban. 6.4. Az értekezés elemzi az alkotásokat a megalkothatóság szempontjából, és különböztet az erős személyiségijegyeket viselő művészi művekre, kifejezési formákra jellemző egyszeri megalkothatóság, unicitás és az objektív valóságot tükröző tudományos-műszaki alkotásokra (ideákra) jellemző többszöri megalkothatóság, potenciális multiplicitás között. A szerzői jogban és az iparjogvédelemben az alkotás létrehozásának egyszeri vagy többszöri lehetősége fordított viszonyban van a jogi oltalom egyszeriségével vagy többszörössé gével. A kifejezési forma „önvédő” unicitásának következménye a szerzői jogi oltalom többszörössége, a párhuzamos oltalom lehetősége, amely szerint nincs elsőbbségi rangsorolás, minden szubjektíve eredeti, nem plagizált, önálló munkán alapuló személyes kifejezési forma oltalmat élvezhet. Az idea többszöri megalkothatóságának következménye viszont az iparjogvédelmi oltalom egyedisége, a kettős oltalom tilalma és az alkotások elsőbbségi rangsorolása. 6.5. A szellemi tulajdon tárgyait a jogi státus szempontjából két, ellentétpárt képező csoportba sorolhatjuk: a közkincs és a jogi védelem körébe. A közkincs körébe tartozhatnak származékos, esetleges módon különösen a jogi oltalom nélkül nyilvánosságra hozott vagy lejárt oltalmi idejű szellemi javak. A közkincs körébe tartoznak abszolút módon, tehát abból ki nem vonhatóan különösen „az oltalmazhatósági küszöb” alatti, a mesterségbeli köteles tudás (a „lex artis”) körébe sorolható módszerek, kézenfekvő, nyilvánvaló lépések, valamint az „oltalmi plafon” fölötti sávba tartozó ideák, rendszerek, elvek, koncepciók, formák, algoritmusok, felfedezések, illetve az azok által tükrözött természeti törvények. 6.6. A jogi oltalom első védvonala a szellemi javakra vonatkozó birtokhelyzet, a de facto hatalomban tartás többféle (polgári jogi, versenyjogi, munkajogi) eszközzel való védelme az elsajátítás ellen (az üzleti titok, illetve know-how oltalma, a szolgai másolás, illetve a passing off elleni oltalom), a másik védelmi szint pedig a nevesített szellemi tulajdon
