Iparjogvédelmi Szemle, 1992 (97. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 1. szám - Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika a piacgazdaságban és a nemzetközi együttműködésben
32 Bobrovszky Jenő munikációs technika által teremtett újabb felhasználási módok hatnak. A magyar iparjogvédelem fejlődési szakaszainak áttekintése azt mutatja, hogy hazánk iparjogvédelmi fejlődése általában lépést tartott a világtendenciákkal; mind klasszikus, piacgazdasági rendszerű szabadalmi joga, mind pedig a Szellemi Tulajdon Világszervezete keretében való aktív részvétele révén hazánk Közép- és Kelet-Európa legfejlettebb iparjogvédelmi rendszerét alakította ki, amelynek működését azonban az azzal szembenálló KGST-környezet, és a piacgazdaság hiánya nehezítette. Napjainkban országunk lehetőséget kapott arra, hogy gazdaságát visszavezesse a világgazdaság korszerű folyamataiba. A történelmi esély valóra váltását a magyar iparjogvédelem a piacgazdaság, a csúcstechnika és a nemzetközi együttműködés követelményeivel való szoros lépéstartással hatékonyan előmozdíthatja. 3. Az iparjogvédelem filozófiája és koherenciájának alapja Az iparjogvédelem létoka, elvi-elméleti alapjai tekintetében a fejlett piacgazdaságú országokban kimunkált, klasszikus elméletek vannak (a szabadalmi és vele analóg jogok tekintetében: az ösztönzési, feltárási, jutalmazási és természetjogi elmélet; a védjegyek és más árujelzők tekintetében: a vállalkozói reputációvédelem és a fogyasztóvédelem elvei). Az elméleteknek más a súlypontja az amerikai stílusú individuális-kompetitív, a japán kompetitívkooperatív és a kettő szintézisét képviselő európai iparjogvédelemben. Valamennyi elvi-elméleti alap helytálló, különböző nézőpontokból fejezi ki az iparjogvédelem jogfilozófiai létokait, ezért indokolt ezeket az elméleteket a magyar jogtudományban is számon tartani, kutatni és oktatni. Az iparjogvédelmi jogterület belső koherenciájának, jogintézményei összetartozásának alapja az, hogy az iparjogvédelem alapvető vonatkoztatási pontja a piaci áru, tárgyai pedig az annak különböző strukturális szintjein elhelyezkedő, az áru értékére meghatározó jelentőségű technikai, esztétikai és szemiotikái jellegű szellemi értékkomponensek. A találmány, használati minta, növényfajta, integrált áramkör az áru tartalmát, az ipari minta az esztétikai megformálását képezik, míg a rajta elhelyezett árujelzők a fogyasztók tudatában tükröződő jó hírnevet szimbolizálják. A szellemi értékkomponensek közül a technikai és esztétikai jellegűek a dinamikus, változó összetevők, míg az árujelzők a statikus, maradandó komponensek. A szellemi értékkomponensek a termelési tényezőket (a földet, munkaerőt és a tőkét) áthatva emelik az áru objektív és szubjektív értékét (csökkentve a ráfordításokat, növelve a hasznosságot, gyorsítva a tőke megtérülését, és az árban technikai, esztétikai, illetve márkajáradék képzésére adva lehetőséget). 4. Az iparjogvédelem jogi természete Az iparjogvédelem és a szerzői jog jogi természetéről kialakult részelméletek (különösen a személyiségi elmélet, mint eredetelmélet, az immateriális javak joga, mint tárgyelmélet és a versenyjog, mint eszközelmélet) egymást kiegészítő viszonyban lévő, különböző nézetekből alkotott magyarázatok. Az iparjogvédelem és a szerzői jog oktatása és kutatása során nem egyetlen (a szellemi alkotások jogára vonatkozó) elmélettel, hanem a fejlett piacgazdaságú országok jogtudományának mai állása szerinti plurális, nyitott elméletrendszerrel kell dolgozni, amelyben valamennyi részelmélet helyet kaphat a maga érvényességi körében. Az elméletrendszer domináns eleme azonban csak olyan, a részelméletek fölé rendelhető szintézist képviselő elmélet lehet, amely a jogterület legátfogóbb és nemzetközileg legelfogadottabb, a jövő felé nyitott gondolkodási és szabályozási modelljét, valamint egységes terminológiáját nyújtja. Napjaink gazdasági és nemzetközi realitásának leginkább megfelelő, legmüködőképesebb és a nemzetközi jogi köztudatban, szakmai terminológiában is meggyökeresedett, konzisztens gondolkodási és szabályozási struktúra a szellemi tulajdon („intellectual property”), amely az e téren működő ENSZ Világszervezet (WIPO - World Intellectual Property Organisation) nevében, nemzetközi egyezményeiben és kiadványaiban is elfogadott szintézis a szellemi javak rendszerben tartására, a jogterület tárgyainak „szellemi” jellege és az alapjogviszonyok szabályozásának „tulajdoni” szerkezete alapján. A szellemi tulajdon tárgya nem szűkíthető le a szellemi alkotásokra, másik tárgya az árujelzők által szimbolizált, a piaci köztudatban tükröződő üzleti, továbbá az alkotói jó hírnév mint szellemi szubsztancia. Az értekezés részletesen elemzi a szellemi tulajdonnal kapcsolatos külföldi irodalmat és a magyar hagyományokat. 5. Az iparjogvédelem, a verseny és a monopóliumok összefüggése Az iparjogvédelmi jogok mint az árutermeléssel és áruforgalommal kapcsolatos kizárólagos jogok látszólag ellentmondanak az egészséges piacstruktúrára vonatkozó piacgazdasági posztulátumnak, a verseny szabadságának, amely mellett a monopólium versenytorzító hatású gazdasági összeesküvés. A szabadalom „ monopólium-paradoxonának” feloldása az, hogy a szabadalmi jog — mint szellemi tulajdon — nem tekinthető monopóliumnak, mivel a kizárólagos, prokompetitív és a kooperatív elemek piackonform ötvözete.
