Iparjogvédelmi Szemle, 1992 (97. évfolyam, 1-6. szám)

1992 / 1. szám - Dr. Ficsor Mihály: Iparjogvédelmünk az európai integráció tükrében

Iparjogvédelmünk az európai integráció tükrében 27 összefüggésben mehet csak végbe, másrészt nem szo­rítkozhat az oltalmazhatóság feltételeire vagy a be­jelentési és az oltalommal összefüggő eljárások sza­bályaira, hanem — és gazdasági szempontból inkább — nagyban érintenie kell az iparjogvédelmi oltalom tartalmának és korlátainak, az oltalomból folyó jogok gyakorlásának és kikényszerítésének kérdéseit is. Ez utóbbiakat illetően iparjogvédelmünk europaizálásá­­nak túl kell terjednie a szűkebben vett jogterületen, s a kereskedelmi és versenyjog, a vámjog, a polgári eljárásjog és a büntetőjog egyes rendelkezéseit is meg kell változtatnia vagy legalábbis ki kell kényszerítenie hatékony és következetes alkalmazásukat. Mivel a társulási megállapodás is külön kiemeli, célszerű talán példaként venni az iparjogvédelmi oltalomból folyó jogok kikényszerítésének kérdését. Magyarország nem számít a bitorlók paradicsomá­nak, a bitorlási esetek száma nem haladja meg az eu­rópai átlagot. A bitorlással, a szellemi javak jogtalan elsajátításával szembeni küzdelem szervezeti, eljárási és jogi feltételrendszere nagy hagyományokra tekint vissza. Tradicionálissága azonban az idő múlásának csapdájába esett: e hagyományos eszköztár már nem tud a felgyorsult üzleti, piaci élettel lépést tartani; a gyorsan „felfutó” és „kifutó” árukkal kapcsolatban az évekig tartó bitorlási perek csak utólagos — s már ezért sem teljes — orvoslást tudnak csak nyújtani. Hazánknak az ipari tulajdonjogok kikényszeríté­sét egyrészt a jogsérelmet szenvedő részére rendel­kezésre álló polgári jogi, polgári eljárásjogi eszközök „áramvonalasításával”, másrészt egyes közjogi intéz­kedéseknek a megteremtésével, illetve szigorításával kell hatékonyabbá tennie. A magyar Polgári Törvénykönyv 85. §-ának (4) be­kezdése a szellemi alkotásokhoz fűződő jogok megsér­tése esetére lehetőséget ad arra, hogy a bíróság ideig­lenes intézkedést tegyen — ideértve a jogsértés eszkö­zének zár alá vételét is —, ha a jogsértést valószínűsí­tették, és a késedelem jóvá nem tehető kárral járhat. Hasonlóképpen alkalmazható iparjogvédelmi perek­ben Polgári Perrendtartásunknak az ideiglenes intéz­kedésre vonatkozó az a rendelkezése (156. §(4) bek.), amelynek értelmében a bíróság a szükségesnek mu­tatkozó ideiglenes intézkedéseket az azokra vonat­kozó külön jogszabályok rendelkezései szerint teszi meg.20 A jogkikényszerítés szempontjából fontos továbbá Polgári Perrendtartásunknak az előzetes bizonyítás­ról szóló 207. §-a is, amely szerint az érdekelt fél kérel­mére akár a per megindítása előtt, akár annak folya­matban léte alatt előzetes bizonyításnak van helye, ha valószínűnek mutatkozik, hogy a bizonyítás a per folyamán, illetőleg annak későbbi szakaszában már nem lenne sikeresen lefolytatható, vagy az jelentős nehézséggel járna. A bíróság az előzetes bizonyítás elrendeléséről sürgős esetben az ellenfél meghallga­tása nélkül is határozhat. Ezeket a perjogi eszközöket, bár alkalmasak arra, hogy a hosszadalmas bitorlási pert megelőzően le­hetővé tegyék a — feltételes és ideiglenes — jogor­voslást és a bizonyítékok biztosítását, bíróságaink — sajnos — csak elvétve alkalmazzák. Bírósági gyakor­latunk túlzott óvatosságát, vonakodását e területen ezért — a társulási megállapodásra is figyelemmel — enyhítenünk kell, akár a szóban forgó szabályoknak a szabadalmi törvényünk folyamatban lévő reformjá­hoz kapcsolódó áramvonalasítása árán is. Az iparjogvédelmi oltalmak kikényszerítésére vo­natkozó közösségi és tagállami szabályok szempont­jából a bitorlás elleni közhatalmi védekezésben van nagyobb adósságunk. Elkerülhetetlennek tűnik olyan határ- és vámintézkedések meghonosítása, amelyek — az európai gyakorlattal összhangban — megaka­dályozzák a hamisított, bitorlással előállított áruk forgalomba kerülését. Végül érdemes röviden áttekinteni azt, hogy Ma­gyarország az EPC-hez milyen feltételekkel csatla­kozhat, s hogy e csatlakozás várhatóan milyen hatást gyakorol majd a magyar szabadalmi jogra. Az EPC 58. és 87. cikkéből következően európai szabadalmi bejelentést nemcsak a tagállamok hono­sai, hanem lényegében bárki — természetes vagy jogi személy, illetve a jogi személyekkel egy tekintet alá eső szervezet — tehet függetlenül attól, hogy mely országban van a székhelye, lakóhelye, hogy milyen állampolgár; s a Párizsi Uniós Egyezmény tagorszá­gában, illetve arra vonatkozóan tett szabadalmi be­jelentésére — honosságától, állampolgárságától füg­getlenül — bárki alapíthat az európai szabadalmi be­jelentésével kapcsolatban elsőbbséget.21 Ebből következik, hogy a magyar bejelentők számára már ma is nyitva áll az európai szabadalmi rendszer, minden korlátozás nélkül tehetnek európai szabadalmi bejelentést — akár ún. „first filing”­­ként, akár a nemzeti bejelentésen alapuló elsőbbség igénylésével. A magyar bejelentők élnek is ezzel a lehetőséggel — ha nem is nagy számban (1990-ben pl. 103 magyarországi eredetű európai szabadalmi bejelentést tettek).22 Az EPC-hoz való csatlakozásunk fő eredménye az lenne, hogy Magyarországra kiterjedően is be le­hetne nyújtani európai szabadalmi bejelentéseket. Az EPC 3. cikke szerint ugyanis az európai szabadal­mat egy vagy több szerződő államra nézve lehet kérni; csatlakozásunkat követően a bejelentők hazán­kat is megjelölhetnék európai szabadalmi bejelenté­seikben. A külföldi bejelentők tehát választhatnának, hogy európai szabadalmi bejelentéssel (s azon belül többnyire a PCT-vel való kombinációban ún. „euro- PCT”-úton) vagy pedig — a Párizsi Uniós Egyez­mény szerinti elsőbbség igénybevételével — hagyo­mányos nemzeti bejelentéssel szerezzenek-e szabadal­mat Magyarországon. A Magyarországra megadott európai szabadalom — az EPC 2. cikkének (2) bekezdése értelmében — a Magyarországon megadott nemzeti szabadalommal azonos hatályú és azonos feltételek alá tartozó lesz, feltéve, hogy az EPC másként nem rendelkezik. Ez

Next

/
Oldalképek
Tartalom