Iparjogvédelmi Szemle, 1992 (97. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 1. szám - Dr. Ficsor Mihály: Iparjogvédelmünk az európai integráció tükrében
26 dr. Ficsor Mihály Végül nem szabad megfeledkezni arról, hogy a Római Szerződés maga is tartalmaz az iparjogvédelemre közvetlenül is vonatkozó rendelkezéseket. E körbe tartoznak a szerződés 85.-86. cikkei, amelyeknek az iparjogvédelemmel való összefüggéseit a szabadalmi és a know-how licenciaszerződések egyes kikötéseire vonatkozó — s már említett — csoportos mentesítést nyújtó rendeletek részben már tisztázták. Ide tartozik továbbá a szerződés 36. cikke, amely azokat az ún. gazdasági klauzulákat („economic clauses”) tartalmazza, amelyek értelmében az áruk szabad áramlására vonatkozó — és a 30.-34. cikkek szerint tilos — korlátozások megengedhetőnek minősülhetnek, ha az ipari tulajdon védelme érdekében szükségesek, feltéve, hogy e korlátozások nem jelentenek önkényes diszkriminációt, és a tagállamok közti kereskedelem burkolt korlátozására sem vzetnek.15 Ez a szakasz feloldani látszik az áruk szabad mozgásának elve és a nemzeti iparjogvédelmi oltalom territorialitása közti konfliktust. E rendelkezés megfelelő értelmezéséhez járult hozzá az EK Bíróságának árnyalt gyakorlata. A bíróság döntései16 értelmében az oltalmazhatóság feltételei, az oltalom tartalma és terjedelme a nemzeti jognak van alárendelve. Az iparjogvédelmi oltalomból folyó jogok gyakorlására azonban már a közösségi jog is kiterjed, sőt kollízió esetén — primátusának elve alapján — a nemzeti joggal szemben is érvényesül. E megközelítésből következik az az elmélet, amely az iparjogvédelmi kizárólagos jog elhasználódásának, kimerülésének a nemzeti jogokban kialakult jogelvét közösségi szinten alkalmazza, s kimondja, hogy a jogosult hozzájárulásával a közösségben bárhol forgalomba került áruval szemben az oltalom már nem érvényesíthető, mert az az áruk szabad mozgásának elvébe ütközne. Az európai iparjogvédelmi integráció történetének és eredményeinek e rövid áttekintéséből az alábbi következtetések vonhatók le. Noha közösségi oltalom még egyetlen oltalmi fajtára vonatkozóan sem jött létre, a szabadalmakat és a védjegyeket illetően a közeli jövőben az „integrációs rakéta” e „fokozata” is működésbe fog lépni. A közösségi szabadalom és védjegy ugyanakkor — legalábbis rövid távon — nem jelenti majd a nemzeti szabadalmak és védjegyek mellőzését: a bejelentő, az oltalom megszerzője választhat majd, hogy nemzeti úton nemzeti szabadalmat vagy európai úton nemzeti szabadalmakat vagy pedig európai úton közösségi (és — az EK-n kívüli EPC- tagországokban — nemzeti) szabadalmat, illetve közösségi vagy nemzeti védjegyet kíván-e szerezni. E „forum shopping” hosszabb távon feltehetőleg oda fog elvezetni, hogy az iparjogvédelem területén a túlnyomórészt ma még nemzeti keretek közt zajló jogélet17 közösségi keretek közé helyeződik, s az iparjogvédelemben a közösségi jog háttérbe szorítja a nemzetit. A jogközelítésnek — úgy tűnik — jó esélyei vannak a csúcstechnika jogi védelmét illetően. Ennek magyarázata egyrészt az lehet, hogy a csúcstechnika kifejlesztésére összpontosított erőforrások is nemzetköziek; a csúcstechnika területén a lépéstartáshoz közösségi programok összehangolt végrehajtására van szükség, ami igényli a kiszámíthatóságot és a feltételek egységességét biztosító jogi harmonizációt. Másrészt nyilván könnyebb konszenzust kialakítani az újonnan felmerülő kérdések megválaszolásában, mint a nemzeti hagyományoktól megszabadulni az iparjogvédelem tradicionális területein. Fel kell figyelnünk továbbá arra a körülményre is, hogy az iparjogvédelmet illetően fokozottan igaz az a megállapítás, hogy „a közösségi jog külső közege is jogilag rendezett tér, amelybe a közösség vagy a saját nevében vagy tagországai révén szorosan beletartozik” (Várnay)18. Az európai iparjogvédelmi integráció — mint azt az előzőekben számos példa illusztrálta — az univerzális iparjogvédelmi együttműködéssel szoros kölcsönhatásban alakult ki és fejlődik tovább, s a közeli jövőben várhatóan megkötésre kerülő, az iparjogvédelem globális harmonizációjára irányuló nemzetközi szerződések — mint amilyen az ún. Patent Law Treaty vagy a védjegyjogi harmonizációs szerződés a WIPO keretében vagy az ún. TRIPS-megállapodás a GATT-hoz kapcsolódóan — várhatóan egyrészt számos európai szinten lezajlott harmonizációt globális jogközelítésként folytatnak, másrészt az európai iparjogvédelmi joganyagot is megmozgatják, igazodásra kényszerítik. Mivel Magyarország viszonylag nagy súllyal vesz részt a nemzetközi iparjogvédelmi együttműködésben, jó lehetőségei vannak arra, hogy az univerzális harmonizációt megteremtő nemzetközi szerződések tartalmának alakításával hatást gyakoroljon arra a közösségi jogra, amelyhez iparjogvédelmét köteles hozzáigazítani. A Magyarországot közvetlenül érintő következtetések előtt szükséges megjegyezni, hogy a magyar iparjogvédelem jelentős eredményekkel és értékekkel „dicsekedhet”. Piacgazdasági elveken alapul az 1969-ben született szabadalmi, illetve védjegytörvényünk és az 1978-ban kiadott törvényerejű rendelet az ipari minták oltalmáról. 1992. január 1-jén pedig hatályba léptek azok a törvények, amelyek két új oltalmi formával — a használati minták, illetve a mikroelektronikai félvezető termékek topográfiája oltalmával — gazdagították a magyar iparjogvédelem oltalmi „választékát”.19 Magyarország tagja valamennyi fontos nemzetközi iparjogvédelmi szerződésnek. Mindezt a társulási megállapodás szövegezése azzal ismeri el, hogy arról szól: hazánknak „folytatnia” kell az iparjogvédelem fejlesztését. A magyar iparjogvédelmi jogszabályoknak a közösségi joggal való harmonizációja az előzőekből következően egyrészt az univerzális jogközelítéssel