Iparjogvédelmi Szemle, 1992 (97. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 1. szám - Dr. Ficsor Mihály: Iparjogvédelmünk az európai integráció tükrében
Iparjogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 97. évfolyam, II. 1992. február DR. FICSOR MIHÁLY Iparjogvédelmünk az európai integráció tükrében Brüsszelben, a Charlemagne-palotában 1991. december 16-án Antall József, hazánk miniszterelnöke, valamint Van den Broek, az Európai Közösségek Tanácsának soros elnöke és Andriessen, a brüsszeli főbizottság elnökhelyettese aláírta az Európai Közösségek és Magyarország közti társulási szerződést. A társulási megállapodás a szellemi tulajdonra is kiterjed.1 Az iparjogvédelem szempontjából a megállapodás következő elemeit kell kiemelni: Magyarországnak folytatnia kell a szellemi, ipari és kereskedelmi tulajdoni jogok oltalmának fejlesztését. E fejlesztés eredményeképpen a megállapodás hatálybalépésétől számított öt éven belül az oltalomnak a közösségben fennállóhoz hasonló szintet, színvonalat kell elérnie, ideértve a jogkikényszerítés eszközeit is. Végül — az előbb említett határidőn belül — Magyarországnak kérnie kell az európai szabadalmak engedélyezéséről szóló Müncheni Egyezményhez (European Patent Convention; a továbbiakban: EPC) való csatlakozását. A megállapodás felsorolt elemeinek jobb megértése és megfelelő értékelése érdekében fel kell mérnünk, hogy a szellemi tulajdonnak az EK-ban meglévő színvonala mit jelent, mit testesít meg, a magyar iparjogvédelem ehhez képest hol tart, s az EPC-hez való csatlakozás — ami feltehetően megelőzi Magyarországnak az EK-hoz tagként való csatlakozását — szabadalmi jogunkra milyen hatást fog gyakorolni. A társulási megállapodás nagy súlyt helyez a szellemi tulajdon kérdéseire. Ennek magyarázata az, hogy az „ipari együttműködés kedvező környezetét szolgáló jogi infrastruktúra” megteremtése érdekében a „gazdasági folyamatok hard core-ját jelentő területeken egységes-harmonizált jog” (Mádl)2 létrehozását tűzte ki az ún. Fehér Könyv az EK-n belül is. E kemény maghoz tartoznak az ipari tulajdon tárgyai is, mint „a piaci áru...különböző strukturális szintjein elhelyezkedő, az áru értékére és használati értékére meghatározó jelentőségű technikai, esztétikai és szemiotikái jellegű szellemi értékkomponensek, amelyeknek e funkciójuk teremt fedezetet ahhoz, hogy szellemi javakként önállóan is forgalomképesek legyenek” (Bobrovszky).3 A termelési tényezők hatékonyságát javító, ugyanakkor a beruházásokkal kapcsolatos kockázatot növelő szellemi értékösszetevők jogtalan elsajátításával szemben védelmet nyújtó, a piaci bizonytalanságot csökkentő, a tőke extraprofittal való és gyors megtérülését előmozdító iparjogvédelmi oltalom jelentősége felértékelődött az EK keretében kibontakozott széles körű kutatási és fejlesztési együttműködés és a fejlett technikán alapuló intenzív gazdasági verseny viszonyai közt. „Az iparjogvédelmi eszközök ugyanis a versenyelvű piacgazdaságokban a legfontosabb piachódító, megtartó, fejlesztő, továbbá kockázatminimalizáló és profitmaximalizáló eszközök közé emelkedtek, amelyek révén az adott szellemi értékek és az azokon alapuló áruk tekintetében a jogait rendeltetésszerűen gyakorló jogosult — a monopolellenes kartellszabályok tilalma alá nem eső — konkurenciamentes állapotot és a kínálat koncentrálásával, a kereslet függvényében áralakító hatalmat szerez. A szabadalmi és más iparjogvédelmi eszközök ugyanakkor nemzetközileg kialakult jogi kereteket nyújtanak a technológiai transzferhez, egy-egy piaci sikert ígérő találmány köré közös vállalkozás (joint venture), nemzetközi együttműködés szervezéséhez. Ez annál inkább igaz, minél inkább jelenik meg egy vállalkozás tucatáruk helyett intelligens műszaki árukkal és márkás specialitásokkal.” (Bobrovszky)4 Az európai iparjogvédelmi legiszláció a jogharmonizáció felől indulva halad a közvetlenül közösségi jog felé. Az EK iparjogvédelmi integrációját szokás „sikertörténetként”5 emlegetni, ami a jogközelítés eredményeit illetően feltétlenül helytálló is, a kötelező és közvetlenül alkalmazható közösségi jog6 szempontjából azonban nem. Ez utóbbi szinten ugyanis mind ez ideig három, az EK szervei által alkotott jogszabály született: a tanács 1986-ban kelt rendelete a hamisított áruk szabad forgalomba kerülését megakadályozó intézkedésekről7 (e rendelet felhatalmazza a védjegy tulajdonosát arra, hogy a vámhatóságoktól intézkedést kérjen a lajstromozott védjegyével azonos megjelöléssel jogosulatlanul ellátott áruk forgalomba kerülésének megakadályozására); valamint a bizottság két rendelete a Római Szerződés 85. cikke (3) be
