Iparjogvédelmi Szemle, 1992 (97. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 1. szám - Dr. Héléne Papaconstantinou: A szabadalmi ügyvivők szerepe és feladatai
Iparjogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 97. évfolyam, II. 1992. február DR. HÉLÉNE PAPACONSTANTINOU* A szabadalmi ügyvivők szerepe és feladatai 1. Bevezetés 1. Mostani előadásom célja az, hogy a figyelmet a szabadalmi ügyvivők feladataira és szerepére, valamint társadalmi hasznosságára irányítsam és körvonalazzam a hivatásos „szabadalmi ügyvivővé” váláshoz szükséges követelményeket mind nemzeti, mind nemzetközi szinten. Mindenekelőtt hozzávetőlegesen szeretném meghatározni a szabadalmi ügyvivő fogalmát; szabadalmi ügyvivő az a személy, akinek mestersége a szabadalmi bejelentés benyújtásával és a szabadalom engedélyezésével kapcsolatos eljárásban való részvétel — természetes vagy jogi személyek nevében — az adott országban vagy bárhol máshol; az említetteken kívül közreműködik az iparjogvédelmi hivatalok előtt folyó szabadalmi eljárások vitelében. Fenti meghatározás az Európai Szabadalmi Egyezmény 14 szerződő államában működő ügyvivőkre vonatkozik, akik nemzeti szabadalmi ügyvivőként vagy nemzeti és európai szabadalmi ügyvivőként gyakorolják hivatásukat. 2. Nemzeti szabadalmi ügyvivő Az Európai Szabadalmi Egyezmény (ESZE) 14 szerződő államának mindegyike saját szabályokat állít fel a szabadalmi ügyvivői működéshez szükséges képesítésre vonatkozóan. Néhány ország Szabadalmi Ügyvivői Lajstrommal rendelkezik, és az ügyvivői hivatás gyakorlásához az ebbe való bejegyzés szükséges. Más országokban nincs lajstrom, és képesítő vizsga letételét sem írják elő. A) Számos országban különbséget tesznek ipari gyakorlatot és magángyakorlatot folytató ügyvivők között. Hollandia, Nagy-Britannia, Spanyolország, Görögország és Lichtenstein sorolható azok közé az államok közé, ahol egységes foglalkozási rendszert vezettek be, és e két területet nem különböztetik meg. A fennmaradó 9 országban nincs egységes rendszer, és a szabadalmi ügyvivők 2 csoportja külön testületekhez tartozik. Úgy tűnik, hogy az utóbbi évtizedekben az iparban főként szervezési és társadalmi okból alakultak ki a szabadalmi osztályok. A pénzügyi okok jelentősége nem számottevő e vonatkozásban. Több nagyvállalatnál a szabadalmi osztályokat néhány komolyabb iparjogvédelmi per következtében hozták létre. Ennek eredményeként a nemzeti szabadalmi ügyvivők ügyfélkörének összetétele az elmúlt években nyilvánvalóan megváltozott. A szabadalmi osztályok megnyitása előtt a legtöbb esetben szabadalmi ügyvivők intézték a nemzeti nagyvállalatok iparjogvédelmi ügyeit és bizonyos mértékig a nagy külföldi cégekét is. A szabadalmi osztályoknak a nemzeti nagyvállalatoknál történő megalakulásával a szabadalmi ügyvivők számára a magángyakorlat maradt, amelynek során a hazai kis- és középvállalatoknál fejtették ki tevékenységüket, és ebben az időszakban a nagy külföldi cégek ügyeivel is foglalkoztak. Az Európai Szabadalmi Hivatal (EPO) létrehozásával a legnagyobb külföldi cégek már kiestek a nemzeti szabadalmi magánügyvivők ügyfélköréből. A két formában praktizáló szabadalmi ügyvivő között harmonikus viszony van, és jelentős mozgás volt megfigyelhető mindkét irányban; elsősorban arról van szó, hogy a vállalatoktól nyugdíjba vonult ügyvivők újból magángyakorlatot folytatnak, vagy ezen a vonalon kezdenek működni. Az ipari és a magánterület között megvalósuló csere folytán nagyobb tapasztalatokat szerezhetnek a találmányok kereskedelmi hasznosítása vonatkozásában. Az ESZE nem tesz különbséget a magángyakorlatot folytató és a nagyvállalatok szabadalmi osztályain alkalmazott ügyvivők között. B) A szabadalmi ügyvivő állandó tevékenysége a szabadalmi, használati és ipari mintabejelentések benyújtásából, valamint a velük kapcsolatos ügyintézésből áll, nemzeti és nemzetközi szinten. Az elmúlt években az ismeretek lényegesen bővültek a védjegyjog, a licenciatevékenység, a szerzői jog, a közös vállalatok, a franchising stb. kérdéseivel, a szabadalmi szakmán belül. Az említett munkák közül sok hagyományosan inkább jogászi mint szabadalmi ügyvivői feladatnak tekinthető. A szabadalmi ügyvivői teendők közé tartozik továbbá a megújítási illeték befizetése, amely nem is annyira érdemi munkának, mint inkább kiegészítő Az Európai Szabadalmi Hivatal előtt eljáró Hivatásos Képviselők Intézetének volt főtitkára, európai szabadalmi ügyvivő.
