Iparjogvédelmi Szemle, 1992 (97. évfolyam, 1-6. szám)

1992 / 1. szám - Dr. Héléne Papaconstantinou: A szabadalmi ügyvivők szerepe és feladatai

16

dr. Héléne Papaconstantinou

szolgáltatásnak nevezhető. A 70-es években több olyan európai és USA-beli cég tűnt fel, amelyek felkészültek szakmai cégek és szabadalmi ügyvivők alakiságainak és számláinak gépesítésére, és munkájuk a megújítási illetékek fizetésére is kiterjedt.

Az előbbiekhez kapcsolódva utalok a Luxemburgi Európai Bíróság közelmúltban hozott határozatára, amelynek értelmében az éves illetékek befizetése nem tartozik az ügyvivő kizárólagos feladatai közé, ily módon azt bármely alacsonyabb képesítésű harmadik személy elvégezheti.

Viszonylag új jelenségnek számít a szabadalmi ügyvivőnek a szerzői jogban való érdekeltsége, amely elvileg a szoftver és a formatervezés területén folyó kiegészítőtevékenységből ered. A kutatás is részét képezi a szabadalmi ügyvivő feladatának, bár a legutóbbi években ez1, megfelelő szakosodott szervezetek vették át, és sikeres üzleti vállalkozássá fejlődött.

Lényeges szempont, hogy ma a korábbiaknál több iparjogvédelmi ismeretre tesznek szert azok az ügyvivők, akik a „tökéletes szabadalmi ügyvivő” címet szeretnék kiérdemelni, mint azok, akik csak az ügyvivőtől megkövetelt alapismereteket szerzik meg, és minimális tudásszintet érnek el.

Míg a nagy cégek osztályán tevékenykedő vagy kiterjedt magángyakorlatot folytató szabadalmi ügyvivőtől nem kívánnak meg több tudást, mint ami egy nehéz vizsga letételéhez szükséges, a hivatását űző szakembernek mind az iparban, mind a magángyakorlatban — versenyhelyzete javítása érdekében — elengedhetetlenül szükséges a folyamatos, megbízható képzés.

C) Gyakran hangsúlyozzák, hogy minden szabadalmi ügyvivőnek idegen nyelvi képesítéssel kell rendelkeznie, de ez nem elsőrendű fontosságú. Lehetséges, hogy egyes ügyfelek jobban megbíznak szolgáltatásaiban, de nem jelenthetjük ki, hogy idegen nyelv ismerete nélkül senki sem válhat szabadalmi ügyvivővé. A gyakorlatban azonban minden jobb ügyvivő a munkájával kapcsolatos kifejezéseket legalább egy másik nyelven is ismeri.

D) Majdnem minden szerződő államban a szabadalmi ügyvivők műszaki egyetemi oklevéllel rendelkeznek. Egyedül Görögországban kizárólag jogászok látják el a szóban forgó munkakört. Spanyolországban működhetnek mind műszaki, mind jogász végzettségű ügyvivők.

Milyen elsődleges képesítés szükséges nemzeti szinten az adott szakmai tevékenység megkezdése előtt? Műszaki vagy tudományegyetemen szerzett oklevél az adott hivatás gyakorlásának előfeltétele, de csupán ez nem elég. A szóban forgó pályát választó személyeknek legalább 3 éves szakmai alapképzésben kell részt venniük. Ez azt jelenti, hogy munkaadójuk, egy bejegyzett szabadalmi ügyvivő mellett kell tevékenykedniük és valóságos ügyekbe kell bekapcsolódniuk, hogy tapasztalatot szerezzenek

munkájuk értékelése és felügyelete révén. A gyakorlat helye a vállalatok iparjogvédelmi osztálya is lehet.

E) A 14 szerződő állam felében (Ausztria, Belgium, Franciaország, Hollandia, Németország, Nagy- Britannia és Olaszország) a pályakezdőknek képesítő vizsgát kell tenniük. Hangsúlyozni szeretném itt, hogy a sikeres Európai Képesítő Vizsga ténye még nem jogosít fel a szerződő államok szabadalmi ügyekben történő képviseletének ellátására az Európai Szabadalmi Hivatal előtt (kivéve Luxemburgot).

3. Európai szabadalmi ügyvivő

A) Az ESZE 163. cikke felsorolja azokat a rendelkezéseket, amelyek a szabadalmi ügyvivőknek az EPO Hivatásos Képviselők Lajstromába történő, átmeneti időszakra szóló bejegyzését szabályozzák.

Ez az átmeneti időszak az alapító szerződő államok állampolgárai számára 4 év volt, a csatlakozó államok esetében pedig 1 év. Az utóbbiak számára meghatározott 1 év folyamán bármely természetes személlyel kiegészíthető a lajstrom, az alábbi feltételek mellett:

aa) az illetőnek az egyik szerződő állam állampolgárának kell lennie;

bb) az illetőnek egyik szerződő állam területén szolgálati vagy munkahellyel kell rendelkeznie;

cc) jogosultnak kell lennie természetes vagy jogi személyek szabadalmi ügyekben történő képviseletére annak a szerződő államnak a központi iparjogvédelmi hivatala előtt, amelyben szolgálati vagy munkahellyel rendelkezik.

Ha valamely szerződő államban a képviselet ellátására való jogosultság nem függ külön szakmai képesítések követelményétől, a lajstromba történő bejegyzést kérvényező személyeknek legalább 5 éves gyakorlattal kell rendelkezniük az említett állam központi iparjogvédelmi hivatala előtti szabadalmi ügyekben.

B) Az EPO Lajstromába az átmeneti időszak után történő bejegyzést a 134. cikk szabályozza. Az európai szabadalmi ügyvivői pályára lépő személyeknek képesítővizsgát kell tenniük, hogy az EPO előtti ügyekben eljárhassanak.

Jelenleg évente egy alkalommal 8 városban lehet jelentkezni Európai Képesítő Vizsgára (München, Berlin, Hága, London, Párizs, Róma, Bern és Stockholm). A szerződő államok más városaiban is mód van a vizsga lebonyolítására, ha legalább 10 pályázó gyűlik össze.

A jelentkezési kérelemmel kapcsolatos részleteket, beleértve a jelentkezési lapokat, minden évben júniusban teszik közzé az EPO Hivatalos Lapjának a következő évi vizsgáztatásról szóló rovatában.

A vizsgáztatás szervezését és irányítását 9 tagú testület látja el, amely a vizsga lebonyolítására 3 vizsgabizottságot nevezett ki. Mindegyik ugyanannyi