Iparjogvédelmi Szemle, 1991 (96. évfolyam, 1-6. szám)
1991 / 2. szám - Jeremy Phillips Alison Firth: Bevezetés a szellemi tulajdon jogába. Dr. Ficsor Mihály könyvismertetése
Bevezetés a szellemi tulajdon jogába 49 „— információ, ismeret, tapasztalat, amely — gyakorlatban alkalmazható (műszaki, szervezési, gazdasági, üzleti jellegű), — lényeges (értékes, hasznos), — titkos vagy egyéb okból korlátozottan hozzáférhető.”9 Bobrovszky megközelítésében a know-how fogalma „minden gyakorlatban alkalmazható, funkcionális, utilitárius ismeretet felölel”. Nem zárja ki még az orvosi vagy pedagógiai jellegű ismereteket, módszereket sem. A Tpt. 5. §-a (3) bekezdésének a) pontja szerint üzleti titok a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó minden olyan tény, információ, megoldás vagy adat, amelynek titokban maradásához a jogosultnak méltányolható érdeke fűződik. A Tpt.-hez fűzött indokolás szerint a tény, információ, megoldás, illetőleg adat kifejezéseket tágan kell értelmezni. Ilyenek lehetnek például a tevékenységi feltételek, a pénzügyi helyzet, a vevőkör, a műszaki dokumentáció, a recept, a modell, a minta. Úgy tűnik, az angol jog sem ért kevesebbet üzleti titkon. Ezért vetődik fel a kérdés, hogy a know-how-n kívül nem lehet-e más is üzleti titok tárgya. Nem mondhatjuk-e azt, hogy a know-how egyik ismérve az, hogy titkos (vagy legalábbis korlátozottan hozzáférhető) de a titoknak nincs más ismérve csak az, hogy titkos (vagy mint az angol jogban láttuk: legalábbis korlátozottan hozzáférhető). Más szóval: gyakorlatban alkalmazható-e a versenytárs pénzügyi helyzetére vonatkozó információ vagy annak a ténynek az ismerete, hogy a versenytársak tárgyalásokat folytatnak egymással pl. fúzió céljából. Az ilyen tények, adatok titokban tartásához nyilvánvalóan méltányolható érdek fűződik illetve megismerésük, megszerzésük természetesen hatással lehet megszerzőjük üzletpolitikájára, növelheti annak eredményességét. De vajon ezek az ismeretek a maguk formájában, közvetlenül alkalmazhatók-e a gyakorlatban, mondanak-e valamit arról, hogy ezt az üzletpolitikát miként kell folytatni? Álláspontom szerint nem, s ezért tűnik úgy, hogy a know-howjellegü ismeretek bár jelentős, túlnyomó részét teszik ki mindannak, ami üzleti titok lehet, mégsem azonosítható az az üzleti titok a know-how-val. Bobrovszkynak az az okfejtése, amely szerint a napi rutinhoz tartozó szakmai ismeretnek, professzionális közhelynek know-howként nincs árupotenciálja, mert azzal csak „a versenyhelyzetet javító, a gyakorlatban szellemi tőkeértéket képviselő (tehát hozammal alkalmazható) lényeges, hasznos, értékes ismeretek és tapasztalatok rendelkeznek”, arra utal, hogy Bobrovszky szerint a know-how tekintetében a szabadalmi jogi nemnyüvánvalósághoz hasonló, de lényegesen alacsonyabb szintű minőség követelmény áll fenn, amelyet Bobrovszky hasznos jellegnek, lényegességnek, értékességnek nevez.10 A know-how és az üzleti titok különbözőségét támasztja alá ez az okfejtés is: hiszen vannak olyan üzleti titkok (pénzügyi adatok, címlista a vevőkről stb.), amelyekre nézve az említett minőségi követelmény nem érvényesíthető. Ami pedig a know-how oltalmának és az üzleti titok védelmének viszonyát illeti, arra nézve az előzőekkel összhangban az mondható el, hogy a knowhow — mivel korlátozottan hozzáférhető (titkos) ismeret -— részesül a titkokat általában megillető jogi védelemben, ám a titokvédelemnek más tárgyai is lehetnek, mint a know-how. Más szóval: a know-how oltalom lényege a korlátozottan hozzáférhető ismereteket mint ilyeneket megillető sajátos titokvédelem, a titokvédelem azonban — mint azt Phillips és Firth is kifejti — általánosabb kategória. Az angol példa szerint az Egyesült Királyság trónörökös párját természetesen titokvédelem illeti meg azon magánügyükre nézve, hogy gyermeket várnak. Amíg a királyi család várható gyarapodásának híre nem kerül nyilvánosságra, az erről szóló információnak nyilván vagyoni értéke van, bármelyik újság nagy pénzeket fizetne érte, hogy elsőként „hozhassa le”. Ez a vagyoni érték időleges. Ha már egyszer egy lap szertekürtöli a királyi fogantatás szenzációját, többé az információnak nincs árupotenciálja. Összességében a titokvédelem különböző szintjei húzhatók meg: a személyhez fűződő jogok alapján mindenféle titok (legyen bár magán vagy üzleti) attól függetlenül védelemben részesül, hogy a titok rendelkezik-e árupotenciállal, vagyoni értékkel; a titkok jelentős hányada vagyoni értéket is képvisel, árupotenciállal rendelkezik, e titkok zöme üzleti titok; az üzleti titkok túlnyomó részét teszik ki a know-how jellegű, azaz a gyakorlatban alkalmazható ismeretek. A különböző szintekhez igazodva a védelem tartalma is differenciálódik: a magántitkok körében (1. a trónörökösök magzatát) „mérnöki visszafejtésről” vagy „független, párhuzamos fejlesztésről” nyilván szó sem lehet, ezért annak sincs értelme, hogy a védelem hatálytalanságáról szóljunk e tevékenységekkel kapcsolatban. Valójában nem is arról van szó, hogy a titokvédelem hatálytalan e cselekményekkel szemben, hanem arról, hogy a független fejlesztő vagy a mérnöki visszafejtést végző nem is sérti a titkot. A titokvédelem különböző szintjein továbbá a védelem tartalma annyiban is differenciálódhat, hogy más és más jogkövetkezményeknek lehet súlya. Ezt a hazai tételes jog is kifejezésre juttatja, hiszen a Ptk. 87. §-ának (2) bekezdése szerint a külön jogszabályok hatálya alá nem tartozó szellemi alkotásokat és a személyek vagyoni értékű gazdasági, műszaki, szervezési ismereteit és tapasztalatait (azaz know-how-ját) érintő védelem körében a jogosult — a személyhez fűződő jogok (azaz itt: bármifajta titok) megsértése esetén irányadó polgári jogi igényeken túl — azt is követeheti, hogy az eredményeit elsajátító vagy felhasználó személy részeltesse őt az elért vagyoni eredményben. A PASSING OFF ÉS A SZOLGAI UTÁNZÁS A passing off számtalan definícióját lelhetjük föl az angol joggyakorlatban és jogirodalomban, valamint
