Iparjogvédelmi Szemle, 1991 (96. évfolyam, 1-6. szám)
1991 / 1. szám - Dr. Bobrovszky Jenő: Az üzleti titok (know-how) védelme és az utánzás szabadsága
20 dr. Bobrov8zky Jenő — csak akkor vehető igénybe, ha az ismeret nem áll szabadalmi vagy más hasonló tartalmú regisztrált oltalom alatt; — a szolgálati jogviszonyban létrejött ismeret, tapasztalat nem nyer know-how oltalmat a munkáltatóval szemben, az arra vonatkozó rendelkezési jog a munkáltatót illeti meg. A know-how védelem esetén lényegében a szellemijavak birtokvédelmének egyik megnyilvánulásáról van szó. Ez az oltalom a de facto birtokhelyzetet védi, amelyben az a körülmény, hogy a birtokos a szellemi javakat magához veszi vagy azok más módon hatalmába kerülnek a szellemi javak specifikumának megfelelően a jogilag vagy ténybelileg korlátozott hozzáférhetőség révén fejeződik ki. Az oltalom a „tulajdon látszatához” fűződik, ezért nincs állami aktushoz, külön területi vagy időbeli korláthoz kötve. Az oltalom — a szabadalmi oltalomtól eltérően — nem abszolút, hanem csak relatív kizárólagosságot jelent, mivel a független fejlesztővel és a visszafej tővel szemben nem véd. A szabadalom (mint az államilag regisztrált kizárólagos jogon alapuló „szellemi tulajdonjog”) és a know-how oltalom (mint a jogilag védett kizárólagos helyzeten alapuló „szellemi birtokjog”) lényegében ugyanannak a jogi éremnek a két oldala, az oltalom két formája, amely az ismeretáru értékét befolyásolja. A forgalomban ugyanis az áru maga az ismeret, amely a know-how oltalom révén viszonylagosan, a szabadalmi oltalom révén pedig abszolút módon elkülönül a közkincstől. Az oltalom két formája tehát csak az ismeret árupotenciálját növeli, de nem jelenik meg külön „jogáruként”. Ennek megfelelően pl. a szabadalmi „oltalmi burok” megszűnése esetén az ismeretáru a maga „naturális” mivoltában továbbra is értékhordozó, tehát a kikötött díjazás jár, csak a szabadalmi abszolút kizárólagosság és értékfokozó hatása tűnik el. A know-how oltalom, mint a szabadalom és más nyilvános oltalom alternatívája kapcsán a magyar jogirodalomban is felmerült a kérdés, hogy a két oltalmi rendszer közül melyiket lehet a köz szempontjából előnyösebbnek, preferálandónak tekinteni. Lontai utal rá, miszerint kétséges, hogy makroszintű megközelítéssel előnyös tendenciaként értékelhető-e a know-how dinamikusabb előretörése a szabadalmazáshoz viszonyítva. Végülis a szabadalmi oltalom együttjár az új megoldás nyilvánosságra hozásával, míg a know-how-kénti kezelés rendszerint továbbra is titokban tartja az előnyös műszaki információt.29) Ez az álláspont helyeselhető, mivel a szabadalmi rendszer nagy előnye a közzététel révén a műszaki tanításnak a társadalom rendelkezésére bocsátása, majd az oltalom megszűnése után annak közkinccsé tétele. A fentieknek megfelelően a szabadalmi rendszert kompetitiv szemlélettel kell kialakítani, hogy az antitézisét képező üzleti titokvédelemnél általában vonzóbb legyen a találmányok jogosultjai számára. A gazdasági élet tényeként kell azonban elfogadni, hogy egyes találmányok esetében a jogosultak — a műszaki, piaci és egyéb szempontok figyelembevételével — az üzleti titokvédelmet (know-how oltalmat), mint alternatív és komplementer oltalmi rendszert választják. 19) A magyar jog — mint ismeretes — sokrétű, differenciált szabályozást tartalmaz a knowhow jogi védelméről. A Ptk. 86. § (3) bek. szerint a törvény védi azokat a szellemi alkotásokat is, amelyekről a külön (szabadalmi, újítási stb.) jogszabályok nem rendelkeznek, de amelyek társadalmilag széles körben felhasználhatók és még közkinccsé nem váltak. A 86. § (4) bek. szerint a személyeket (ideértve a jogi személyeket is) védelem illeti meg a vagyoni értékű gazdasági, műszaki és szervezési ismereteik és tapasztalataik tekintetében is. A végrehajtási szabály szerint a védelem a megkezdett vagy tervezett hasznosítás esetén a közkinccsé válásig illeti meg a személyeket. Az oltalom tartalmát illetően a Ptk. utal a személyhez fűződő jogok védelmére vonatkozó általános rendelkezésekre, amelyek lehetőséget adnak egyebek között a jogsértés megállapítására, a további jogsértéstől való eltiltásra, kártérítésre. Emellett a Ptk. 87. § (2) bek. szerint a jogosult azt is követelheti, hogy az eredeményeit elsajátító vagy felhasználó személy részeltesse őt az elért vagyoni eredményben. A Ptk-t kiegészítő további oltalmat nyújt a polgári jogi, a munkajogi és a versenyjogi titokvédelem. Ez a szabályozás túlságosan egy csapással vágta át a know-how Gordiuszi csomóját, ahelyett hogy vállalta volna a kibogozás feladatát, amely azután a bírói gyakorlatra maradt. A bírói gyakorlat mondta ki az ismeret és tapasztalat átruházhatóságát (BH 1986/8/322), amely több mint a felhasználás eredményében való részeltetés (mint utólagos „kármentő” megoldás). A bírói gyakorlat zárta ki továbbá a szolgálati jogviszonyban alkotott know-how kapcsán a munkáltatóval szembeni igényeket (BH 1986/8/320). A magyar iparjogvédelem nem ismeri a knowhow regisztráció intézményét, a gyakorlatban azonban a szabadalmi bejelentések révén egyes know-how típusú dokumentációkat „állami ügyiratként” iktatnak és az az illetéknemfizetés miatti elutasítás vagy visszavonás következtében az OTH őrizetében marad, publikussá nem válik, ugyanakkor egy prima facie bizonyítékot szolgáltat a bejelentés tárgyát képező, know-how jellegű ismeret birtokbantartásáról. Egy másik speciális vonás a magyar jogban a lehetőség a szabadalmi bejelentés közzétételének mellőzésére, majd a nyilvánosságrahozatal elkerü
