Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1990 (95. évfolyam, 1-6. melléklet
1990 / 2. szám - Dr. Gödölle István: Ismertetés Stauder „Szabadalom- és használati minta bitorlási eljárás az NSZK-ban, Nagy-Britanniában, Franciaországban és Olaszországban” című könyvéről és gondolatok a magyar szabadalombitorlási eljárásról
36 •Melléklet 1990/4 - SzKV DR. GÖDÖLLE ISTVÁN Ismertetés Stauder „Szabadalom- és használati minta bitorlási eljárás az NSZK-ban, Nagy-Britanniában, Franciaországban és Olaszországban” című könyvéről és gondolatok a magyar szabadalombitorlási eljárásról A szabadalom és a használati minta legfontosabb jellegzetessége a jogosult számára biztosított kizárólagos hasznosítási jog. A kizárólagosság a társadalom minden más tagjától és szervezetétől azt kívánja, hogy a hasznosítástól tartózkodjék. Általában követik is e tilalmat, de ez a magatartás nem alapozható egyedül erkölcsi normákra. Vannak és mindig lesznek határesetek, ahol a felek nem értenek egyet, és előfordulhat rosszhiszeműség is. Ezért a jog a szabadalmi és használati minta oltalom megsértéséhez, a bitorláshoz szankciókat fűz és a jogosult számára eljárásjogi eszközöket nyújt jogai érvényesítéséhez. Ezek közül a legfontosabb a bitorlási eljárás, amely a mai szabadalmi jogokban általában polgári per. A szankciók, de még inkább az eljárási eszköztár alapvető fontosságúak. Keveset ér az olyan jog, melynek tiszteletben tartása nem kikényszeríthető illetve nem biztosított. Ez nemcsak az iparjogvédelemben, hanem az összes jogterületen áll, a látszat jogok és a be nem tartott előírások melegágyai mindenféle jogtalanságnak és önkénynek. Ugyanazon cél elérésére az egyes államok különféle eszközöket kínálnak, az ezeket összevető jogösszehasonlítás a jogtudomány egyik legizgalmasabb területe. A megoldások színes csokrot alkotnak, az egyik ezen a talajon, a másik amazon virul, a harmadik esetleg csak vegetál saját földjén. Általában nincs egyetlen mindenki számára üdvözítő megoldás. A kertésznek gondosan kell mérlegelnie, melyik virág terem jól az ő földjén, és a már meghonosodott hogyan nemesíthető. I Dr. Dieter Stauder könyve1 a szabadalom és a használati minta bitorlási eljárás területén ilyen színes csokrot tár elénk. A könyv a müncheni Max-Planck-Institut für ausländisches und internationales Patent-, Urheberund Wettbewerbsrecht által gondozott iparjogvédelmi sorozat 79. köteteként jelent meg. Az alcím arra utal, hogy a szerző a jogösszehasonlításon túlmenően olyan „csemegét" kínál az olvasónak, amellyel a szabadalmi és használatiminta irodalomban ritkán találkozunk. Ez pedig a választott négy országban a bitorlási perek 1972 és 1974 közötti időszakra vett, teljességre törekvő statisztikai feldolgozása. A szerzőt három szempont vezette. Egyrészt, még a bejelentési és engedélyezési tevékenységről a szabadalmi hivatalok részletes statisztikákat tesznek közzé, a szabadalmakkal és a használati mintákkal kapcsolatos megadás utáni eljárásokról alig van közzétett statisztika. Ugyanezen iparjogvédelmi sorozat 46. köteteként megjelent már egy tényfeltáró tanulmány az NSZK-beli szabadalommegsemmisítési eljárásról.2 A jelen könyv alapja eme munka folytatása volt a Max- Planck-lnstitut-ban. Másrészt, a tényleges bitorlási eljárások statisztikai értékelése az eljárási jogok tekintetében új felismerésekhez vezethet. Harmadrészt, az Európai Szabadalmi Egyezmény (Müncheni Egyezmény) és méginkább a még hatályba sem lépett 1975-ös Közös Piaci Szabadalmi Egyezmény (Luxemburgi Egyezmény) felvetette a megadott szabadalmakkal kapcsolatos megsemmisítési és bitorlási eljárások egységesítésének kérdését.3 A Luxemburgi Egyezményhez 1985-ben egy, a bitorlási és érvényességi jogvitákról szóló jegyzőkönyvet (Streitregelungsprotokoll) fűztek, amely a közösségi szabadalmak tekintetében a jogvitákat részben európai fórumokra centralizálja.4’5 Az európai jogegységesítéshez a jelen könyvben publikált statisztikai adatok értékes támpontokat adhatnak. A felmérés az 1972-1974 időtartam alatt benyújtott bitorlási keresetek aktáinak kérdőíves feldolgozása és statisztikai kiértékelése útján történt. Az NSZK vonatkozásában mind a kilenc kizárólagos illetékességű elsőfokú bíróság (Landgericht) összes aktáját feldolgozták. A vizsgált időszakban 375 szabadalmi és 120 használati minta ügyben indult bitorlási per. A perek 96,3 %-a öt Landgericht előtt folyt (Düsseldorf, München I, Mannheim, Hamburg és Frankfurt). Nagy-Britannia esetében csupán a londoni High Court, Chancery Division-nál indult valamennyi per aktáját dolgozták fel. Ez a bíróság a vizsgált időszakban a megsemmisítési perekben kizárólagos illetékességgel bír, és feltehető, hogy szinte valamennyi bitorlási per szintén eme bíróságon indult, jóllehet ezekre nem volt kizárólagos illetékessége. Skócia és Észak-lrország illetékes bíróságaira nem terjedt ki a vizsgálat, az ottani
