Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1990 (95. évfolyam, 1-6. melléklet
1990 / 2. szám - Adler Györgyné: A második gyógyászati indikáción alapuló találmányok hivatali vizsgálata során szerzett tapasztalatok
30 • Melléklet 1990/4 - SzKV ADLER GYÖRGYNÉ A második gyógyászati indikáción alapuló találmányok hivatali vizsgálata során szerzett tapasztalatok A második és további gyógyászati hatás felismerésén alapuló találmányok szabadalmazásával kapcsolatos pozitív hivatali döntés után az érdemi vizsgálat az (1) irodalomban ismertetett szempontok alapján indult meg. A Hivatal az ilyen tárgyú találmányokkal kapcsolatos e'ső határozatait 1588. decemberében adta ki. Noha az azóta eltelt rövid idő általános következtetések levonását nem teszi lehetővé, a tapasztalatok ismertetése illetve elemzése mégis érdekes lehet. Minden ilyen típusú találmány szabadalmazhatóságának vizsgálata esetén alapvető kérdés, hogy az újonnan 'elismert gyógyászati hatás szakember számára következik V3gy nem következik az ismert gyógyászati hatásból. A szabadalmi törvény 2. §-a érteimében „új a megoÍGás, ha nem jutott olyan mértékben nyilvánosságra, hogy azt szakember megvalósíthatta". A szabadalmi törvényhez fűzött miniszteri indokolás szerint.......nemcsak a szó szerint egyező ismertetés nyilvánosságra jutása rontja le a találmány újdonságát, hanem az olyan mértékű nyilvánosságra jutás is. amely szakember számára elegendő útmutatást adott a megoldás valósításához .... A második indikációs találmányok esetén tehát azt kell vizsgálni hogy a szakirodalomban ismertetett gyógyászati ratás elegendő útmutatást adott-e szakember számára ahhoz, hogy felismerje az új hatást; vagyis egy adott betegség gyógyítására ismert szer hatásából következik-e egy másik betegség gyógyításának a lehetősége. Feirrv -ü! a kérdés, hogy a szakember ismeretanyaga alatt ;-Hen esetben mit kel! érteni. A szakterületen jártas szakértő itt egy biológus, orvos illetve farmakológus lehet, vagyis olyan szakember, aki ismeri ill. ismerheti egy adott szer szervezetben valr> működését, hogy pl. melyik receptorhoz kötődik vagy milyen enzimrendszeren kereszti)! fejti ki hatását az illető vegyület. A leírásban a technika állásának ismertetése során ki kell térni az iilető hatóanyag ismert hatására (hatásaira) és ehhez képest részletesen ki kell fejteni, hogy az ismert hatásból miért nem következik az illető hatóanyag szervezetben kifejtett újonnan felismert hatása. A leírásban történő megfelelő ismertetés hiányában vagy elégtelen ismertetés esetén a hivatal külön nyilatkozatot kérhet bejelentőtől. A nyilatkozat bármely, a szakmában jártas szakembertől származhat; ez lehet maga a feltaláló is, aki nyilvánvalóan szakterületének alapos ismerője, vagy lehet más szakértő is. A nyilatkozat lényegét szükséges a leírásban is ismertetni. Amennyiben a nyilatkozat nem meggyőző, vagyis ha kétségek merülnek isi az új hatás felismerésének újdonságával kapcsolatban, akkor a hivatal (általa választott) szakértőtői Is beszerezhet szakvéleményt. Amennyiben nem második, hanem további gyógyászati indikációról van szó, a nyilatkozatban, ill. a leírásban az összes ismert hatásra ki kell térni és mindegyikhez képest be kell mutatni a hatás váratlanságát. Az ismert hatás és az új hatás közötti összefüggés szempontjából — sematikusan — a következő csoportosításban foglalhatók össze a lehetőségek: 1) az ismert és az új hatás közötti összefüggés kézenfekvőnek látszik, pl. ismert vírusellenes hatás alapján az AIDS vírus elleni hatás felismerése; 2) az ismert és az új hatás között összefüggés feltételezhető, pl. az ismert perifériás értágító hatás alapján a vér reológiai tulajdonságaira gyakorolt hatás felismerése; 3) az ismert és az új hatás közötti kapcsolat „első ránézésre" nem állapítható meg, pl. az ismert helyi gyulladásgátló hatás alapján a per os kifejtett köszvény-ellenes hatás felismerése; 4) az ismert és az új hatás között feltételezhetően semmiféle összefüggés nincs, pl egy ismert keringésre ható szer helyi gyulladásgátló hatásának felismerése; 5) az ismert hatás és az új hatás a várthoz képest egymással ellentétes, pl. az ismert gyomormozgást elősegítő hatással szemben hányás elleni hatás felismerése. A példaként említett esetek mindegyikéről végülis a vizsgálat során ki derült, hogy az egyes hatások egymásból miért nem következnek. A hatásmechanizmusbeli eltérések részben a ieírásból, részben a nyilatkozatból voltak megállapíthatók. Az engedélyezett ügyek között elvétve olyan is akadt, ahol külön nyilatkozatra nem is volt szükség, mivel a hatások annyira távol estek egymástól, hogy külön magyarázatra nem szorult a nemkezenfekvőség (pl. ismert keringésre ható szer helyi — bőrön keresztül kifejtett — gyulladásgátló hatását ismerték fel). Néhány esetben a bejelentésre a hivatal nem adott szabadalmat, vagyis a bejelentést elutasította. Ezekben az esetekben a bejelentő nem új hatást fedezett fel, hanem például megkereste azt az optimális dózist, amelynél az ismert hatás még fellép. Ilyenkor nyilvánvaló, hogy a megoldás nem új, hiszen olyan
