Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1990 (95. évfolyam, 1-6. melléklet
1990 / 2. szám - Adler Györgyné: A második gyógyászati indikáción alapuló találmányok hivatali vizsgálata során szerzett tapasztalatok
1990/4 - SzKV Melléklet 31 optimum-keresésen alapul, amely a szakember köteles tudásához tartozik. Az engedélyezési eljárás során felmerülő következő kérdés az, hogy az oltalmi kör terjedelme milyen legyen, vagyis milyen általánosítás engedhető meg a leírásban ismertetett farmakológiai és egyéb adatok alapján. Mivel az ilyen találmányok lényege mindig egy meglepő felismerés, feltehető a kérdés, hogy egy adott vegyü- Itít meglepő tulajdonságának felismerése alapján milyen mértékű általánosítás lehetséges a hozzá hasonló vegyületek körében és hogy egyáltalán lehetséges-e valamilyen általánosítás. Az adott eset körülményeinek mérlegelése mellett, amely miatt minden egyes szabadalmi ügyet egyedi esetként kell felfogni, általános szempontnak azt lehet elfogadni, hogy a vegyületek körére vonatkozó szokásos általánosítások — ha csak ennek nem mond ellene valamilyen ismeret a technika állásából — megengedhetek (pl. egy helyettesítő jelentése a metilcsoport alapján az (1-4 szénatomos) alkilcsoportra kiterjeszthető). Természetesen itt csak azon vegyületek hatástani adatai alapján lehet az általánosítást elvégezni, amelyekre vonatkozóan a leírás tartalmaz ilyen adatokat, hiszen csak a hatás meglétéből kiindulva lehet feltételezni a hasonló vagy analóg vegyületek azonos farmakológiai viselkedését. Az előzőekben . elmondottakból következik, hogy az adott vegyület vagy vegyületek valamilyen ismert hatása alapján vagy lehet, vagy nem lehet az új hatásra következtetni. Ha ez a kérdés tisztázódott, akkor azt is meg kell vizsgálni, hogy a szóbanforgó vegyület nem tartozik-e egy olyan vegyületcsaládba, amelyről már ismert, hogy olyan hatással bír, mint amilyet az adott vegyületnél felismertek. Ekkor ugyanis már kérdéses, hogy a feltaláló számára meglepő volt-e a hatás felismerése még akkor is, ha a szóbanforgó vegyülctrői mint egyedről nem írták le ezt a hatást. A technika állása alapján ilyen esetben egyenesen következik az a felismerés, hogy noha a vegyületről más hatás volt leírva, a családhoz tartozásából azonban levezethető az újnak mondott hatás megléte. Még nem tudni, hogy az ilyen jellegű viták bejelentő és hivatal között hogyan fognak eldőlni, valószínű azonban, hogy az i'yen típusú bejelentések szabadalmazhatósága újdonság hiányában nem lesz lehetséges. A második indikációs találmányok igénypont-szerkesztésével kapcsolatban általában nem voltak viták a hivatal és a bejelentők között. Az (1) irodalomban említett és azóta engedélyezett igénypont formája megfelelőnek látszik. Noha a találmány lényege itt egy új alkalmazási terület felismerése, az eljárási formában fogalmazott igénypont „eljárási ruhába öltöztetett” alkalmazást takar és így megfelel a bejelentők érdekeinek is. Néhány szempontra azonban célszerű felhívni a figyelmet. Az új vegyületek első előállítása valamint az ismert vegyületek első gyógyászati alkalmazásának felismerése esetén a gyógyszerkészítmény előállítására vonatkozó igénypontban nem kötelező a felismert hatás megnevezése. A második indikációs találmányok esetében azonban az igénypontban meg kell nevezni az újonnan felismert hatást, mivel ez jelenti az eltérést a technika állásától. A vegyületek előállításának módjára utaló „ismert módon” kifejezésből legegyszerűbben az következne, hogy a technika állásából ismert eljárásokat öleli fel. A technika állása a bejelentés elsőbbsége előtti ismereteket jelenti, és ezért a technika állásából nem ismert, vagyis a bejelentés elsőbbségi napja után feltalált új eljárással előállított hatóanyagot magábafoglaló készítmény előállítására a második indikációs találmányra adott oltalom nem terjed ki. Ez a felfogás összhangban van az eljárási oltalom általános céljaival és feladatával, szabad utat adva a hatóanyagként felhasznált vegyülettel kapcsolatos további kémiai kutatásoknak. Más szempontok alapján ez a következtetés vitatható, ami túlmutat a második indikáció kérdéskörén és külön vizsgálódást kívánna. Az elmúlt évben nőtt a második indikáción alapuló bejelentések száma és örvendetes módon ezek között nem elhanyagolható számban találhatók a hazai bejelentőktől származók. Helyes volt tehát megkeresni az ilyen típusú találmányok szabadalmazhatóságának lehetőségét a jelenlegi jogi szabályozás keretein belül a hazai kutatás szempontjából is. Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján levonható néhány következtetés talán segít a bejelentőknek az ilyen típusú találmányok szabadalmazhatóságával kapcsolatos kérdések tisztázásában. Irodalom: (1) dr. Farkas Erzsébet: Az első és második indikációs szabadalmazhatósága az Európai Szabadalmi Egyezmény alapján és a magyar szabadalmi törvény adta lehetőségek (Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő 93. évfolyam 2. számú melléklet, 94. évfolyam 3. és 4. számú melléklet). Összefoglalás Ad!< r Györgyné. A második gyógyászati indikáción alapuló találmányok nivataii vizsgálata során szerzett tapasztalatok. A cikk a második (és további) gyógyászati indikáción alapuló találmányok érdemi vizsgálata során szerzett hivatali tapasztalatokat ismerteti. Elsősorban az újdonság megítélésének, a leírás felépítésének és az oltalmi kör terjedelmének kérdését vizsgálja és ismerteti a vizsgálat szempontjait. Abstract Györgyné Adler: Experiences gained during official examination of inventions based upon second medical indication. The article gives acquaintance of experiences gained in the office during examination as to substance of inventions based upon second or further medical indications. The problems of judgement of novelty, structure of description and interpretation of scope of protection are analiyed as main part, and guidelines of examination are described in the article.
