Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1990 (95. évfolyam, 1-6. melléklet
1990 / 2. szám - Dr. Bobrovszky Jenő: Az Európai Gazdasági Közösség iparjogvédelmi integrációja
1990/4 - SzKV Melléklet 29 leg a KGST keretében létrejött iparjogvédelmi együttműködés a Moszkvai, Lipcsei és Havannai Megállapodások alapján. Nyilvánvaló, hogy ezt a rendszert csak a KGST piacgazdasági elvű átformálásával és a szabadalmi rendszernek valamennyi KGST tagországban (főként a Szovjetunióban, NDK-ban, Bulgáriában, Csehszlovákiában) való általánossá tételével lehet új alapokra helyezni. — Fejlettebb az a fokozat, amikor az integráció már nem áll meg az országhatároknál, hanem egységesítő, unifikációs hatást gyakorol a belső, nemzeti normatív rendszerekre. Ide sorolható a modern egyezmények közül az északi szabadalomra (nordic patent) vonatkozó Megállapodás, amelynek keretében a skandináv államok (Dánia, Norvégia, Svédország) és Finnország 1967-ben megegyeztek szabadalmi, majd ipari minta joguk egységesítéséről. Egy másik példa az 1974. évi Carthagenai Egyezmény, amelynek alapján az Andok Csoport tagállamai (Bolívia, Kolumbia, Ekvádor, Peru és Venezuela) megállapodtak iparjogvédelmi jogszabályaik egységesítéséről. Ezekben az esetekben tehát közel azonos tartalmú nemzeti szabadalmakról és egyéb ipari tulajdonjogokról van szó. — Az iparjogvédelmi integráció harmadik, multinacionális fokozatát képviseli az, amikor már kiépülnek közös intézmények, de azok tevékenységüket a nemzeti iparjogvédelmi rendszerekkel illetve hivatalokkal együttműködve fejtik ki. Ide tartozik az 1976. évi Lusakai Egyezmény, amely 13 anglofon afrikai ország (Botsnana, Gambia, Ghana, Kenya, Lesotho, Malami, Sierre None, Szomália, Szudán, Tanzánia, Uganda, Zambia, Zimbabwe) számára regionális iparjogvédelmi szervezetet (ARIPO) hozott létre, Harare (Zimbabwe) székhellyel. Az ARIPO rendszerében a nemzeti hivatalok csak azt vizsgálják meg, hogy a több tagállamot megjelölő szabadalmi vagy ipari minta bejelentés megfelel-e a minimális követelményeknek, majd továbbítják azt az ARIPO-hoz. Az ARIPO a szabadalmi bejelentések formai és érdemi vizsgálatát egyaránt elvégzi abból a szempontból, hogy a találmány új, iparilag alkalmazható és feltalálói tevékenységet jelent-e, majd előkészíti a döntést a szabadalom megadásáról a bejelentésben megjelölt államok nevében és azokra kiterjedő hatállyal. A megjelölt államoknak azonban megvan az a joguk, hogy Összefoglalás Dr. Bobrovszky Jenő: A tanulmány áttekinti az európai szabadalmak engedélyezésére vonatkozó Müncheni Egyezményt, továbbá a közösségi szabadalmakra vonatkozó Luxemburgi Egyezményt. Emellett tárgyalja az Európai Gazdasági Közösség irányelveit az integiáit áramkörök, a biotechnológiai eredmények, a licenc és know-how szerződések, az árubamisítások elleni küzdelem, a közösségi védjegy létrehozatala és egyes szerzői-jogi kérdések harmonizálása tárgyában. deklarálják, miszerint a szabadalom megadása esetén az cdc'í állam területére a szabadalom nem terjed ki. Ha ilyen kijelentést nem tesznek, az ARIPO által megadott multinacionális szabadalom ugyanolyan hatályú a megjelölt államban, mint a nemzeti szabadalmi hivatal által megadott szabadalom. Hasonló az ipari minták terén folyó együttműködés mechanizmusa. Az iparjogvédelmi integráció ugyanezen fokozatához tartozik, amikor a szabadalom engedélyezése közös hivatal által történik — a nemzeti hivatalok appozíciós lehetősége nélkül —, de a megadott multinacionális szabadalom a továbbiakban „nemzeti életet” él. Ez az Európai Gazdasági Közösség Müncheni Megállapodásának rendszere — Végül az iparjogvédelmi integráció negyedik, legfejlettebb, szupranacionális szintjét az képviseli, amikor az integrációs közösségnek, mintha egyetlen ország lenne, közös hivatala és közös normarendszere van. Ez valósult meg az Európai Gazdasági Közösségnek a közösségi szabadalomra vonatkozó Luxembourgi Megállapodásában. Azonos szintű integrációt képvisel a Libreville-i Egyezmény, amely 13 frankofon afrikai ország (Benin, Burkina, Faso, Kamerun, Középafrikai Köztársaság, Csád, Kongó, Gabon, Elefántcsontpart, Mali, Mauritánia, Niger, Szenegál és Togo) részére közös iparjogvédelmi rendszert és közös hivatalt (OAPI) hozott létre, amelynek székhelye Yaoundé (Kamerun). Az OAPI által megadott szupranacionális szabadalmak valamennyi tagállamra kiterjednek, azok hatálya nem korlátozható egy vagy néhány országra, maguk a nemzeti hivatalok nem adhatnak oltalmi jogokat. E rendszer a PCT-vel is kombinálódik, ezért a PCT nemzetközi szabadalmi bejelentésben OAPI szabadalom is igényelhető. Hasonló szintű, szupranacionális integrációt képvisel a Benelux védjegy és ipari minta rendszer közös hivatallal, egységes jogi tartalmú és sorsú védjegy illetve ipari minta oltalommal. Összességében tehát megállapítható, hogy az Európai Gazdasági Közösség iparjogvédelmi integrációja valódi „sikertörténet", a legmagasabb fejlettségi szintnek tekinthető integrációs fokozatot elért, világszínvonalú alkotás, amely a Közösség egyik legfontosabb szellemi infrastruktúráiis és dinamizáló tényezője. Abstract Dr. Jenő Bobrovszky: Integration in protection of industrial property of the European Economic Community. The study surveys the Agreement of Munich about granting of european patents and the Agreement of Luxemburg about community patents. Furthermore it deals with the guidelines of European Economic Community about problems of harmonizing of legal protection of integrated circuits, results of biotechnology, licensing and know-how treaties, fighting against falsification of goods, creating of community trade mark and several copyright questions.